Huszti András, | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Huszti András,

ev. ref. jogtanár; Huszt városból (Máramarosm.) származott és a XVII. század végén vagy a XVIII. elején született; 1714–21. között a nagyenyedi collegiumban tanult. 1722 táján Kolozsvárra ment tanulni. 1727. jan. 7. Odera-Frankfurtba indúlt akadémiára, hol theologiát és jogot tanult; itt különösen Heineccius előadásai voltak nagy hatással reá. 1733-ban a kolozsvári ev. ref. collegium negyedik professorául választatott meg (100 Rfrtot és 50 véka hazát kapott fizetésül). Hivatalát elhanyagolta s a ref. egyházi hatósággal addig makacskodott, míg 1742-ben zsinati ítélettel a ref. egyház gyülekezetéből ki nem zárták. «Hivatala elvesztése után, írja Bod Péter, részegségre adta magát, felesége is elhalván, az urak körül udvarokban töltötte idejét, holmi Genealogika Táblákat dolgozgatván a régi levelekből; változtatta vallását is; a római hitre állván szerzettek neki a károlyvári káptalanban Digestor Capituli titulussal szép fizetést; de illetlen, alávaló magaviselése, részegeskedése miatt ott sem maradhatván, ismét az udvarokban kezdett időt tölteni, majd minden rendbeli emberek által megutáltatott. Holt meg 1755-ben.» Élete végén visszakerült Kolozsvárra s itt fejezte be küzdelmeit.

Munkái:

1. Dissertatio theologica de Christo primogenito. Quam... praeside Paulo Ern. Jablonski... publico examini submittit. Francofurti ad Viadrum, 1728.

2. Origo, incrementum et facies hodierna trium in Trasilvania illustrium gymnasiorum reformatorum in memoriam anni Jubilaei confessionis Augustanae 1730 die 25. Junii. Francofurti ad Viadrum, 1731.

3. Jurisprudentia hungarico transilvanica. In qua doctrina Stephani Verbőcii... in prologo decreti, seu operis tripartiti contenta, ad lydium recte rationis lapidem revocatur: ex fontibus suis veris atque originalibus deducitur iusto ac naturali ordine digeritur: clarissime explicatur ac per titulos LV commoda in usum nobilissimae cupidissimaeque legum patriarum iuventutis hungarico transilvanicae methodo adornatur. Cibinii, 1742.

4. Ó és újj Dacia azaz Erdélynek régi és mostani állapotjáról való historia, a melyben elé adatik ennek az országnak régi és mostani lakosainak eredete, nevekedése, és némelyeknek elenyészése, a magyar királyok, vajdák és fejedelmek alatt való állapotjával egybe... által, melyet mutató táblával megbővítvén, a maga költségén kiadott Dienes Sámuel. Bécs, 1791. (Feltünő e könyvben, mely 1735–36-ban készülhetett és Erdély történetét 1686-ig foglalja magában, az, hogy H. a magyarokkal rokon népeknek mondja a vogulokat, osztjákokat, permieket, csermiszeket, mordvinokat, finneket és a Tomszk város körül lakó barabinczi népeket).

Kézirati munkái: Vojvodae Transilvaniae, Benkő ki akarta adni, de csak készült reá; a kiadás elmaradt, mivel a kéziratot nem egészíthette ki kedve szerint (a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban); Erdélyországnak rövid historiája, leírta Vas Samu 126 lap (a gyulafehérvári Batthyáni-Könyvtárban). Horányi még egy mások által nem említett kéziratáról is szól: Commentarii de rebus Hunnorum cz., melyet Pray használt és idézett, mert néhány finn szót talált benne magyar szókkal összehasonlítva.

Bod, M. Athenás 115. l.

Weszprémi, Succincta Medicorum Biogr. IV. 373., 376. l.

Horányi, Memoria Hungarorum II. 186., III. 695. l.

Benkő, Josephus, Transsilvania. Vindobonae. 1778. II. 477. l.

Katona, Historia Critica XXXIX. 960. l.

Ersch und Gruber, Allg. Encyclopädie II. Sect. 12. Theil 202. l.

Oesterr. National-Encyclopädie VI. 495.

Schuler von Libloy, Friedrich, Kurzer Überblick der Literaturgeschichte Siebenbürgens. Hermannstadt, 1857. 91. l.

Danielik, Magyar Irók II. 119. l.

Budapesti Szemle 1859. VII. 237. l.

Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalom Története.

Egyetemes M. Encyclopaedia IX. 311. l.