Illésy Sándor

Full text search

Illésy Sándor
cs. kir. altábornagy, szül. 1769. márcz. 4. Kisujszálláson a Nagykun kerületben, hol atyja I. János Nagykun kapitány volt; középiskoláit a debreczeni ev. ref. kollegiumban végezte. Hajlandósága lévén a katonaságra, a szintén kun származású Mészáros ezredes (az 1848. hadügyminiszter atyja) meghivására 1785. ápr. 11. magyar kir. lovas ezredbe lépett és a collegiumtól elbucsúzván, ezredéhez Lengyelországba utazott. 1787-ben a m. kir. nemes testőrséghez tétetett át; de a török háború kiütésekor saját kérelmére a Greven magyar lovas ezredhez hadnagynak neveztetett ki, sietős küldetéssel Horvátországba. Részt vett a hadjáratban, 1788-ban Dubicza alatt sebet kapott, de kigyógyulván, még azon évben Laudon fővezér mellett mint szolgálattevő tiszt működött. Több csatában vett részt és a háború sanyarúságai következtében négy hónapig feküdt betegen Zimonyban és Belgrádban szállásolva 1791. végeig; ekkor Gallicziába rendeltetett. 1793-tól a Rajna mellett táborozott; 1794 főhadnagy lett és csaknem szakadatlanúl harczolt a francziák ellen. (Több érdekes csata leirását mellékelte önéletiratához). 1797. jún. kapitánynak neveztetett ki a Blankenstein huszárezredbe; 1800-ban ismét megsebesítették; sebéből kigyógyulván őrnagygyá léptették elő. 1805-ben a franczia háború ujra kiütvén, ismét a Rajna mellé rendelték. 1808-ban alezredes lett és Varsó körül mint katonai kormányzó alkalmaztatott. 1808-ban ezredessé neveztetett ki. 1813-ban részt vett a drezdai s lipcsei ütközetben. Majd Ferencz király mellé rendeltetvén, Baselbe sietett és a párisi békekötésig, míg Ferencz Bécsbe vissza nem jött, folyvást a király személye mellett volt. 1814-ben Sándor orosz czár a Vladimir és a Szent Anna kereszttel tüntette ki. Az 1815. háborúban az armadia avantgardáját vezényelte mint tábornok; részt vett a párisi, fontenebleaui, orleansi s dijoni táborozásokban és okt. végén visszatért hazájába; 1816-ban Kassára, innen 1819. Debreczenbe rendeltetett. (1814-ben a három fejedelemnek Budán időzése alkalmával divisiójával Pest alatt mulatott és szintén 1814-ben Mária Luizát, Napoleon hitvesét, Rambillion városától dijonig kisérte). 1830-ban altábornagynak neveztetett ki s lembergbe helyeztetett; 1831-ben pedig egész Temesvárra, hol 1832. ápr. 23. meghalt. Bars-, Szabolcs-, tolna-, Arad- és Bihar vármegye táblabirája volt.
Önéletiratot hagyott hátra, melyet családja számára irt.
Vasárnapi Ujság 1869. 41. sz. arczk. (Varró Sándor).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT