Mangra (Vincze) Vazul,
Mangra (Vincze) Vazul,
gör.-keleti vallású volt theologiai tanár, szül. 1852-ben Budurászán (ma Bondoraszó, Biharm.); a gymnasiumot Belényesen végezte, a theologiát Aradon 1869-től a papnevelőben tanulta. 1873-ban egy évig Nagyváradon jogakadémiai hallgató volt, honnét Aradra hívták a Goldis János által szerkesztett Lumina egyházi laphoz. Midőn Metianu az arad theologiát újra szervezte, 1875-ben az ottani papnevelőbe helyettes tanárnak, 1878-ban pedig a szent szék által rendes tanárnak választatott meg; 1892-ig az egyházjogot adta elő. Szigorú erkölcsű, magába vonult ember, de roppant fanatikus. Az egyházi zsinatokon és congresszusokon kérlelhetetlenül támadta meg a fölebbvalóit. Ezért többrendbeli zaklatásnak volt kitéve. Midőn 1892-ben politikai izgatásai miatt püspöke fölmentette a tanszéktől, politikai fanatismusa nem ismert határt. Majd itt, majd ott jelent meg és izgatott főpapja és mindazok ellen, kik vele egy nézeten voltak. Míg a politika nem ragadta magával, szorgalmas irodalomtörténeti kutató volt és ennek révén (több becses kéziratot fedezve föl a biharvármegyei és más rumén egyházaknál) a bukaresti rumén tudom. akad. levelező tagjává választotta. 1895. aug. 10. ő volt a nemzetiségi congressus ruménpárti elnöke.
Nevezetesebb rumén czikkei: A szerb hierarchia szemben a rumén hierarchiával, A rumén orthodox egyház és a nyugatrómai egyház, Egy szó az egyházi könyvek nyelvének reformálása tárgyában, A görög-kath. és görög-keleti egyház közti doctrinalis differentiák, Jézus Krisztus megtestesülése bölcseleti-theologiai szempontból, A kereszténységnek természetfölötti jellege, A püspöki vicariusok, A papok második házassága, sat., A nagyváradi Familiában (1880. Despre continuitatea ne intrerupta a clementului romanu in Dacia, azaz: A rumén elemnek Dáciába való szakadatlan continuitása).
Szerkesztette a Sperantiát 1871-ben Serb Gerszimmal és Sturza Mihálylyal felváltva, 1874-től a Luminát és az ennek helyébe alapított Biserica si Scóla cz. egyházi, iskolai, irodalmi s gazdászati lapot 1877–78-ban Aradon (Hamsea Áron és Ceontea Tivadarral együtt).
Lakatos Ottó, Arad története. Arad, 1881. III. 66., 106., 109., 111. l.
Pallas Nagy Lexikona XII. 276. l. (Costa János.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
