Lumnitzer József,
Lumnitzer József,
nyug. uradalmi igazgató, szül. 1873-ban Pozsonyban, hol atyja L. István híres orvos és füvész volt; tanulmányai alapját a pozsonyi ág. ev. lyceumban vetette meg. Mezőgazdasági pályáját Eszterházy herczeg kismartoni uradalmában kezdette. Innen pár évi gyakorlat után, a hohenheimi gazdasági intézetbe ment; azután Thaer tanítványa lett Möglinben. Tanulmányai befejezése után ismét a herczeg Eszterházy uradalmakban alkalmaztatott. Tanulmányának és gyakorlati gazdálkodási foglalkozásának legkedvenczebb tárgya a juhtenyésztés és ennek terjesztése volt. 1820-ban már tiszttartó volt az Eszterházy herczeg kapuvári uradalmában. Innét 1827-ben mint uradalmi igazgató Eszterházára került, rövid idő mulva pedig ismét Kőszegre, honnan a herczeg kőszegi, lékai, lendvai, nemtii és csobánczi uradalmait kormányozta. 1837-ben az Eszterházy herczegi uradalmak kötelékéből kivált és Kisbérre ment, Batthyányi Kázmér gróf uradalmának rendezésére. Itt azonban nem sokáig maradt, mert grófi gazdájával meghasonolván, hirtelen távozott onnan, oly módon mégis, hogy a grófi uradalomtól haláláig nyugdíjat húzott. Ekkor Appel Károlynak, bizalmas barátjának és a gróf Hunyady-féle uradalmak igazgatójának tanácsára Pesten telepedett meg; azután állandóan itt lakott és több uradalomban mint gazdasági tanácsos foglalkozott. Jelesen 1838-tól 1845-ig egyidejűleg a gróf Nákó-féle bánátusi, a gróf Eszterházy-véle zelizi és pócsmegyeri, a gróf Szvetics-féle horvátországi mitroviczi és blatteoniczi, a gróf Eltz Imre-féle vukovári uradalmaknak volt gazdasági tanácsosa. Végre a vukovári uradalom és ennek viszonyai gyökeres rendezésére hivatván fel és törvényesen teljhatalommal is elláttatván, erre úgy vállalkozott, hogy minden egyéb kötelezettségek alól felmentette magát. E megbizatással foglalkozott 1857-ig, a mikor a vukovári uradalom igazgatását is Hideghéthy Antalra, későbbi vejére ruházta át s utolsó idejét nyugalomban töltötte. A magyar gazdasági egyesületnek, ennek tényleges megalakulásától kezdve előbb rendes, utóbb alapító tajga volt. Részt vett mint szemlebizottsági tag 1841-ben a magyar-óvári, 1842-ben pedig az ürményi és tót-megyeri uradalmak megvizsgálásában, 1845-ben egyike volt «a robot és dézma» kérdésében az egyesülethez beérkezett pályaművek birálóinak. 1850-ben az ideiglenes kormány által, az egyesület ügyeinek kezélésére, gróf Andrássy György elnöklete alatt kinevezett ideiglenes bizottságnak tagja volt, 1851. jún. 9. az új szervezéssel foglalkozott közgyűlésen pedig az egyesület megválasztotta igazgatójává. Meghalt 1868. jan. 26. Pesten.
Czikkei a M. Gazdában (1841. Némely észrevételek a szeszgyártás köréből, 1844. II. 11., 14. sz. Csapó Dániel nekrologja); a Gazdasági Lapokban (1850. Némely észrevételek mezőgazdászatunk érdekében, Ürmény gazdasági tekintetben, Viszhang és nyilatkozat a mezőgazdaság érdekében.)
Vasárnapi Ujság 1868. 5. sz. (Nekr.)
Galgóczy Károly, Az országos magyar gazdasági egyesület Emlékkönyve. Bpest, 1884. IV. 27. l. és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
