Lugossy József,
Lugossy József,
ev. ref. főiskolai nyug. tanár, a m. tudom. akadémia rendes tagja, L. József esperes-lelkész és Belényesi Mária fia, szül. 1812. decz. 3. Felső-Bányán (Szatmárm.); alsóbb iskoláit elvégezvén, 1827-ben a debreczeni collegium felső osztályába iratkozott be; ekkor mint tehetséges költő volt ismeretes, nemcsak az iskola körében, hanem a tiszántúli vidékeken is. Ha a collegium az egyházi vagy világi élet valamely alakját, ősi szokás szerint, üdvözlő költemények kiadásával ünnepelte, Lugossytól rendesen latin ódát követeltek tanárai. Különben a latin és germán nyelvek és a héber mellett már akkor tanulta az arabot, valamint Kőrösi Csoma Sándor példáján lelkesülve, az ő és Goergi művei segítségével a tibetit is. Arab tanulmányai közben tett jegyzeteiből szintén ekkor (1840.) állított össze egy Arab grammatica chrestomathiával cz. munkát, melyet azonban később abban hagyott. 1840–41-ben a berlini egyetemet látogatta, hol előbb tervbe vett Magyar csillagisme cz. munkája érdekében tett buvárlatai Ideler Lajos tanár ismeretségébe juttatták, kivel később is levelezést folytatott. Alig hogy hazajött, 1841. szept. 3., a m. tudom. akadmia megválasztotta levelező tagjának (1858. decz. 15. lett rendes tag). Jóformán meg sem pihent az atyai háznál, midőn érte ment a szatmári ref. egyház küldöttsége s papjául vitte el; jún. 20. tartotta beköszöntő beszédét, mely teljes négy óráig tartott és ájultan vitték le a szószékről. Szónoki heve sokszor előadásai alkalmával is végkimerülésig fokozódott és többnyire csak a következő tanár megjelenése szakította félbe tanítványait magával ragadó beszédét. Papi beköszöntésekor meg kellett győződnie arról, hogy bár mily nagyok legyenek is az ő templomi szószéken aratható sikerei, azok minél előbb életébe fognak kerülni. Azért papságát, hívei kérelme ellenére, letette s néhány hónap mulva a máramaros-szigeti lyceumhoz ment tanárnak. Itt a tanárok csekély száma miatt egész napját nyilvános tanítással töltötte; de ez sem tartóztatta vissza attól, hogy a magyar irodalomtörténet tanítását, mint rendes tantárgyat be ne vigye s kötelezettségén felül elő ne adja. Négy évi tanárkodása alatt belső barátságban élt Hanák Jánossal, a természettudós piaristával. Vele együtt foglalkozott természetrajzi tanulmányokkal és mint minden tudományágat, úgy ezt is egész lélekkel ölelte fel. 1845. árp. a debreczeni főiskolába hivatott meg a magyar nyelv és irodalom tanszékére, melylyel a főiskolai könyvtárnokság van összekötve. Ujuló erővel merült itt a tudományok mívelésébe, a magyar történetírás ős forrásaiba, az általános nyelvészetbe, majd ismét a természettudományokba. 1848. jún. 14. b. Eötvös miniszter kinevezte a pesti egyetemi könyvtár őrévé, de helyét nem foglalta el. Mint a debreczeni lovas nemzetőr csapat tagja, részt vett az Arad körüli táborozásban. A szabadságharcz után néhány hónapig ő is bujdosott, közben Degenfeld Imre gróf házánál Tégláson mint nevelő volt ideiglenesen alkalmazva. Majd Pestre ment, hol Toldy Ferencz buzdítására a magyar bibliographiával kezdett foglalkozni. 1851-ben újra elfoglalta debreczeni tanári hivatalát; csakhamar a mértan és természetan tanítását vette át. 1858-ban a héber nyelv tanítása jutott neki; 1856-ban a görög nyelv és irodalom tanszékére ment át. 1857-től magyar nyelvészeti előadásokat is tartott, a görög drámai irodalom fejtegetésén kívül egész 1861-ig, mikor előadás közben szélütés érte; ekkor nyugalmaztatott és Felső-Bányára vonult vissza édes anyjához. 1877. ápr. 26. kezdette meg újból mint rendkívüli tanár, előadásait a szanszkrit nyelv tanulására jelentkezők előtt. Azon év július havában, egyik egykori tanítványával, akkor már tanártársával, Balogh Ferenczczel Angolországba ment néhány heti tartózkodásra, hogy Londonban a hindu irodalom összehalmozódott kincseit láthassa és saját gazdag gyűjteményét gyarapíthassa. Visszatérve haláláig folytatta szanszkrit és persa leczkéit a főiskola épületében könyvtára elhelyezésére nyert termében. Néhány napi súlyosabb betegség után 1884. márcz. 7. meghalt Debreczenben.
Czikkei a következő folyóiratokban: Athenaeum (1838. II. Ószerűség, képmutatás, A két Foscari, olaszból, Költemények, ford. angolból és könyvismertetés, 1839. Függelék a fogházjavítási tárgyhoz, költ., ford. angolból, 1841. könyv- és hirlapismertetés); Figyelmező (1838. II. Andalusia, 1839. II. Strauss és a protestantismus); Tudománytár (Uj F. VII. 1840. Az ujabb csillagképek Ideler szerint, XI. 1842. oklevelek); Prot. Egyh. és Isk. Lap (1843. I. 12. sz. könyvism., 1845. I. 3. sz., német templomi ének, ford., 1846. II. 40. sz. M-szigeti oktatási székfoglaló beszéde, 1847. I. 8. sz. Egyházi régiségek gyűjtése és közzétételére felhivás, II. Egyházi régiségek); a Kisfaludy-társaság Évlapjai (VI. 1845. A műfordítás elveiről nés egy német templomi ének fordítása, 1847. Egyházszentelési szertartás a XVII. század elejéről, Formula visitationis 1726., Marmarosi egyházmegye a XVII. században, Nagybányai máskép aranyosmeggyesi egyházvidék személyzete a XVII. században, Beregi egyetemes zsinatban fennálló eljárás, szokás és rendtartás: Várady György följegyzése 1726. és oklevelek); a Törö és Székács által szerkesztett Egyházi beszédek (Pest, 1845. II. egy beszéde); Nevelési Emléklapok (Pest, 1847. II. L. tanári székfoglaló beszédének töredéke 1841-ből); Akadémiai Értesítő (1847–48. Jelentés a sitéri és hódosi falfestményekről. 1850. Emlékbeszéd Hanák János felett, Emlékbeszéd Kerekes Ferenczről, Egy szombatos-codex és a szombatosok, 1856. A szócsaládosítás módszeréről, 1858. Hangrendi párhuzam nyelvünkben, 1859. Nyelvészeti iránynézetek: Sküth-európai szómaradványok, jan. 3. székfoglaló); Természetbarát (1847. 40., 41. sz. Figyelmeztetés az erfurti pályakérdésre és egy hazafi munkáira); Magyar Emléklapok (1850. Hiszekegy, költemény Felsőbányai névvel); Reguly Album (1850. Regulydal); Protestáns Lelkészi Tár (1854–55. Néhány egyházi beszéd innepjáró ifjúság számára); Uj M. Muzeum (1855. Osmagyar csillagisme: Tejkör, Hadakuta, Hiring, Phaeton, Eridanos, Sellő, négy czikk, 1858. Hangrendi párhuzam nyelvünkben 400 példában, 1859. I. Kazinczy Ferencz levéltárczájából, 1860. Töredék napló a szécsényi gyűlésről, Mármaros vármegye békekötése a lengyel szélekkel 1616-ban); Történeti Tár (I. 1855. Magyar köriratú pecsétek 1500-ból); Pesti Napló (1857. 8–20. sz. Nyomozások a nyelv eredetéről); Delejtű (1859. oklevelek és levelek); Honvédmenház könyve (Pest, 1870. A honvéd.)
Munkái:
1. Tisztfoglaló egyházi beszéd, melyet hitszónoki hivatalába léptekor a szatmári ref. egyházban jún. 20. 1841. elmondott. Debreczen, 1841.
2. Columellae L. J. M., De cultu hortorum liber. M.-Sziget, ... (Zahoray Alajos álnévvel, iskolai használatra.)
3. Szócsaládrendszer. Nyelvészeti egymásután. Irányértekezés. Pest, 1856. (Különnyomat a M. Nyelvészetből.)
4. Magyarból németre és viszontfordítandó czikkek nyelvtani gyakorlatul. 1-ső ív. Debreczen, 1857.
5. Hangrendi párhuzam ezer példában. 2. bőv. kiadás a m. tud. akadémia új folyamú nagy-gyűléseinek megnyitásának (decz. 1858.) emlékére. U. ott, 1858.
Álneve: Felsőbányai.
Levelei Debreczenből Aranyhoz, 1847. aug. 31. és 1854. ápr. 5. (a m. tudom. akadémia levéltárában); Erdélyi Jánoshoz, 1847. jan. 8., 1857. jún. 13., 1859. jún. 18. és 20. (Erdélyi Pál gyűjteményében); Ipolyi Arnoldhoz, év n. jún. 12. (Figyelő XXVI. 76. l.); Pesty Frigyeshez 1859. február 18. és Wenzel Gusztávhoz (a m. n. múzeumban).
Kéziratban: Aratos csillagjárásai és időjelentőségei cz. műfordítása; Családrendű magyar szótár, a három főnyelvkör tényei párhuzamában, Hasonlító magyar csillagisme, Fédrus (Görög és római meseköltők műfordításban); A debreczeni főiskolai könyvtár története és A debreczeni főiskolai könyvtár ismertetése.
Szerkesztette a Történeti Emlékeket(Pest, 1859. I–III.) Szabó Károlylyal, Szilágyi Istvánnal és Szilágyi Sándorral.
A Lugossy-codex, XVII. századi 4rét kézirat, mely 197 levélen 43 magyar éneket tartalmaz, az ő ajándékából a debreczeni ref. főiskola könyvtáráé.
Arczképe, olajfestés Kovács J.-től München 1887. (A debreczeni főiskola könyvtárában.)
Pesti Napló 1857., 122., 123., 129., 131., 146., 151., 170. sz.
Danielik, M. Írók II. 184. l.
Jelenkor. Encyclopaedia. Pest, 1858.
Csokonai Album. Debreczen, 1861. 228. l.
Figyelő II. 1877. 173., XXIII. 1887. (Jakab Elek.)
Kiss Kálmán, A szathmári reform. egyházmegye története. Kecskemét, 1878. 352. l.
Szinnyei Repertoriuma. Történelemn II.
Vasárnapi Ujság 1884. 12. sz. arczk., 13., 14., 1897. 51. sz.
1884: Debreczeni Prot. lap 57. l., Prot. Egyh. és Iskolai Lap 11. sz. (Révész K.), P. Hirlap 68. sz. (Jakab Elek), Budapesti Hirlap 67., 70., Nemzet 66., Egyetértés 67., Prot. Közlöny 11., Élet és Irodalom 17. sz., Máramarosszigeti helv. hit. lyceum Értesitője. (Géresy Imre.)
Uj M. Athenás 263., 511. l.
M. Akadémiai Almanach 1885., 323. lap.
M. Könyv-Szemle 1885. 287. l., 1899. 260., 266. l. (L.-codex.)
Petrik Bibliogr.
Erdélyi Múzeum-Egylet Kiadványai VIII. 1891. (Imre Sándor.)
Pallas Nagy Lexikona XI. 717. l.
Irodalomtörténeti Közlemények 1896. 310. l. és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
