Magyar Mihály,
Magyar Mihály,
theologiai doktor, remete szent Pál-rendi szerzetes, a Laadi nemes családnak volt pártfogoltja s Laadi Jakab költségén Párisban végezte theologiai tanulmányait és doa ugyanazon úr támogatásával később másodszor is visszatért, hogy a zsidó nyelvben magát kiképezze. Valószinű tehát, hogy M. Sajólád környékén (Borsodm.), hol e család birtokolt és a pálosoknak 1387 óta volt zárdájuk, oda való születésű volt és itt lépett a szerzetbe is. Párisban a theologiai tudományokból a doktori fokot is megszerezte. Innét visszatérve a pálosok buda-szent-lőrinczi zárdájában kapott alkalmazást. A bold. szűz szeplőtelen fogantatásáról nagy munkát készült írni, mi egyszersmind alkalmul szolgált neki, hogy e tételről egy más szerzet tagjával nyilvános vitába bocsátkozzék. A vita mindkét részéről nagy hévvel folyt; de M. egyszerre csak elnémult, és mintha magát legyőzöttnek érezte volna, elhagyta emelvényét. De rövid nap nyilvános helyre bizonyos tételeket függesztett ki ugyanazon tárgyról és késznek nyilatkozott azokat bárki ellen védelmezni. Igy a vita megújult. Összegyűlt arra Budának színe-java; ott volt maga a király is, s ez alkalommal fényes diadalt aratott ellenfelén. De jóformán vesztére, mert magára vonta a király figyelmét, kinél ezentúl úgyszólván naponként megfordult, de bizonyára nagy hírnevet szerzett a közönségnél is; mindez elragadta a nagyra törő embert. Semmibe se vette rendjének törvényeit, elhanyagolta a lelki gyakorlatokat, sőt a magánvagyon birtoklásának vétségébe is esett. Mindezek daczára a főnöki méltóságra törekedett; de nemcsak, hogy ezen kivánsága nem teljesedett, hanem rendtársai elhatározták, hogy ezentúl rendkívüli költséget a rendtársak szokáson túl való tudományos kiképeztetésére nem fognak fordítani. Ezek elkeserítették a fönhéjázó, reményeiben megcsalódott embert, és hogy ellenszenves környezetétől szabaduljon, engedelmet kért és kapott ujból Párisba mehetni a zsidó nyelv megtanulása végett, a mire mindig vágyott. Laadi Jakab újból segítségére volt, szerzete elbocsátá őt, nehogy elkeseredésében rosszabbra vetemedjék; újból Párisba ment tehát, és 1444-ben ott is halt meg. Nem csekély kárt tett szerzetének azzal is, hogy bizonyos értékes könyveket magával vitt Párisba, melyek holtával ottvesztek.
Kézirati munkái: De immaculata conceptione Virginis, De Spiritu Sancto, De operibus eremitarum, Sermones Capitulorum generalium negotia concernentes. (Ezen művek kéziratait azon névtelen pálos, ki szerzete íróit és azok műveit a XVIII. század közepén összeírta és kinek munkáját Vincze Gábor a M. Könyv-Szemle 1878. évf. 21. és köv. l. közzétette, még látta.)
Uj M. Sion 1877. 585. lap.
Kath. Szemle 1899. 802. l. (Békesi Emil).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
