Képessy József, (bélteki),
Képessy József, (bélteki),
kir. országos középítészeti felügyelő; szül. 1818. febr. 25. Orosházán (Békésm.), hol atyja K. György tiszteletbeli főorvos volt. Iskolai tanulmányait Szegeden, Aradon és Temesvárott végezte; a bölcseleti tudományokat a pesti egyetemen hallgatta; ugyanitt szerezte meg 1839-ben a mérnöki oklevelet és mint mérnök ment 1841-ben Bécsbe, magasabb kiképzése végett. Innen visszatérve 1843-ban mint tiszteletbeli megyei mérnök commassatióval foglalkozott Wodianer báró s id. Eszterházy Mihály gróf birtokain. Mérnöki czikkei fölhívták Széchenyi István gróf figyelmét és ennek köszönhette, hogy az 1846-ban megindult Tiszaszabályozó munkálatoknál ő is részt vett és 1847-ben a bécsi Tiszaszabályozási osztály főmérnöke lett. Ettől fogva az alsó vidék vízszabályozó munkálataiban életfogytáig szakadatlanul részt vett. 1849 elején, mivel Ó-Kanizsán a forradalmi vérbiróságnak jegyzője volt, segédmérnökké degradáltatott és Kassára helyeztetett, hol 14 hónapig a Galiciába vezető út építésével foglalkozott. 1850-ben ismét Bácsvármegyébe került vissza már mint II. osztálymérnök. 1852. júl. 7. terjesztette be a Maros torkolatának javítására vonatkozó munka ismertetését, melyet ő és Katona írtak alá. Ezen előterjesztésnek azonban Szeged ellenállása miatt nem lehetett eredménye. 1853-ban, már mint ismét főmérnök, az első londoni kiállítás alkalmából magasabb külföldi tanulmányútra indult és beutazta Németországot, Hollandiát, Franczia- és Angolországot; honnét visszatérve 1854-ben a szegedi (csongrádi) Tiszaszabályozó osztályt is vezette. 1859-ben különösen az öntözések tanulmányozása végett Olaszországba utazott, mely útját 1864-ben ismételte. 1867-ben ismét külföldre utazott Hollandiába az ottani polderek (belvízlevezetés állandó vízemeléssel) tanulmányozása végett. Ő felsége rendeletére a cs. k. hadügyminiszterium a titeli s ezen alul a német-bánáti határőrvidék rengeteg ártereinek kiszárítását vette foganatba. Az ehhez szükséges tervezetek elkészítésével 1866 tavaszán őt bízták meg, ki a m. kir. helytartótanács engedelméből két évi szabadsággal e munka mellett még a tiszaszabályozás VI. folyamosztályát is vezette. Tervével 1867-ben elkészült, mire 1868-ban a határőrvidéki vízművek igazgatójává neveztetett ki. E közben saját szakmáján kívül a gazdasági téren is kitüntette magát, minek elismeréseül hat más gazdatársa között az 1867. párisi kiállításon buzájával díjat nyert. 1869-ben a Rába és Rábcza szabályozása terveinek kidolgozását is reá bízták. 1870-ben az öntözések és egyéb vizi munkák tanulmányozása végett ismét külföldre, Svájczba s Németországba utazott. 1872-ben a Temes és Béga szabályozása terveinek kidolgozásával bizatott meg; ezen megbizatásnak következménye lett az a nagyszabású működés, mely K. egész életének fénypontját teszi. 1871. jan. 19. az összes érdekeltség Temesvárott újra szervezkedett; Szapáry István gróf kormánybiztossá neveztetett ki s ez jelentékeny előleggel Képessyt bízta meg az árvédelemre vonatkozó terv elkészítésével. K. tanulmányait az összes bánáti vizekre kiterjesztette s azokra egységes terveket dolgozott ki, melyeket a közlekedésügyi miniszterium 1872-ben helybenhagyott s az újjáalakult Temes-Béga-völgyi vízszabályozó társulat is magáévá tett. Ugyancsak K. külön tervet dolgozott ki a Bégacsatorna hajózhatóvá tételére Temesvártól a Tiszáig, elkészítvén egyúttal a kostélyi új fenékgát és a topolovici új-zsilip terveit is. E tervek alapján 1873-ban inditotta meg a munkákat, melyeknek különösen a Bánságra korszakalkotó befolyása volt. 1874-ben középítési felügyelővé neveztetett ki. A törökbecsei takarékpénztárnak elnöke volt. 1876. okt. 25. hivatalos felülvizsgálati úton Temesvárott érte őt a halál.
Czikkei a 40-es években a Jelenkorban és Társalkodóban (A vízszabályozásokról, A lánczhídról), a Gazdasági Lapokban (1872. Hollandi vízemelő kerék); a Szegedi Hiradónak is munkatársa volt.
Munkái:
1. A magyar alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javaslatok a földöntözés érdekében. Pest, 1867.
2. Javaslat a Bánát közbenső víz hálózatának szabályozásairól. Temesvár, 1873. (Ezen művéért az államtól elismerésül 1000 frtot és 200 arany jutalmat kapott. Ism. M. mérnök- és építész-egylet Közlönye 1874. Fekete Zsigmond; erre K. válaszolt és Fekete sem késett viszonválaszával, mire K.-nek Végszava az 1875. évfolyamban jelent meg.)
A m. tudom. akadémia 1875-ben 3000 frtos Fáy András-féle jutalommal harmadízben pályázatot hirdetett, hogy Magyarország sajátszerű viszonyainak tekintetbe vételével írassék meg a mezőgzdasági vízműtan; a jutalmat 1879-ben Kvassay Jenő nyerte el. Ezen pályázaton K. is részt akart venni; azonban a majdnem kész pályamű befejezetlenül hagyatékában maradt.
Arczképe: kőnyomat: Vereby Soma: Honpolgárok Könyve III. évf. Pest, 1868; fénynyomat Sárközy Imre munkájában.
Vereby Soma, Honpolgárok Könyve, III. Pest, 1868. arczk.
Budapesti Közlöny 1869. 129. sz.
Szinnyei Könyvészete.
Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője 1895. arczk.
Sárközy Imre, Régibb Vizí Mérnökeink Életéből, Budapest, 1897. arczk., és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
