Linczegh János,
Linczegh János,
naplóíró s Kolozsvár főbirája, L. János (kinek atyja Linczből Felső-Ausztriából származott Kolozsvárra) és Koncz Kata fia, szül. 1606. máj. 30. Kolozsvárt; 1621-től a szűcsmesterségre készült és 1627-ben felszabadult, mire külföldre ment és Bécsben két évnél tovább lakott; midőn hazajött, 1630. nőül vette Tónay János kolozsvári biró leányát Borbálát (ki 1642. meghalt, ismét házasságra lépett Hosszú Katával). 1632-ben már Kolozsvár centum paterei közé tartozott, 1650. főpolgár, 1663. pedig főbiró s 16 ízben a szűcsök czéhmestere volt. 1644 óta a város gyakran küldözte a fejedelemhez, országgyűlésre, tatár khánhoz és pasákhoz. Kolozsvár és a haza történetében nevét Szeydi budai pasához való küldetése (1660. máj. 20., 21.) tette emlékezetessé. II. Rákóczy György fenesi csatavesztése előtt ugyanis, a mint írja naplójában, megjelent a fővezér Kolozsvár alatt; «a város megrémült, s én harmadmagammal u. m. Benedek deákkal és Brassai Györgygyel egy rosz, két lovas szekéren kimentünk a táborba, fel egy nagy hegyre, melyre sátora fel volt vonva; basái állották körül; midőn elébe menve, salutálni kezdettem s egy részt elmondtam, szemei vérbeborulván, megriasztott, törökül szidott és a hóhéroknak parancsolta, hogy mindjárt megöljenek. Azok megragadtak, nyakunkról a gallért lehúzták, hogy fejeinket vegyék. Ekkor az egri basa térdre esék előtte, megcsókolá köntösét és mondá: Mit cselekszik Nagyságod ilyen városnak birájával? Most jöttél be az országba, nem illik, hogy ilyen kegyetlenséget mutatsz. Erre megkegyelmeze, s oda ada a hóhérok kezébe, a hol az emberek fejét nyúzták. A mint oda értünk, lábainkra vasat vertek, és tizedmagunkkal nyakunkra vaskarikákat csinálván, azok lyukain a torkunk alatt 30–40 ölnyi lánczot által vontak, s össze fűzvén, elénk vetették az emberfőket, hogy megnyúzzuk. Látván a törökök állapotunkat, s tudván, hogy a város birái vagyunk, minket nem kényszerítettek, de a többivel estig nyúzatták» ... de nem volt hatalom, mellyel arra kényszeríthették volna, hogy a várost feladásra intse. «Én nekem most meg kell halnom, de a várost meg ne adjátok!» kiáltott be negyedszer is, mikor már háromszor vezették a hóhér elé. Szeydi fővezér ekkor megkegyelmezett nekik. «Fel akartak nyársaltatni, de köszönjétek a basáknak, kik mind ott ültek dívánt, mert jó emlékezettel vannak felületek»; ...... aranyos kaftánt adott neki, azonkívül egy törökül és magyarul írt bátorság osztó levelet, hogy hazamehessen a városba, melyet egy Regulus bátorságával szolgált. Meghalt 1679. júl. 8. Kolozsvár egyik utczája az ő nevét viseli. (Fiaiban kihalt a család; a leányágon L. Kata Aranyos-rákosi Nagy Ferencz neje volt; ennek leánya Rákosi Nagy Judit, Pákei Lajos anyja, ki a családi jegyzőkönyvet és ebben L. eredeti bejegyzéseit 1854-ben a m. tudom. akadémiának ajándékozta.)
Krónikája és házi jegyzetei, 1663–1675. (Ezen családi jegyzőkönyvet, mely kiadatlan, Ádám János kezdte írni 1592-ben németül; költeményei s házi jegyzetei vannak abban 1620-ig; ekkor vejére Ozdi Borsos Tamásra szállott az, ki 1638–1647. naplóját írta bele; ettől jutott hagyományként a jegyzőkönyv 1663. ápr. 4. Linczegh birtokába, a ki aztán önéletrajzát, a birósága alatt történt kolozsvári eseményeket és a család viszontagságait írta a könyvbe.)
Nevét a szászok Linczighnek, mások Lintzingnek is írják.
Magyarnyelvmívelő Társaság Munkáinak I. darabja Szeben, 1796. 1822. l.
Nemzeti Társalkodó 1840. II. 7. sz. (az 1660. esemény. Németül: Transsilvania 1840. 73., 75. sz. és Benigni Volkskalenderjeben képekkel.)
Új. M. Múzeum 1854. II. 336–340. l.
Trausch, Schriftsteller Lexikon. Kronstadt, 1868. II. 359. l.
Jakab Elek, Kolozsvár története. Bpest, 1888. II. 663. és köv. l.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 158. l.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
