Kelemen Béla, (családi nevén Wolff Béla),
Kelemen Béla, (családi nevén Wolff Béla),
állami főreáliskolai tanár, szül. 1865. máj. 16. Budapesten, hol egyetemi tanulmányait végezte; 1890 óta a székesfejérvári állami főreáliskola tanára.
Egyetemi évei alatt kezdett aesthetikai s kritikai czikkeket írni a Fővárosi Lapokba (1885. Madách lyrai költészete, 1886., 1888. könyvismertetések sat.); a Vasárnapi Ujságba (1886. Bajza emlékezete); majd az Uj Nemzedék és a Tolnai-féle Irodalom cz. folyóiratokba; 1888–90. a Pesti Napló belmunkatársa volt és a lapba tárczákat, szinbirálatokat és könyvismertetéseket írt (1888. 302. sz. Balázs Sándorról, 1889. 6. sz. Költészet és tudomány); a M. Hirlapba (1891. 153. sz. A poetika forradalmárai, 203. sz. A Tragédia vitája); az Egyet. Philol. Közlönybe (1891. Szemere Pál, 1892. A komikum 1888. A magyar stilről). Az Athenaeum kis Lexikonának is főmunkatársa volt.
Munkái:
Az első magyar dramaturg. Emlékezés Kölcsey Ferenczről. Székesfejérvár 1897. (Különnyomat a székesfejérvári, állami főreáliskolai Értesítőjéből.)
Magyar és német zsebszótár, tekinettel a két nyelv szólásaira. I. Magyar-német rész. Budapest, é. n. (1897. Ism. M. Kritika 2. sz. Wolff Béla néven.)
Pallas Nagy Lexikona X. 324. l. (Néygesy László.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
