Molnár Albert (szenczi),
Molnár Albert (szenczi),
prot. vallási író, zsoltárfordíto és nyelvész, szül. 1574. aug. 30. Szenczen (Pozsonym.); elei a Székelyföldről költöztek Szenczre; ref. vallású atyja tehetős molnár volt, ki fiát lelkésznek szánta s taníttatta Szenczen, Győrött és Gönczön, a magyar biblia kiadója Károli Gáspár mellett. Innét 1588. Debreczenbe ment, a hol már magyar verseket kezdett irogatni. 1590. nov. 1. neki indult a német protestáns egyetemeknek, magára hagyatva; mert nagy családú atyja időközben elszegényedett és pártfogója sem volt. Vittenbergában kihúzta két évig, az ínség 1592. máj. 9. Heidelbergába űzte. Szorgalmával, jó erkölcsével kivívta tanárai elismerését és szert tett jó emberek aprólékos segedelmeire. 1593. máj. l. Strassburgba ment, a hol fölvették a Wilhelmiticum alumnusául és három nyugalmasabb évet töltött; itt 1595. máj. a bölcselet baccalaureusává avatták (babérkoszorúja maig megvan, sajátkezű latin soraival, melyekben följegyzi, hogy sok nélkülözés és nyugtalanság árán szerezte). 1596. júl. meglátogatta Genfet, a kalvinizmus főfészkét, a hol megismerkedett az agg Beza zsoltárköltővel. Visszatérvén Strassburgba, folytatta tanulmányait, míg 1596-ban a lutherista városban színvallásra szólíták fel, s mivel a Kálvin értelméhez nyilatkozott, száműzték. 1597 elején az orthodox heidelbergai egyetemre menekült, de előbb nagyobb utat tett Svájczba s Olaszországba, Baselen, Milánon át Rómáig, a honnét Velencze felé tért vissza Németországba. Heidelbergában négy évig theologiai előadásokat hallgatott, oly nagy nyomorban, hogy már-már öngyilkosságra gondolt. Már ekkor jeles tudós hírében állott és tudós barátai, künn tanuló földiei segítették, sőt hazájából is érkeztek számára ajándékok. A sárospataki iskolához meghívást is kapott, de nem fogadta el. 1599 végén hazajött, hogy a protestáns előkelők közt pártfogókat szerezzen s a magyar protestáns nép irodalmi szükségletei felől tájékozódjék. 1600–1607 közt is mint öreg deák tartózkodott a herborni, heidelbergai, altdorfi és marburgi akadémiákon, theologiai s philologiai tanulmányokkal; közben más városokban is lakott, részint hogy a könyvnyomtatás technikájával megismerkedjék, mint Frankfurtban, hol a Sauer János műhelyében korrektor volt, részint mint nevelő, hogy megélhetését biztosítsa, így Ambergben. Ekkor megkezdte irodalmi vállalatait. Először a protest. (Károli-féle) bibliát akarta kényelmesebb formában, olcsóbb és hibátlanabb alakban közrebocsátani, de soká kapott Magyarországból példányt a vizsolyi bibliából, valamint kiadót is e nagy munkára, úgy hogy az csak 1608-ban jelenhetett meg. M. szótárának első részét Rudolf császárnak ajánlta; fáradsága jutalmáért maga ment el Prágába, hol Keppler látta vendégeül. A császár tanácsosai meg akarván a jeles fiatal tanárt a kath. hitnek nyerni, a jutalmon felül 50 frt útiköltséggel a bécsi egyetemre igazították; azonban kitörvén a Bocskay-támadás, M. sem akarván magát kitenni a kisértésnek, utat változtatott és visszatért a német birodalomba. Ezután is szorgalmasan dolgozott; Zsoltárait IV. Frigyes rajnai pfalzgróf választó-fejedelemnek és Móricz hesseni landgrafnak ajánlta. E két fejedelem nemzetközi protestáns érdekből is felkarolta a lelkes magyar prot. írót. IV. Frigyes 1606-ban a heidelbergai Sapientia Collegiumban rendelt neki a tanítók asztalánál ellátást, Móricz landgraf pedig 1607–1611-ig Marburgban saját költségén tartotta. A nagy műveltségű, magyarul is tudó Móricz fejedelem még jobban lelkesült egy magyar nyelvtan eszméjéért; azért M. megírta latin nyelven a magyar nyelv grammatikáját; ezen munkát Pázmány Péter is dicséretekkel halmozta el. Ez alatt az itthon szorongatott prot. egyház érdekében mind sürgetőbben hívták haza városok, egyházközségek, prédikátorok, pártfogók. De ő ekkor nősülni vágyott és 1611 okt. 8. nőül vette Ferinari Kunigundát, Vietor marburgi tanárnak elvált feleségét, kitől később 3 fia és 3 lánya született. Eleinte Oppenheimban, a nő szülőhelyén lakott mint nyomdafelügyelő, majd 1613-ban családostól Magyarországba jött, elfogadva Batthyány Ferencz kegyurtól a rohonczi lelkipásztorságot. Nem sikerülvén itt nyomtatóműhelyt alapítania, 1615-ben megvált helyétől és Erdélyben tisztelgett Bethlen Gábor fejedelemnél, a ki meghívta a gyulafehérvári főiskola tanárává, de «török és tatár hírektől elrémített gyenge házanépe» miatt elszalasztotta a szerencsét és visszatért Németországba. V. Frigyes pfalzgróf, régi pártfogójának fia, az oppenheimi iskola tanárává, majd rektorává tette. E szerény állásban újra a magyar ref. vallásos irodalom hézagainak betöltésére adta magát. A 30 éves háború őt is megfosztotta otthonától. Előbb a fejedelmi udvarhoz húzódott Heidelbergába. A fehérhegyi csata földönfutóvá tette Frigyest, országát Tilly spanyol hadai dúlták fel és ez alkalommal Molnárt is kifosztották és megkínozták. Ekkor Hanauba vándorolt. Tett egy utat Hollandiába is, a honnét sok adománynyal tért meg. Ekkor érkezett hozzá Bethlen Gábor újabb meghívása s M. 1624-ben végleg Magyarországban vette lakását. 1625-ben Kassán, 1629-ben Kolozsvárt tartózkodott. De summo bono cz. munkáját (Lőcse, 1630) Darholtz Ferencznek ajánlotta, kinek jótéteményét vette s ajándékaiból kifizette adósságait és kiházasította leányát. Ez újabb magyarországi tartózkodása különben nagy szegénységben telt el. Utóbb egészen elfelejtették és az új fejedelem I. Rákóczi György sem fogta hathatósan pártját. 1633-ban még élt; ekkor rendezte iratait, melyek egy nagy kötetben összegyűjtve Album cz. Kemény József gróf ajándékából a m. tudom. akadémia könyvtárában őriztetnek. Erdélyben halt meg (némely hagyomány szerint Kolozsvárt 1633-ban vagy valamivel később) és a hagyomány szerint az ottani temetőben van eltemetve.
Munkái:
1. 'Αποϕτεγματα τϖν επτα Σοϕϖν. totidem heptastichis distributa… Heidelberg, 1599. (Egy leveles nyomtatvány, a m. tudom. akadémia gyűjteményében. 2. kiadás: Lusus poetici. Hanau, 1614. Közölve Dézsi munkájában).
2. Elementa grammaticae Latinae… Nürnberg, 1604. (Egy példánya sem ismeretes.)
3. Dictionarium Latinovngaricvm… Noribergae, 1604.
4. Dictionarivm Vngarico-Latinvm… Noribergae, 1604. (E szótár bibliographiáját összeállította Szamosi János, Szenczi Molnár Albert mint szótáríró. Irodalmi Értesítő 1874. 134–140. l.).
5. Psalterium Ungaricum. Szent David Királynac es Prophetanac Szaz ötven soltari az Franciai nótáknac és verseknec módgyokra most úyonnan Magyar versekre fordítattac es rendeltettec… MDCVII. Herbornában. (Melyet három századon keresztül igen számos kiadás követett.)
6. Kis Catechismus, avagy az keresztyén hütnec részeiről rövid kérdésekben és feleletekben foglaltatot tudomány; az mint sok tartományokban volt Egyházakban és Iskolákban szoktác tanítani az együgyôëket es a gyermekeket. Szent Irásbeli mondásokkal es Imádságokkal egyetemben. Szedetöt az Haidelbergai öreg Catekismusbol. Herbornában. 1607.
7. Szent Biblia Az az: Istennec O és Uy Testamentomanac Prophetac es Apostoloc által megiratott szent könyvei. Magyar nyelvre fordítatott egészszen… Caroli Gaspar Előljarobeszédével. Ez masodic kinyomtatast igazgatta; néhol meg is jobbította… Hanoviaban MDCVIII. (Oppenheim, 1610. Mellette külön czímlappal: Szent Davidnac Soltari … Hanau. 1608. és Oppenheim, 1612.)
8. Analecta Aenigmatica, A… comportata… Herbornae; 1608. (Nem önállóan, hanem Heidefeld Godofred, Sphinx Theologico-Philosophica cz. munkájával együtt. 2. kiadás. Herbornae, 1612., 5. k. Herbornae, 1631. Irta a szerző 1607-ben: «Ludebam ult. Octobr. Anno 1607. » Marpurgi.).
9. Icon vere religionis. Augsburg, 1609. (Egy példányban sem ismeretes.)
10. Novae Grammaticae Ungaricae succincta methodo comprehensae, et perspicuis exemplaribus illustratae Libri Duo… Hanoviae. M. DCX. (2. kiadása: Toldy, Corpus Grammaticorum… Régi Magyar Nyelvészek. Pest, 1866. 115–290. l. Ism. kivonatosan: Budapesti Szemle V. 1866. 456. l.).
11. Lexicon Latino-graeco-hungaricum: … Item Dictiones Ungaricae… Latine conversae… Hanoviae, 1611. (Első kiadása. Hanoviae, 1604. 3. kiadás. Heidelberg, 1621., Frankfurt, 1645., Nürnberg, 1708.).
12. Dictiones Ungaricae, … Hanoviae, 1611. (Külön czímlappal).
13. Lusus Poetici Excellentium Aliquot Ingeniorum, mirifice exhibentes Neminem, Nihil, Aliquid, Omnia: Septem Nationes Europae. Item Apophthegmata Septem Sapientium Heptastichis Exposita. His adjecta est Oratio soluta de Lusibus Naturae, cum nonullis aliis. Quorum omnium Autores, seriem monstrabit pagine versa. Nunc primum in gratiam studiosorum conjunctim editi. Hanoviae, 1614.
14. Idea Christianorum Ungarorum Sub Tyrannide Turcica, Epistola quondam A Cl. V. Paulo Thurio… Nunc operâ Alberti Molnar… conjunctim edita. Oppenheim, 1616.
15. Postilla Scultetica: Az egesz esztendö altal valo vasarnapokra es fő innepekre rendeltetet euangeliomi textusocnac magyarazattya… kiboczáttatott: Scultetus Abraham altal… Mellyet Németből Magyar nyelvre fordított… Ez mellé adatott azon Autortól egy Uy esztendői prédikátzo, az az: Historiai Tanitas az Istennec czudálatos dolgairol az ő anya szent Egyházánac reformálásában, tertesztésében és megtartásában, az elmult száz esztendőkben, … Oppenheim, 1617.
16. Secularis Concio Euangelica; az az, Jubileus esztendei praedikatzo: Mellyben az Euangeliumnac az elött száz esztendövel, Isten kegyelméböl, uyonnan kinyilatkoztatása, terjedése és megtartása örvendetes haláadással előszámláltatic és megdiczirtetic. Németül praedicaltatott Haydelbergában… Scultetus Abraham altal. (Ez praedikatzo mellé adattac azon tanuságrul hat régi énekec.) Oppenheim, 1618. (Mellette külön czímlappal: Appendix de idolo Lauretano…).
17. Imadsagos Könyveczke, Mellyben szép Hálá adásoc és áhitatos Könyörgésec vadnac: … Heidelberg, 1620.
18. Kereszteni Religiora es igaz hitre valo tanitas. Mellyet Deakul irt Calvinus Janos. Es osztan Franciai, Angliai, Belgiai, Olasz, Német, Czeh és egyéb nyelvekre fordítottanak: Mostan pedig az Magyar nemzetnek Isteni Igassagban való épületire Magyar nyelvre fordított… Hasznos és bövséges Registromockal egyetemben. Hanoviaban, 1624. (Czímlapján arczk.)
19. Consecratio Templi Novi, Az az, Az Uyonnan felepittetett Bekeczi Templumnac Dedicalása es megszentelésekor, sok fő népeknek, Nemes Vraknac, Tanítoknac es koz rendeknec gyülekezetiben, az 1625. Esztendönek elsö napján tétetött Praedicatiók; az Templom falaira es az Székekre feliratott Szent Irásbéli Könyörgésec es szép mondásoc; Ezec mellé adattac az ott tött Praedicatiockal egynihány egyenlő értelmű Praedicatióc. Mellyeknek Registruma ez Levélnec tullyan vagyon… Kassa, 1625.
20. Hivseges es idvösseges tanacz adás, Az olly Házasságról, melly két ellenkezö Religion való Személyec kôzôtt leszen. Mellyet Petrus Molinaeus Frăciai nyelven irott, osztan Nemetböl Magyarra forditott. Kassa, 1625. (Az előbbeni munkához csatolva, külön lapszámozással.)
21. Discvrsus de svmmo bono, Az legfőbb iorol, mellyre ez vilag mindenkoron serényen és válóban vágyódik. Az Bibliai és Világi sokféle Historiákért és Példákért olvasásra kedves és hasznos. Ennekelôtte Iosqvinvs Betvleivs által Hanoviaban bocsáttatot ki. Mellyet mostan némellyeknek kérésekre Magyarrá fordítot Sz. M. A. Lőcsén, 1630 (Ezen munka álnevű írója: Ziegler György. Ujabb kiadásai Kolosvár, 1701. és 1777.).
22. Szenczi Molnár Albert naplója, levelezése és irományai. A m. tud. akadémia irodalomtörténeti bizottsága megbizásából jegyzetekkel ellátva kiadta Dézsi Lajos. (Hasonmással.) Bpest, 1898. (Bibliographiával és repertóriummal, megvannak még említve itt-ott elszórtan megjelent költeményei, több ki is adva. Első csonka kiadása: Történeti Lapok. Kolozsvár, 1876. III. 41–47. sz.).
Kéziratban maradtak:
Tossanus Dániel Lelki iscola cz. művének magyar fordítása 1600.;
Conspiratio Kendiana Transylvaniaca fordítása 1610.;
Egy keserűség-vigasztaló és egy igaz szeretetre oktató könyvecskéknek fordításai 1629.
Eredeti kéziratai a Teleki Sámuel gróf marosvásárhelyi könyvtárába jutottak.
Arczképe a 18. sz. munka czímlapján és erről kőnyomat Salamon József szerk. Erdélyi Prédikátori Tár VII. Kolozsvár, 1837. és Cserna Károly festése után fénynyomat a Dézsi Lajos, Szenczi Molnár Albert cz. munkájában. Bpest, 1897.
Carmina gratulatoria … Argentorati, 1595. Eidyllion… Ambergae, 1605.
Struvius, Acta literaria. Jena, 1717. II. 369. lap.
Lampe (Ember Pál), Historia eccl. reform. in Hung. et Transylv. Utrecht. 1728.
Bod Péter, A Szent Bibliának historiája. Szeben, 1748. 147. l.
Jöcher, Allg. Gelehrten-Lexikon III. 602. l.
Riederer, J. B., Nachrichten zur Kirchen-Gelehrten- u. Büchergeschichte. Nürnberg, 1764.
Horányi, Memoria II. 647. lap.
Benkő, Transylvania II. 344. lap.
Orpheus 1790. 97–122. l.
Közhasznú Esmeretek Tára VIII. 153. l.
Erdélyi Prédikátori Tár. Kolozsvár, 1837. arczk. (Szathmári Pap Zsigmond).
Akadémiai Értesitő 1847. (Szilágyi István).
Uj M. Muzeum 1855. I. 571. lap. (M. Albertről románcz, Szilágyi István).
Pesti Napló 1854. 112. sz. (Greguss Ágost).
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 326. l.
Budapesti Szemle 1858. IV. 25. l. (Szilágyi S.), 1866. 456. l.
Kecskeméti Prot. Közlöny 1858. 33. l. (Czelder Márton).
Vasárnapi Ujság 1863. 33. sz. arczk. (Révész Imre), 1866. 276. lap. (Balogh Ferencz.).
Tóth Mihály, A magyar protestáns egyházszónoklat története. Debreczen, 1864. 69. l.
Révész Imre, A magyarországi ref. egyház köz. énekeskönyvéről. Debreczen, 1866. 22–24., 27., 28. lap.
Toldy Ferencz, Adalékok. Pest, 1869. 102–176. l. (Értekezések a nyelv.- és széptud. köréből I. 9.). Összegyűjtött munkái III. 83–88. l. A m. költészet kézikönyve. 2. kiadás I. k. Bpest, 1876. 115–123. l.
Budapesti Közlöny 1871. 85. sz.
Balogh Ferencz, A m. prot. egyháztörténelem részletei. Debreczen, 1872.
Figyelő I. 1876., II., VII., VIII., XI., XII., XVIII. 145., XXII. 321. l.
Szilády Áron, Régi M. Költők Tára I–V.
Jancsó Benedek, Szenczi Molnár Albert. Nyelv- és irodalomtörténeti tanulmány. Kolozsvár, 1878.
Századok 1878. 686. lap.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár I–III. 1. rész.
Magyarország és Nagyvilág 1880. 30. sz. (Kiss Rezső).
Kálmán Farkas, Éneklő kar. Bpest, 1880. 72. lap.
Molnár Aladár, A közoktatás története Magyarországon a XVIII. században. Bpest, 1881. 104., 106., 416. lap.
Beőthy Zsolt, A szépprózai elbeszélés a régi m. irodalomban. Bpest, 1886. I. 88., 223. lap.
Egyet. Philol. Közlöny VI. 1882. 390. l. (Sz. M. A. költészete. Szűcs Lajos).
Uj M. Athenás 571. l.
Szabad Egyház 1886. 11., 12., 14., 20., 21. sz.
Simonyi Zsigmond, Magyar nyelv. Budapest, 1889, I. 244. l.
Petrik Bibliogr. I–III.
Prot. Egyházi és Iskolai Lap 1890. (Thury Etele).
M. Könyv-Szemle 1879. 23., 29., 1880. 97., 1882. 268., 1883. 151–157., 1895. 129., 130., 192., 1897., 1899., 1901.
Koncz József, A marosvásárhelyi ev. ref. kollegium története. Marosvásárhely, 1896. 562. lap.
Négyesy László, A XVII. század vallásos irodalma. (Beőthy Zsolt, A magyar irod. története. Bpest, 1896. I. 295–306. lap.)
Pallas Nagy Lexikona XII. 743. l. (Négyesy L.)
Irodalomtörténeti Közlemények 1896–1898.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára II.
Prot. Szemle 1899.
Dézsi Lajos, Szenczi Molnár Albert (1574–1633.). Bpest, 1897. (M. Tört. Életrajzok XIII. évf. 4–5. füzet, jegyzetekkel, arczk., rajzokkal és hasonmással. Ismert. Irodalomtört. Közlem. 1899.) és Magyarország története. Szerk. Szilágyi Sándor. Bpest. 1898. VI. 558–562. l.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
