Jakab István (galantai)

Full text search

Jakab István (galantai)
bölcseleti és jogi doktor, a m. kir. helytartótanács nyug. tanácsosa, a m. tudom. akadémia lev. tagja, szül. 1798. okt. 29. Mező-Keresztesen (Biharm.), hol atyja J. Mihály, reformált vallása létére, a nagyváradi latin szertartású püspökség gazdatisztje volt. Első oktatását az atyai háznál nyerte. 1812-ben Nagyváradra vitte atyja, hol felvételi vizsgálat után az V. (rhethorika) osztályba vették föl. Majd az akadémiába lépvén át, ott is mindenből az elsők egyike volt; mellékesen már ekkor foglalkozott a költészettel. 1815-ben a pesti egyetemre ment, hol Tomcsányi, Szűcs, Hadaly, Keresztury, Szarka s Czinke voltak tanárai s kétszázat haladó tanulótársai között az első jelesek sorában nyert helyet. A német nyelven Haliczkytól tanulta meg. A rajzolásban is annyira tökéletesítette magát, hogy szinekben is festhetett már; az énekben és zenében is nevezetes haladást tett. A természeti jogot Markovicstól, az államtudományt pedig Winklertől hallgatta; 18 éves korában bölcseletdoktori szigorlatot tett. Jogi pályáját folytatva a római büntetőjogot Vuchetich, a policziát Sax, végre az utolsó évben a hazai törvényt Grúz, az egyházjogot Brezanóczy előadásaiból hallgatta. Alig végezte próbatételeit, már harmadnapra (1819. aug. 24.) a kir. ítélő tábla jegyzői közé eskettette föl magát. Pankovich András előadó mellé, s a nagynevű Majláth György alatt, a törvénykezési gyakorlatot akkori táblai ügyvéd Bors Józsefnél egy évig folytatta; 1820 végén, egyelőre fizetésnélküli gyakornokul, a m. kir. helytartótanács jegyzőkönyvi hivatalába lépett be, hol félév mulva napidíjhoz jutott és 1823. okt. fogalmazó gyakornokká neveztetett ki. (1822-ben ügyvédi vizsgáját is letette.) Ezután már gyakran lépett föl költeményeivel. Mint zene- s dallamszerző is ismeretessé s kedveltté tette magát. Tánczdarabjai, különösen vidám és könnyű keringői, 1825-től kezdve minden farsangon Buda táncztermeiben, sőt Pesten a gróf Károlyi estélyein és a főherczeg nádornál tartott bálokban is tetszést nyertek. Ez időben bővíté nyelvismereteit a franczia nyelv elsajátításával. 1828-ban kinevezték fogalmazóvá. 1833. nov. 13. a m. tudom. akadémia levelező tagja lett, sőt két évig jegyzője is volt; több mint 70 szinmű régi fordítását kelle ekkor kijavítnia; ő is több mint 30 szinművet fordított, többnyire a m. tud. akadémia költségén. 1836-ban a helytartótanácsnál jegyzőkönyvi igtató s 1839-ben helytartósági titkár lett. Hivatalos és félhivatalos dolgozatai közül is több megjelent nyomtatásban. 1836-tól kezdve a magyar nyelven szerzett törvények hivatalos kiadására ügyelt. A magyar nyelv a közigazgatásnak is hivatalos nyelvévé válván, az eddigi latin kifejezések, rovatok, műszók, eskü- s egyéb formulák, szóval az összes ügykezelésnek magyarra átalakítását, a kebelbeli hivatalok, osztályok és segédhivatalok számára készült összes utasításokat ő dolgozta át, mint az egész helytartótanácsnál legszabatosabb magyar tollú tisztviselő, miért a nádortól elismerést nyert. Nem csekélyebb szolgálatokat tett egyes, fontos hivatalos kiküldetésekben. 1846-ban a galicziai lázadás kiütésekor az ország északi részén fenyegetett közbátorság őrzésére küldött b. Vay Miklós kir. biztos mellett működött; még azon évben az ország és a kincstár közt fönforgó kölcsönös követelések kiegyenlítésére rendelt számfejtő bizottság elnökségével bizatott meg. 1848. márcz. 15-től ápr. 10-ig, a naponként üléseket tartó helytartótanács működéséről elnöki megbizásból ő vezetett naplót és írta meg történetileg, mikép rekeszté be 125 évig folytatott működését e törvényes testület, mely most, a kormányzat törvényileg kimondott megváltoztatása után, a parlamenti felelős kormánynak adott helyet. Ez időben írta a budai nemzetörség számára: Ős Buda gyermeke fel szaporán, kezdetű s akkor tetszést nyert és széltiben énekelt harczi dalát, mely később annyi bajainak lőn forrása. Megalakulván a felelős miniszterium, Szemere Bertalan belügyminiszter vette át osztálytanácsos- és irodaigazgatóul, majd azon év nov. a pesti zálogház felügyelőjéül alkalmaztatott. 1849-ben. jan. 1. Pesten maradt és az ideiglenes polgári közigazgatási bizottságba hivatott be előadóul; de e bizottság Budának a magyaroktól ostrom alá fogásával megszünt. Az ostrom érzékenyen érintette; épen háza mellett töretvén rés a bástyákon, az is halomra lövetett, feldulatott és kiraboltatott; ő pedig, mert a magyar kormányt Debreczenbe nem követte, hivatalától megfosztatott. A visszatérő császári kormány részéről magyar. alkotmányos érzelme miatt megidéztetvén, 1849. nov. kimondatott reá az ítélet, hogy hivatalából elbocsáttatik. Ismételt folyamodásai újabb fegyelmi s hadi biróság elé állíttatását vonták magok után; végre 1851. márcz. végén az országos törvény- és kormánylap szerkesztésében a magyar fordítások eszközlésével bízták meg és a volt helytartósági titkári fizetése élvezetébe állíttatott vissza. Egyszersmind a hivatalos hirlapba az akkori kormány intentióit magyarázó czikkek írására is használtatott, majd az országos névtár szerkesztésével bizatott meg. 1853. tavaszán, az ellene fölhozott vádaktól végkép tisztáztatván, helytartótanácsosi rendes nyugdíját megkapta s a lefolyt évek alatt megvont illetékei is kiegyenlíttettek. 1859. elején a pesti elsőbiróságú úrbéri törvényszékhez szavazó biróul rendeltetett be. 1860 végén az októberi diploma által a helytartótanács régi alakjában visszaállíttatván, helytartósági tanácsossá neveztetett ki. E minőségben ismét több fontos kiküldetésben is részesült; így 1861-ben Zomborba, az ottani tisztujítás miatt emelt panaszok megvizsgálására kir. biztosul, 1862-ben a beregszászi állami börtönépület megvizsgálására, 1863-ban a Torontálmegyében felmerült rendetlenségek megvizsgálására Nagy-Becskerekre küldetett ismét királyi biztosul. 1866. deczember 5. testi ereje s különösen szemei fogyatkozása miatt, nyugalmaztatását kérte, melyet 1867. jún. 11. meg is nyert. Családi súlyos szenvedések is érték; nejét Kapellner Máriát, kit 1830. máj. 1. vett nőül, 1850-ben veszté el; hat fia közül kettőt zsenge korban, kettőt azonban már felnőtten veszített el. Öregsége vigaszául csak két leánya s ezek egyikétől nyert unokái maradtak. Az akadémia munkásságában legutóbb mint drámabiráló vett részt. Több megyék táblabirája volt. Különös kedvelője s mestere volt a zenének, arczfestésnek sat. Meghalt 1876. okt. 18. Budapesten. A m. tudom. Akadémiában1876. nov. 27. Szász Károly mondott fölötte emlékbeszédet.
Költeményeket írt a Szépliteraturai Ajándékba (1824–25.), a Felsőmagyarországi Minervába (1825–26. Az adonyi éjszaka, rege sat.), a Hebebe (1826. Buda, rege a magyar előidőből), az Uraniába (1828), a Honművészbe (1834), a Hölgyfutárba (1858. Fiaim sírján); dalok, dallamokkal a Falusi Estékben (1853), Budapesti Visszhangban, M. Irók Pályakönyvében, Mátyás Diák Naptárában, a Mátray-Féle M. népdalok egyetemes gyűjteménye III. füz.; czikkei a tudománytárban (I., II. 1834. törvényhozás és erkölcsök kölcsönös hatásaik a régi népeknél, Ampere után, Kelet-India, A zsidók, Mahomet, Egyptom és Persia, China, Görögök és rómaiak, III. Törvények philosophiája, Bertaut után, IV. Dumont d'Urville tengeri utazása. V. 1835. Az európai éjszak politikai és erkölcsi tekintetben, németből, VI. Bentham és philosophiája, francziából, VII. Görögország jelen állapotja, Thiersch után), az Athenaeumban (1837); a Honművészben (1838. 77. sz.); számos politikai, nemzetgazdászati czikk a Budapesti Hirlapban (1851–52); Egy kis beszély története, novella (Családi Kör 1860–61), Szerencsétlen furulyás, nov. (Nefelejts), Tűz és víz, humor, felolvasás és tárczaczikkek (Gombostű 1862–63); több humoros versek és apróságok a Győri Közlönyben és Zala-Somogyi Közlönyben; színműve a Sasban (1831. Örökségi egyezés, dr. öt felv. Hoffmann után írta Vogel, jambusokban ford., előadták először Budán 1833. szept. 19., Kolozsvárt 1834. jún. 7., Debreczenben 1835. okt. 24., Pesten 1839. decz. 2.) A Közhasznú Esmeretek Tárába (Pest, 1831–1834) ezernél több czikket írt. Ő írta a budapesti hangászegylet és a magyar nyugpénzintézet szabályait is.
Munkái:
A nagymélt. magyar királyi helytartó tanácsnak százados ünnepére Szent-György hava 21. 1824-ben. buda. (Költemény),
Magyar játékszini jutalmazott feleletek, a m. tud. társaságnak 1833-beli ezen kérdésére: Miképen lehetne a magyar játékszínt Budapesten állandóan megalapítani. U. ott, 1834. (Fáy András és Kállay Ferencz feleleteivel együtt.)
Falusi lakodalom, vígj. három felv. U. ott, 1834. (Eredeti Játékszín 3., a m. tudom. Akadémiától ívenként négy arany tiszteletdíjat nyert, először adatott 1835. márcz. 26. Budán, Debreczenben szept. 6., a pesti nemzeti szinházban 1844. máj. 19.)
Alzir, vagy az amerikaiak, szomorújáték öt felv. Voltaire után ford. U. ott, 1834. (Külföldi Játékszín 5.)
Zsarnok apa, dráma öt felv. U. ott, 1836. (Eredeti Játékszín 5., először Budán, máj. 24., Debreczenben 1837. ápr. 11.)
Dühös állatok marását és veszettségét távoztató orvosi közbátorsági rendeletek. U. ott, 1836. (Névtelenűl)
Oktatás a marhadögről. ford. németből. U. ott, 1836. (Névtelenűl. U. ez latinúl. U. ott, 1836.)
Pestis elleni közbátorsági rend. Ford németből. U. ott), 1837.
Utasítás, mikép kell világtalan gyermekekkel csecsemő koruktól kezdve czélszerűleg bánni. U. ott, 1838.
Magyar nyugpénzintézet alapszabályai. U. ott, 1838.
Eskü. vagy Syrakusa zsarnoka, nagy opera három felv., Rossi kajetán után ford., zenéje Mercadante Xavértől. U. ott, 1838. (Először Pesten 1839. jan. 12.)
Beatrice di Tenda, nagy daljáték két felv. Írta Romani Felix, németűl szabadon dolgozá Ott G.; J. ford. szerint a pesti m. színházban először 1838. márczius 13. U. ott, 1838.
Csel, víg opera két felv. zenéje Bartay Endrétől. Pest, 1838. (Először Pesten 1839. ápr. 29.)
marhavész elleni gyógymód. Németből ford. Buda, 1839.
Gemma di Vergy, nagy opera két felv., írta Bidera János Emanuel, olaszból ford., zenéje Donizettitől. U. ott, 1839. (Nemzeti Játékszíni Zsebkönyv 1842. Pesten először 1839. júl. 30.)
Borgia Lucretia, nagy opera három felv., írta Romani Felxi, zenéjét donizetti Kajetán, ford....Pest. 1840. (Pesti Nemzeti Játékszíni Zsebkönyv. először Pesten 1839. aug. 31.)
Fiatal keresztanya, vígj. egy felv. Scribe után ford. Buda, 1841. (Színműtár, kiadja Nagy Ignácz II. 8. először Budán 1836. július 3., Pesten 1837. aug. 28.)
Grandet Eugenia. Balzac után ford. Pest, 1843. Két kötet. (Külföldi Regénytár 1., 2.)
Az osztrák császár és a szicziliai király közötti kiviteli s vámszerződés. Buda, 1844. (Ford. Névtelenűl).
Örömdal csász. kir. főherczeg József Magyarország nádorispánja ő fenségének kir. helytartósága félszázados ünnepén, szept. 22. 1845. U. ott.
Az én növelési rendszerem alapvonalai. B. Dercsényi János után németből ford. Pest, 1851.
Önkénytes szivatyúskar. Buda, 1859. (Ford.)
Ueber die Maulbeerbaum- und Seidenzucht zum Gebrauche der Volksschulen. Pest, 1860. (Gönczy Pál munkájának ford. Névtelenűl).
A rózsaünnep. Népjellemrajz egy felv. A budapesti zenede szavalati osztálya használatáúl a dallamokkal együtt szerzé... U. ott, 1860.
Színművei, melyeket a magyar színpad számára fordított, következő sorrendben adattak elő Budapesten és vidéken: Harmincz év egy játékos életéből, nagy erkölcsi érzékeny rajzolat háromszak. Ducange után ford. (Debreczenben 1831. febr. 5., Miskolczon 1832. ápr. 14., Budán 1836. aug. 6., Pesten 1839. máj. 10.); A fogadósné, vígjáték három felv. Goldoni után ford. (Budán 1834. máj. 22.); Jótevő és árva, vígj. két felv., Nota Albert után, 1834. decz. 6.; Juan Murillo, színj. három felv., Both után, decz. 18.; Hogy teheti az ember szerencséjét, vígj. egy felv. Kenney után ford. (1835. júl. 30.); Két alakú, vígj. négy elv., Holbein Fr. Ig. aug. 30.; Alessandro Massaroni, színj. két felv., 1835. júl. 2.; Fiatal férj. vígj. három felv.., Mazčres, szeptember 22.; A hölgyrablás, vígj. három felv., Jünger után, 1836. márcz. 1., Korona és vérpad, szomj. öt felv., Dumas-Jerman. márcz. 4., Gyámatya és gyámleány, színj. öt felv., Raupach E., júl. 12.; Atya és leánya, színj. öt felv. Rausach E., előbbinek folytatása, júl. 14., Quäcker és tánczosnő, vígj. egy felv., Scribe-Duport, jún. 26., Hölgyrablás, vígj. öt felv., Jünger, aug. 9.; Marianna, színj. öt felv., Titschke Fridr., decz. 5., Válóper vagy asszonyügyvéd, vígj. három felv., Mellesville és Carmonche (Debreczenben); Földszint és első emelet, vagy a sors szeszélyei, énekes bohózat három felv., Nestroy János, zenéjét Müller Adolf. 1838. jan. 27.; Tékozló, tündér rege három szak., Raimund Ferd., zenéjét Kreuzer Konrád, 1839. jan. 20.; Hogy lehet olcsón élni, vígj. háromfelv. Lebrun, márcz. 6.; Marino Faliero, nagy opera három felv., Bidera Jan. Eman., zenéjét Donizetti Kajetán, 1840. ápr. 25., kézirata a m. n. múzeumban; Devreux Robert, opera három felv., Camerano Salvator, zen. Donizetti, 1841. márcz. 22.; Zsidó hölgy, opera öt felv., Scribe, zen. Halevy, 1842. aug. 6.; Benkő után még fordította: Elvek, vígj. egy felv. és Hogy lehet hírt szerezni Scribe után, visszapótlás, vígj. egy felv., Florián; a Honművész után: Első behatás, vígj. egy felv., Scribe; Filep, dr. egy felv., Bayerd; Bartay Endre Lysippa cz. dalművéhez szöveget írt és isabella cz. szomorújátéka öt felv. akadémiai dicséretet nyert.
Kéziratban a m. n. múzeumban: két költeménye 1826-ból, Az adonyi éjszaka, eredeti rege és 1848–49 naplója, 4rét 27 levél.
A zenedétől díjat nyert Czuczor: Ki az cz. dalának zenére tételével; az 1877. bölcseleti tánczvigalomra szerzett egy bölcsészkeringőt, de ennek előadását már nem érte meg.
Szerkesztette az Országos Kormánylapot 1851–60-ig Budán.
Honművész 1834. 43., 99., 103., 1835. 71., 78., 1836. 20., 43., 54., 57., 58., 72., 94., 99., 1837. 9., 38., 44., 77., 101., 1839. 36., 1840. 35., 95., 1841. 10., 43. sz.
Magyarkák. Lipcse, 1845.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 227. l.
M. Akadémiai Értesítő 1871. 252., 267., 1876. 163., 1890. 130. l.
1876: Vasárnapi Ujság 1876. 44. sz. arczk., Családi Kör 50. sz., Magyarország és a Nagyvilág 44. sz. arczk.
Fővárosi Lapok 240. sz.
Szinnyei Könyvészete.
Szász Károly, Emlékbeszéd Jakab István fölött. Bpest, 1877.
Petrik Bibliogr.
Irodalomtört. Közlemények 1891.
Egykorú színlapok, színházi zsebkönyvek és gyászjelentés.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT