László,
László,
kalocsai érsek; XXII. János pápa, Róbert Károly király ajánlatára, 1317-ben Lászlót, szent Ferencz-rendű szerzetes papot nevezte ki kalocsai érsekké. A pápai kinevező irat különösen kiemeli Lászlónak tudományát, azon kívül erkölcseinek nemességét és érett ítéletét. E Lászlóról még csak azt tudjuk, hogy az érsekségnek bizonyos távol fekvő jószágait Róbert Károlynak közelebb fekvőkért cserébe adta 1334-ben és hogy valamivel előbb, 1327-ben, a szent péteri cziszterczi apát és a pálosok perjele közt egy halastó miatt folyt perben ítélkezett. Neve utoljára fordul elő egy 1337. aug. kelt királyi okiraton, az 1836. máj. kelt egy másik királyi okirat pedig megüresedettnek mondja a kalocsai érseki széket. L. tehát ezen időközben halt meg.
L. részt vett a pápa által Avignonban 1329-ben összehívott értekezleten, melynek feladata volt véleményt mondani arról, hogy eretneki tan-e állítani, hogy Krisztus és az apostolok valami közös vagyonnal bírtak. Az értekezleten L. érsek is kimondta véleményét, röviden bár, de az tudományos képzettségének, kivált a kánonjogban való otthonosságának fényes bizonyítéka. Kézirati munkája a 1340. sz. vatikáni codexben maradt fenn; valamint a velenczei sz. Márk-könyvtár 176. sz. XV. századi codexében is. Kiadta Péterffy, S. Concilia. Posonii, 1741. I. 315. 1.
Katholikus Szemle 1899. 580. l. (Békési Emil.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
