Ludvigh Gyula,
Ludvigh Gyula,
a m. kir. államvasutak elnökigazgatója, L. János publicista fia, szül. 1841-ben Szepes-Bélán. Már tíz éves korában szüleivel külföldre jutott s Brüsszelben látogatta az iskolákat, de azért magyar szellemű nevelésben részesült. Mérnöki tanulmányait Belgiumban befejezvén, Spanyolországba ment egy franczia vasútépítő társulathoz, hol 1863–1866-ig részt vett a cataloniai és a Sierra Morenán átvezető vasút tanulmányozásában és kivitelében. 1866-ban visszatért Belgiumba s közreműkődött a brüsseli összekötő vasút tervezésénél. A magyar alkotmány helyreállítása után 1867-ben főleg Mikó Imre gróf és Hollán Ernő, a magyar közlekedésügy akkori vezetőinek ösztönzésére, a magyar állam szolgálatába lépett s osztálymérnök lett a vasúti központi irodában; ezen idő óta állandóan államszolgálatban maradt, fokozatosan előhaladva jelenlegi állásáig. Még 1868-ban a közmunka és közlekedésügyi miniszterium kiküldötte őt Hieronymi Károlylyal együtt Francziaország és Belgium vasutai s közmunkáinak tanulmányozására; onnét visszajövén, közreműködött a károlyváros-fiumei és nagyvárad-kolozsvári, valamint később a hatvan-szolnoki vasút nyomjelzésnél. A közlekedésügyi kormányzat 1872-ben a törökországi vasútvonalak és ezeknek a többi európai hálózattal való csatlakozási módjának helyszini tanulmányozásával bízta meg. L. a legnagyobb nélkülözések és veszélyek közt utazta be, közben némi közelítő felvételeket téve, Törökországot és Szerbiát két irányban, ugyanis a szaloniki-mitroviczai s a konstantinápoly-belgrádi útvonalakat vizsgálta meg, mire a boszniai vonalakat utazta be. 1874-ben a boszniai vasútcsatlakozások (Samac és Nivonál), 1875. a román csatlakozás (Predeálon át), később a szerb vasuti csatlakozások tárgyalásánál képviselte a magyar kormányt, miután előbb a brassó-tömösi vasút tervezésével is meg volt bízva. Midőn 1881-ben a közmunka- és közlekedésügyi miniszteriumban a műszaki tanácsot szervezték, L. ehhez az út- és középítészeti osztály vezetőjévé neveztetett ki, 1882-ben pedig a vasút- és hídépítészeti osztály vezetésével bízták meg; 1888 óta pedig mint az államvasutak összeülésének kinevezett tagja, az államvasutak általános igazgatásában is tevékeny részt vett. Az 1885. budapesti országos kiállítás rendezésében neki szintén igen kiváló szerep jutott; ekkor kapta elismerésül a III. osztályú vaskorona-rendet. 1887-ben az államvasutak ujjászervezésekor az államvasútak elnökigazgatójává nevezték ki s egyúttal a miniszteri tanácsosi czímet és jelleget kapta. L. mint Baross Gábornak és Lukács Bélának munkatársa, segített az államvasutakat a siker azon fokára emelni az úttörő tarifális és egyéb reformokkal, melyek a külföld előtt is mintaképül szolgáltak. Kiváló műszaki ismereteit, illetve tanácsát a kereskedelemügyi tárcza vezetői minden fontosabb egyéb technikai kérdésben is, mint a Vaskapuszabályozás terveinek megállapításánál, vagy a budapesti Dunahidakra kiírt nemzetközi pályázat folytán beérkezett művek elbirálásánál, hol mint bizottsági elnök szerepelt, igénybe vették. 1896-ban mint az ezredéves országos kiállítás X. csoportjának elnöke, mely a közlekedést, tengerészetet és hajózást karolta fal, készítette elő a kiállítás fényes sikereit. 1893-ban a főrendiház élethossziglan kinevezett tagja lett. Az 1889. párisi világkiállítás alkalmából tartott nemzetközi vasuti congressus megválasztotta egyik congressusi szakosztályi elnökévé; e tisztéből kifolyólag a franczia becsületrend nagy tiszti keresztjét nyerte. 1890-ben a török császár a Medsidje-rend II. osztályával tüntette ki. 1892-ben kapta a Lipót-rend lovagkeresztjét, a román korona-rend nagy tiszti keresztjét, a szerb Takova-rend II. osztályú jelvényét és a Szent-Pétervárt tartott nemzetközi vasuti congressus alkalmából a szent Szaniszló-rend II. osztályát, 1893-ban a porosz korona-rend II. osztályát, 1895-ben a Takova-rend I. osztályú jelvényét, 1896-ban pedig a szent István-rend kiskeresztjét.
Munkája: Ludvigh Gyula jelentése a bécsi világkiállításról a vasútépítészetet illetőleg. Bpest, 1874. (A közmunka- és közlekedésügy m. kir. miniszterium kiadványa. 8.
Petrik Könyvészete.
Gazdasági Mérnök 1887.
Ország-Világ 1887. 10. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XI. 719. XVIII. 171. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1897. 158. l.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
