Lumniczer Sándor, | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Lumniczer Sándor,

orvosdoktor, miniszteri tanácsos, egyetemi rendes tanár, L. József az Eszterházy-család jószágigazgatója és Schoepf Zsuzsanna fia, szül. 1821. márcz. 29. Kapuvárott (Sopronm.), az orvosi tanfolyam első négy évét Pesten, az V. Bécsben elvégezvén, 1844-ben orvos- és sebészdoktorrá, 1846. pedig Bécsben a szülészet mesterévé avatták. 1843–1845-ig Balassa mellett tiszteletbeli segéd, 1845–47-ig pedig Schuh mellett műtőnövendék volt; majd műtőoklevelének elnyerése után külföldre utazott és főleg Párisban, Londonban és Zürichben tartózkodott hosszabb ideig. 1848. márcziustól július végéig a pesti egyetemen a tábori sebészet előadásával volt megbízva, augusztusban pedig a honvédségnél zászlóalji főorvos, nemsokára törzsorvos, 1849. márcz. pedig igazgató törzsorvos lett és számos ütközetben részt vett. 1849. júniustól a világosi fegyverletételig mint a hadügyminiszterium egészségügyi osztályának főnöke és a központi kórházak műtője működött. Ezután Aradra internálták és büntetésül az osztrák hadsereghez betegápolási szolgálattételre osztották be. Később ismét Balassa mellett segéd lett, majd 1860-ban az államvasutaknál orvos. 1861-ben a szent Rókus-kórház második sebészi osztályának vezetését vette át díj nélkül és így működött 1864-ig, a mikor az osztály rendes főorvosa lett. 1868-ban a képesítő cselekmények teljes elengedésével magántanár lett az erőművi sértések tanából és ekkor, hogy magát a tanításnak szentelhesse, jövedelmező vasuti állásáról leköszönt. 1872-ben rendkívüli tanárrá, 1880. pedig az újonnan feállított II. sebklinika rendes tanárává neveztetett ki. 1866-ban a Ferencz József-rend lovag-keresztjét kapta; 1868. a közegészségügyi tanács tagjává, később alelnökévé, majd elnökévé neveztetett ki; 1878-ban a királyi tanácsos czímet kapta59 1880–86-ig a budapesti királyi orvosegyesület elnöke volt; 1884. miniszteri tanácsos, 1885. főrendiházi tag lett. 1889-ben a bécsi orvosegylet levelező tagjává, 1890. pedig a budapesti kir. orvosegylet tiszteleti tagjává választotta. Meghalt 1892. jan. 30. hosszú szenvedés után tüdővészben.

Czikkei az Orvosi Hetilapban (1859. Adalék a hugycsőszorok gyógyításához, különös tekintettel a hugycsőmetesz alkalmazására, 1860. Tanulmány egy hugycsőszűkülés után fejlődött gáttályog és hugycsősipoly esetéről, 1861. Adalék a tárgyi vizsgálat szükségéhez nőkóroknál, 1862. A turómészkötésről és előnyeiről, 1863. Légcsőmetszés idegen test miatt, Titkári jelentés a budapesti kir. orvosegyesület 1862–63. működéséről, 1863. Korcsizület kiirtása ércsodrony alkalmazásával, Ujabb adatok a fémvarrat alkalmazásáról csontokon, 1866. Észleletek a kizárt sérvek visszatételének műkezelése körül, 1868. A sípcsont újdoncsontalapú idült fekélye, 1870. Hasbalövetés, törvényszéki felülvélemény, Kóresetek a rókuskórházi II. sebészi osztály 1869. folyamából, A Lister-féle gyógyeljárás körül gyűjtött tapasztalataim, A varjorr-nyujtvány alatti felkarficzam beigazításának Schinzinger-féle modoráról és ennek Kocher tr. szerinti módosításáról, 1872. Emlékbeszéd Balassa Jáos felett, 1874. Bujasenyv vagy sértés, 1875. A petefészektömlő kiritásának két esete, 1877. Levelek a németországi sebészek VI. congressusa alkalmával, 1878. Térdizületba ható lövés gyors gyógyulása antispeticus sebkezelés alatt, 1879. Húsz petefészektömlő kiirtásánál tett tapasztalatok; a két utóbbi németül is Pester Medic. Chirurg Pressebe, 1880. Térdizületi csonkolás, gyors gyógyulás, 1888. Kizárt és üsödött lágyéksérv, sérvmetszés után közvetlen bélcsonkolás és varrat, gyógyulás, 1889. Lövési sebzés folytán nyilt bordatörés, genyes mellhártyalob és nagy mellkassipoly képződés, Thoracoplastica után gyógyulás. 1891. A Koch-féle szer hatása körül eddig gyűjtött tapasztalataim); a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (X. 1865. Eczetsavas szunyalnak bőr alatti befecskendéséről rezgörj ellen, erőszeti sértések ellen); a Jogtudományi Közlönyben (1870. Orvos-törvényszéki jogeset); a Wiener Mediz. Wochenschriftben (1871. Fünf Fälle von Wirbelfractur mit Verschiebungen und Diastasen).

Munkái:

1. Orvos-sebészi értekezés a képlő sebészetről általános szempontból orvostudorrá létekor írta ... Pest, 1844. Tábla rajzzal. (Latin czímmel is.)

2. Emlékbeszéd, melyet néh. Schoepf (Mérei) Ágost orvos- és sebészdoktor, s utóbb a manchesteri gyermekkórház főorvosa felett 1860. decz. 27. tartott. U. ott, 1860. (Melléklet az Orvosi Hetilaphoz.)

3. Jelentés a Pest városi sz. Rókus közkórház II. sebészeti osztályának 1868. évi működéséről. U. ott, 1870. Két kimutatással és két kőmetszetű táblával.

4. Emlékbeszéd Balassa János tanár felett, melyet a budapesti kir. orvosegylet 1872. decz. 9. rendkívüli ülésén tartott. U. ott, 1872. (Különnyomat az Orvosi Hetilapból.)

5. Sebészeti tapasztalatok a budapesti sz. Rókus kórház II. sebészi osztályán 1875–1876-ban. Bpest, 1878. Négy könyv, táblával. (Németül is. U. ott.)

Orvosegyleti előadásait, összesen 33-at, felsorolja Hőgyes Endre Emlékkönyvében.

Vasárnapi Ujság 1866. 14. sz. arczk., 1892. 6. (Nekr.), 7. sz. arczk.

Szinnyei Könyvészete.

Petrik Könyvészete és Bibliogr.

Kiszlingstein Könyvészete.

Magyar Hirlap 1892. 31. sz.

Budapester Hygienische Zeitung 1892. 4. sz. köny. arczk.

Pallas Nagy Lexikona XI. 724. l. (Antal János.)

Hőgyes Endre Emlékkönyve. Budapest, 1896. fénynyom. arczk.

Önéletrajzi adatok és gyászjelentés.