Molnár Zsigmond (csernátoni),
Molnár Zsigmond (csernátoni),
ügyvéd, M. Sámuel ev. ref. theologiai tanár és Antal Borbála fia, szül. 1826. jún. 15. Marosvásárhelyt; atyját alig hat éves korban elvesztvén, anyai öreg atyjához vonult és ez gondoskodott neveltetéséről; ez 1836-ban Nagy-Enyedre, rendes püspöki székhelyére költözvén, M. az ottani ev. ref. collegiumban folytatta Marosvásárhelyt megkezdett tanulását; 1847-ben végezte a jogi tanfolyamot és felesküdött a marosvásárhelyi kir. táblánál mint írnok. E minőségben folytatta a jogi gyakorlatot a kir. táblának 1848. máj. végén Kolozsvárra történt átmenetelig s ezzel bekövetkezett feloszlásaig. A kir. táblánál töltött idejét felhasználta arra, hogy Dósa Eleknek, Erdély akkori legkitünőbb jogtudósának, Toldalagi Viktor gróf kiképzésére a hazai köz- és magánjogi törvényekből tartott magán előadásait ő is hallgatta; későbbi pályájára ebből alapot és buzdítást merített. A kolozsvári országgyűlés feloszlatása után Nagyenyedre tért vissza s az akkor már jelentkezett bellázadás és forrongás veszélyeinek elnyomására a Zeyk Miklós által szervezett vadászcsapatba állott be s részt vett annak minden viszontagságaiban, előbb Nagyenyeden és vidékén, a város feladása után Tordára, Kolozsvárra, ennek feladása után Csucsára vezényeltetve; karácson másod napján vonultak be Kolozsvárra. Az Ormai Norbert által szervezett I. honvéd vadászezred 2. századába lépett, 1849. jan. Nagyváradra, onnét Debreczenbe; később a Dembinszky felsőmagyarországi hadtestéhez rendeltetett és ott szolgált az 1849. aug. 9. temesvári szerencsétlen csatáig; ekkor Dévára huzódva, aug. 18. az orosz sereg előtt letette a fegyvert és hadi fogságba jutott. Sikerült azonban megmenekülnie s Marosvásárhelyre vonult anyagilag tönkrejutott családjához. Itt életfentartását biztosítandó, a bírói, közigazgatási s ügyvédi képesítést megszerezte és mint segéd-biró, tollnok, később közjegyző, törvényszéki biró különböző birósági hatóságoknál alkalmazást nyert. Alkotmányunk helyreálltával, 1867-ben az ügyvédi pályára lépett át és 1869. végén a dr. Gecse-intézet jogtanácsosává, egyúttal pénztárnokává választatott meg. 1892-ben lemondott ezen állásáról és megmaradt a gyakorló ügyvédek sorában, jelenleg is a helyi ügyvédi kamara választmányi tagja. Az irodalom iránti érdeklődést és írói működését leginkább Tolnai Lajossal való barátsága keltette fel benne; midőn ez 1879. jan 5. létesítette a Kemény Zsigmond-irodalmi társaságot Marosvásárhelyt, egyik alapító s rendes tagul lépett be. Mint 1848–49. honvéd-hadnagy a Marosszék és marosvásárhelyi honvédegyletnek 1879 óta rendes főjegyzője volt. Meghalt 1899. jún. 9. Marosvásárhelyt.
Költeményei és czikkei a Reményben (Nagyenyed, 1847. A dalnok, költ. Goethe után); a Kolozsvári Közlönyben (1858. Háromszéki 32 községnek a Bodzán lévő és tulajdonát tett havas elvesztegetése); a Székely Közlönyben (1867. Lapok a multból, korrajz 1848–49-ből); a Századunkban (1868. 22–24. sz. A székelyföldi erdők és havasok ügyében); a Székely Hirlapban (1874. 63- 69., 73. sz. Levelek a szerkesztőhöz: Székely ügyben, 96. Res judicata); a Nemerében (1876. 24. sz. Ügyvédi karunk és igazságszolgáltatásunk hátrányai, 32. sz. Telekkönyvi ügyeinkről sat., 1877. 80., 81. sz. A szászvárosi ev. ref. egyház egyik papi állomása secularisatiója, 1879. A Kemény Zsigmond irodalmi társaság megalakulásáról); a Marosvidékben (1877. 31. sz. Ev. ref. anyaszentegyházunk egy emlékezetes ünnepélye. 1878. 10. A Gecse-intézet érdekében, 66., 67. sz. A marosvásárhelyi kir. tábla áthelyezésének kérdése, 1879. 35. 36. Az egyház köréből, 1881. 29. Legyen áldott az igaznak emléke, 1883. 58., 59. Az Areopag, 1886. 61. sz. Esküdtszéki tárgyalás, 1887. 241. 242. Honvédegylet köréből, 1889. 47. A nagyenyedi theologiai akadémia kérdése, 1890. 7., 8. a marosvásárhelyi kir. tábla s a Székelyföld, 1891. 7. Kir. táblák, 21. Április idusa, 1890–91., 1895. Adatok az 1848–49-es időszakhoz, 1896. 19. A millennium és az ős székely nemzet); az Erdélyi Értesítőben (1882. 18. sz. A dologi zálogjog nullificatiója, 1883. 27., 29. sz. A tiszaeszlári bűntény, 1884. Indítványa az 1881. LX. t.-czikk 129. §-a a) pontja megváltoztatása tárgyában, Észrevételek korunk érdekei cz. közleményre, A marosvásárhelyi kir. tábla s a Kolozsvári Közlöny); az Erdélyi Hiradóban (1881. 26–28. sz. A kielégítési zálogjog nullificatiója, 52. sz. A Hivatalos Közlönyben megjelent hirdetmények díjszabásáról); a Törvényszéki Csarnokban (1883. A zálogjog és annak nullificatiója); A Figyelőben (1883. Gothelf Jeremiás, Schmidt Julián után); a Bem-Albumban (1884. Bem-szoborbizottmány működése, A negyedik ezred utolsó tize, költ. Mosen Gyula után); a Jogtudományi Közlönyben (1884. A telekkönyvileg bekebelezett tőkék kamatai kérdéséhez); a Székely Néplapban (1886. Egy lap Marosvásárhely multjából); az Arad és Vidékében (1887. A székelység pusztulása); az Alföldi Hirlapban (1888. 7., 8. Erdély 1849. jan. 18., 65. Eperjes jún. 18.); a Marosvásárhelyben (1893. 43. sz. A budavári honvédszobor leleplezése alkalmából); a Történelmi Lapokban (1894. Dembinszky altábornagynak, a felsőmagyarországi hadtest parancsnoksága letételéről szóló napiparancsa); a Protestáns Közlönyben (1895. Dr. Gecse Dániel és emberszereteti intézete).
Álnevei: Csernátoni, Csernátoni M. és Csernátoni M. Zsigmond.
Koncz József, A marosvásárhelyi ev. ref. kollegium története. Marosvásárhely, 1896. 252., 381., 693. lap.
Vasárnapi Ujság 1899. 25. sz. és önéletrajzi adatok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
