Lukács György,
Lukács György,
államtitkár, erdélyi nemes családból származott; atyja a Magyarországba szakadt ág egyik tagja, Lukács Ignácz nagyváradi földbirtokos volt. L. György született 1820-ban Nagyváradon (Biharmegyében); ott végezte a gymnasiumot és 1835–37-ben a jogi tanfolyamot; 1838-ban előbb Biharmegyénél, majd Pesten a királyi táblánál volt gyakorlaton. 1839-ben az országgyűlésen volt Beöthy Ödön mellett és ugyanez évben ügyvédi vizsgalatot is tett. 1841-től 1848-ig, mikor gyakorló ügyvéd volt, nem volt Biharmegyének egyetlen közgyűlése, a melyen jelen ne lett volna. 1848-ban Szemere Bertalan a belügyminiszteriumba hívta meg miniszteri titkárnak. Midőn az országgyűlés a honvédelmi bizottságot megállapította, L. mint a belügyminiszteriumtól megbizott referens működött. A kormányt Debreczenbe is követte s egészen a fegyverletételig szolgálta. A szabadságharcz után ügyvédeskedni kezdett, de mivel engedélyért az absolut kormányhoz folyamodni nem akart, abba hagyta az ügyvédeskedést és a magánéletbe vonult vissza. 1853-ban nőül vette Tarr Krisztinát (hat élő gyermeke közül egyik leánya Lukács László miniszter neje). 1861-ben Nagyvárad városa megválasztotta polgármesterévé s később ugyan-e város országgyűlési képviselővé; midőn az országgyűlés feloszlattatott és az alkotmányos tisztviselők állásukról országszerte leköszöntek, a városi tisztikar élén ő is lemondott polgármesteri állásáról. 1865-ben Nagyvárad ismét őt küldte az országgyűlésre képviselőjének. 1867-ben ujból elvállalta Nagyvárad polgármesteri székét és azt 1875. okt. hónapjáig viselte, a midőn Tisza Kálmán belügyminiszter, mint közgazdasági szaktekintélyt, az egyenesen az ő részére szervezett miniszteri tanácsosi állásra a belügyminiszteriumba meghívta s ott a közigazgatási államtitkári teendők vitelével megbízta. 1879-ben a szegedi katasztrófa alkalmából az első intézkedések foganatosítása czéljából kormánybiztosul küldetett a romba dőlt városba s ott szerzett érdemeinek jutalmául a szent István-rend keresztjét kapta. A közigazgatási reformtörvények szerkesztésében nagy rész jutott neki; midőn a király 1885. jún. 13. államtitkári czímmel és jelleggel is felruházta, e minőségében még a belügyminiszterium személyi ügyeinek gondozása is neki jutott. Meghalt 1892. aug. 25. Salzerbadban (Alsó-Ausztria) 72 éves korában.
A Kossuth szerkesztette Pesti Hirlapba mint jeles tollú publicista huzamos ideig dolgozott és levelezett Várad-Olasziból (1843. 246. sz. sat.); a M. Gazda (1844. I. 37. sz.) kivonatokat hozott a takarék-magtárak állítása ügyében írt biharmegyei leveleiből; a nagyváradi Szabadságban (1893. 5. sz. L. írt önmagáról)
Ország-Tükre 1862. 7. sz. arczk. (Marastonitól).
Ország-Világ 1889. 20. sz. arczk.
Armenia 1891. arczk.
Vasárnapi Ujság 1892. 35. sz. (Nekr.), 36. sz. arczk.
M. Közigazgatás 1885. 26. sz., 1892. 35. sz.
Bozóky Alajos, A nagyváradi kir. akadémia százados multja. Bpest, 1889. 203., 204. l.
Budapesti Hirlap 1892. 235. sz.
Nagyvárad 1892. 235. sz. és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
