Hunfalvy Pál,
Hunfalvy Pál,
bölcseleti doktor, kir. tanácsos, a m. főrendiház tagja, a m. tudom. Akadémia igazgató tagja s a Kisfaludy-társaság rendes tagja; szül. 1810. márcz. 12. Nagy-Szalókon (Szepesm); 1818 őszén Kézsmáréra küldték szülei, hol az ág. ev. gymnasium négy alsó osztályát végezte; már mint syntaxista a franczia nyelvben oktatást nyert és már nehézség nélkül olvasgatta Fénelon Télemaqueját. Csak a magyar nyelvben volt teljesen idegen; ezért 1827-ben Miskolczra ment a rhetorikai osztályba; azután ugyanott a helvét hitv. lycenmban a bölcseleti tanfolyamra jelentkezett. Tanárának, Némethnek (gróf Dessewffy Aurel és Emil nevelőjének) köszönhette alapos ismereteit a görög nyelvben és azon előszeretetet, melyet a hellén irodalom remekei iránt egész életében megőrzött. 1829 őszén visszatért Kézsmárka s ott a philosophiai tanfolyamot befejezte; jogtudományi s theologiai tanulmányait szintén ott végezte; időközben az európai nyelveken kívül, a görög, héber és arab nyelvekben is alapos jártaságra tett szert. A magyar nyelvet elsajátítván, Széchenyi István munkáit. Berzsenyit, Kisfaludyt és Kölcseyt olvasgatta. 1833-ban báró Podmaniczky Károly meghívta fiai Frigyes és Ármin nevelőjének és H. az aszódi kastélyba költözött. A család bizalmát teljesen ki tudta érdemelni s azon kitüntetésben is részesült, hogy az 1832–36. pozsonyi országgyűlésen egy ideig, mint özvegységre jutott úrnőjének képviselője (absentium legatus) rész vehetett. Még nagyobb hatással volt rá azon szerencsés véletlen, hogy növendékeivel az 1836. év nagy részét Drezdában töltötte. Az Athenaeumban közölte leveleit; de már 1840-ben a nyelvészeti térre lépett. 1838-ban ügyvéddé lett. Bajza s többek ajánlatára 1841. szept. 3. a m. tudom. Akadémia levelező tagnak választotta (1858. decz. 15. rendes lett és 1883. máj. 17-től az igazgató-tanács tagja; 1883 máj. 1-től az I. osztály elnöke volt.) 1842. jan. 22. a Kisfaludy társaság választotta rendes tagjának és azon évben meghivást kapott a kézsmárki jogtudományi tanszékre. H. örömmel követte a meghivást, mert az intézet, különösen a jogi s politikai folyamnak kiterjesztését szándékolta. Indítványa. több rendbeli akadály legyőzésével elfogadtatott, miután Jony Tivadar egy új tanszék felállítására 2000 pfrtot ajánlott; maga H. is adott erre 500 pfrtot. Ezután a még szükségesnek talált 8000 pfrtot részben kiteremtvén a főtanodai gyülekezet és felügyelőség, az új tanszékbe H. öcscse János hivatott meg. H. Pál tanársága idejében leginkább azon dolgozott, hogy ifjaink a társadalom és állam létét, feladatát, eszközeit felfogni s méltányolni tanulják. Magyar nyelven tartotta előadásait, melyek eddig az egész ország legtöbb jogtudományi tanintézeteiben latinul tartattak. Az 1846–1847. tanév elején a főiskola élethosszig tartó igazgatójának választották meg. 1845-ben Petőfi is meglátogatta. 1847-ben a szünidőt Lombard-Velenczében és Svájczban töltötte. Az 1848. pesti országgyűlésre a szepesszombati kerület megválasztotta képviselőjének; júl. 5-től buzgó érdeklődéssel vett részt a gyűléseken és szavazatával a nemzeti kormányt támogatta. Ott volt Debreczenben is, hol a képviselőház egyik jegyzői székét foglalta el. Itt azokhoz tartozott, kik Kossuth politikájában veszélyt láttak, mely a nemzet létét fenyegeti. Az úgynevezett békepárthoz csatlakozott, mely a dynasztiával való kiegyezést óhajtotta. Az 1849. ápr. 14. függetlenségi nyilatkozatot ellenezte s nagy hibának tartotta annak kihirdetését. A menekülő képviselőházzal Szegedre ment és Aradon tanúja volt a bomlásnak. Békés-Csabára nejének (Röck Karolina) rokonaihoz vonult; kevés idő mulva azonban Pestre jött. Azon lelkes férfiak sorában volt, kik 1850. szent István napján az Új Magyar Múzeum cz. folyóiratot megindították. 1851. jún. 27. nevezte ki a Teleki család a m. tudom. Akadémia főkönyvtárnokává s ő hozzáfogott a Trattner-Károlyi ház udvarra néző egyik lakosztályában elhelyezett könyvtár rendezésének folytatásához. 1853-ban tüzetesen foglalkozott finn és magyar szók, 1855. pedig török, magyar és finn szók egybehasonlításával és ekkor az volt a nézete, hogy a magyar nyelv közepett van a finn-ugor és török nyelvek közt. Ez a nézete azonban mindinkább módosult, a mint jobban megismerkedett a finnen kívül a többi ugor nyelvekkel. 1855-ben indította meg Magyar Nyelvészet cz. folyóiratát, mely köré egész kis nyelvészgárdát csoportosított össze. Ezen folyóirat II. és III. kötetében már egybeveti a mi tárgyas ragozásunkat a mordvin és szamojéd nyelvekével. E közben Regulyval tanulmányozta ennek vogul gyűjtéseit, melyeket közösen akartak kiadni. Mikor azonban Reguly (1858.) meghalt, H. maga folytatta e vogul tanulmányokat. 1869-ben hosszabb utat tett a balti tenger melléki tartományokban és Finnországban, 1875 után már nem igen foglalkozott nyelvészettel; ezt a tért egészen Budenznek és Budenz iskolájának engedte át; az ide tartozó kérdések között fiatal korától mindvégig élénken csak egy érdekelte: az igeidők kérdése. Ő fejtette ki legelőször régi nyelvemlékeink időhasználatát és mindig azt kivánta, hogy mai irodalmunk elevenítse fel az igeidőknek régi pontos megkülönböztetését. Az utóbbi évtizedben nem egyszer kellett H.-nak Vámbéryvel, ki a magyaroknak a török-tatár népfajjal való rokonságát vitatta, megküzdenie. Életének utolsó húsz évében néptani és őstörténeti nyomozásainak élt: Anonymus hitelességével, a székely kérdéssel, az oláh nyelv és nép eredetével foglalkozott. E közben (1865–68-ban is tagja volt a képviselőháznak) fáradhatatlanul részt vett a tudományos életben, a magyar néprajzi társaságban (melyet ő alapított) és a Luther-társaságban, melynek elnöke volt, az evangelikus egyház iskolai ügyeiben és a főrendiház ülésein, melynek szervezésétől élethosziglan kinevezett tagja volt. A finn irodalmi társaság levelező, az eszt tudós-társaság tiszteletbeli, a berlini kir. tudományos akadémia levelező, a párisi Société Philologique tiszteletbeli, a philadelphiai American Philological Society lev., a cseh kir. tudós társaság lev., a dallasi (Texas) Trinity Historical Society tiszt., a bécsi és berlini anthropologiai társaságok levelező tagja volt. Meghalt 1891. nov. 30. Budapesten. Ravatala fölött Gyulai Pál tartott beszédet és a m. tudom. akadémiában 1894. decz. 17. Ponori Thewrewk Emil emlékbeszédet.
Czikkei az Athenaeumban (1839–41. Dresdai levelek, Rhapsodiák, Bölcs Lokman meséi, arabból, Emlékezés Késmárkra s könyvism., 1841. II. Mihalik Dániel, 1842. Thukydides és könyvism.); a Kisfaludy-társaság Évlapjaiban (III. 1842. A magyar költészet hivatása, A költészet Aristotelestől, görögből ford. jegyzetekkel, megjelent a Széptani Remekírók I. kötetében is Pesten 1846-ban); a Pesti Divatlapban (1844. Késmárki levél); a Bajza Ellenőrében (1847. Országgazdászati tájékozás); a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (1847. Benedicty János, 1861. Az ágostai hitvallású egyetemes egyházi gyűlésben aug. 29. mondott beszédet a görög tanítás ügyében, 1878. Észrevételek az Új Testámentom új fordításához); a kassai Képes Ujságban (1848. május elsejére); a Társalkodóban (1848. Aristoteles elmélete a jogról); ekkortájt írt még a Pesti Hirlapba, Kossuth Hirlapjába, az Esti Lapokba s az 50-es évek elején a Pesti Naplóba, többnyire politikai s nemzetgazdászati czikkeket; az Új M. Múzeumban (1850–51. Igaz aranybulla, intő és buzdító szózat és felvilágosító észrevételek, Plátoni köztársaság és könyvism., 1851–52. Plátoni vendégség, A társadalom vagy Stein, Widmann és Riehl, 1854. Magyar nyelvtudományi mozgalmak, 1853. Észrevételek az elme szó ősvilági alapjairól, 1857. A magyar betűk, Czuczor tanának kiegészítésére); az Akadémiai Értesítőben (1851. Nyelvészeti nagy tennivalóink s a finn népek régisége, A nyelvhasonlítás elvei s elemei, A magyar finn és török nyelvek leírása, 1852. Adalékok a magyar nyelvtudományhoz, 1853. Finn és magyar szók egybehasonlítása, 1854. Az altaji nyelvészetben nyilatkozó mozgalmak külföldön, különösen az elmult év alatt, 1856. Adalék a zsidók újabb történetéhez Magyarországon, A dakota nyelv, 1857. Az eszt vagy viró irodalom, 1858. A lapp nyelv, vagy az igazolt és megigazított Sajnovics, 1859. A magyar szóbeli hangsúly apologiája, Aristotelesi tanulmányok. I. A kategoriák, Egy vogul monda; 1861. Finn olvasókönyv s a finn népköltészetről; 1867. Bopp Ferencz, A rumun nyelvről és népről, könyvism., 1868. Tudósítás a m. t. akadémiai könyvtárról, 1870. és 1877-ben is, 1869. Tudósítás az esztországbeli utazásról. 1874. Könyvism., 1875. Az ugor városokról, kivonat, 1876. A folyóvizek neveiről, 1877. Előterjesztése a magyar helyesírás újabb szabályainak, 1878. A rumun nyelv, 1879. Az Ukkon pohár, 1881. A kún codex és a kunok, Jelentés a berlini orientalista congressusról, 1883. A különböző számlálási módokról, 1885. Ismertetések a bel- és külföldi tudományos irodalom újabb jelenségeiről, 1886. Észrevételek Vámbéry Ármin, A honfoglaló magyarok jelemzéséről, Jelentés az orientalisták bécsi nemzetközi congressusának munkásságáról, 1890. Jelentés gr. Kuun Géza, Relationum Hungarorum cum oriente... historia cz. munkájáról); a Pesti Naplóban (1852. 636., 653. sz. Némi felvilágosítás a nyelvtudomány ügyében, 1855. 74. sz. Repiczky János, 103., 105., 204. sz. könyvism., 1856. 169., 170. sz. Felvilágosítások a magyar összehasonlító nyelvészet ügyében, 1857. 10. sz. könyvism., 84., 85. sz. A magyar helyesírás és a magyar akadémiai szemle, 112. sz. A mordvin nyelvről és némely nyelvhasonlítási észrevételről, 1868. 2., 5, 9. sz. A pestmegyei bizottmány kérvénye, 1871–72. 100, 102. sz. könyvism.); a Szépirodalmi Lapokban (1853. Kalévala, finn eposz ismertetése és kivonata); a Család könyvében (1855. Finn-Lapföld és lakosai); a M. Nyelvészetben (1856. Mit akar a Magyar Nyelvészet?, Mit jelent a «magyar» szó, Magyar ige és jelző, A magyar helyesírásrúl és hangsulyrúl, Mint értsük Bibor Koszta tudósítását a két féle magyar nyelvről, Mért szükséges a magyar nyelvjárások és tájszólások kinyomozása? A magyar ige és jelző, 1857. Vissza- és előrepillantás. Itészeti gondolatok s általános nézetek a magyar helyesírásról, Válasz a szócsalád rendszerre és nyelvészeti egymásutánra, Bennünket és benneteket, A mordvin nyelvről, A magyar igeidők használata, A latin hangsúly Weil és Benloew után, A magyar tárgyú ragozásról, 1858. Szófejtések: áldomás, átok, imádság, innep, ingyen, Tájékozás a szanszkrit, görög és latin nyelvtudományban, A nyelvtudomány többet bizonyít mint a krónikák, A szamojed nyelvrül, A magyar nyelv használhatása Schott Vilmos észrevételei, Mátyás Flórián hasonlító nyelvtudományi működése, 1859. Az új perzsa nyelv s annak netaláni viszonya az altáji nyelvekhez, Észrevételek az adalék okmányokra, Maga és de, Akár akár, Osztyák nyelv, Az ujjak nevei, Szófejtegetések: miért mond a nyelv valamit úgy és nem máskép? Debreczeni legendás könyv s dr. Pólya József, A latin nyelv viszonya a göröghöz, 1860. Szives olvasóinknak, Apologia, A magyar igeidők, Utójegyzetek «Vass, A magyar nyelvjárások» cz. értekezéséhez, Felelet Fábián I. nyilt levelére, Kifogás a magyar «meg» rokonsága ellen, Megjegyzés Torkos S. «A regélés Zalában» cz. czikkére, A magyar talan, telen képzőről, Egy vogul monda, székfoglaló, kivonat, 1861. A M. Nyelvészet politikája 1861-re és ismertetések minden évf.); a M. Sajtóban (1855. 14. sz. Mit tartsunk Podhorszky Lajos tanulmányairól, 1856. 214. sz. Nyilatkozat a M. Nyelvészet ügyében, 1857. 21. sz. Kérdező és nyugtató felelet Ballagi Móricz úrnak); a Budapesti Szemlében (1857. Bábel tornya, az ékirat és a magyar nyelvészet, 1858. A nyelvtudomány jelen állása, és könyvism., 1864. A magyarok eredete, 1865. Legújabb utazási irodalom, rövid ismertetéssel, 1876. könyvism., 1877. Ugor-magyar-finn mythologiai töredék, 1883. Néhány észrevétel Marczali Henriknek, Vámbéry a magyarok eredetéről cz. könyvismertetésére, Rövid visszapillantás a forradalomra, 1885. A rumun történetírásról, könyvism., 1886. A magvar husszitákról, Érszrevételek a Vámbéry-féle honfoglaló magyarok jellemzésére és Densusian Miklós legújabb munkái, 1887. Kirándulás Erdélybe, 1888. Idősb Görgey István munkája, 1889. Thukydides); a Szépirodalmi Figyelőben (1862. A finn népköltészet, Szerény diótördelés, A magyar igeidők a kötött beszédben); a Nyelvtud. Közleményekben (1862. Előszó, A régi magyar írók mire nézve lehetnek igazító mintáink, 1861. Müller a nyelvtudományról, A nyelvtudományról, A magyar nyelv képzőiről, 1864. Alquist finn-magyar nyelvhasonlításai, 1865. A finn-nemzet történetírásáról, Toldat Torkos Sándor az «e» vagy «a» cz. czikkéhez, Feze, 1866. Régi magyar szók, A lapp nyelv, 1867. Némely újabb nyelvtudományi jelenség, A rumun nyelvről és népről, Az oláh fejedelemség kezdete, A «Siebenbürgen» országnévről s általában az erdélyi helynevekről, Roesler R. után, Még egyszer Feze, Hegyaljai oklevelek, Földirati és helynevek, 1869. Europaeus a finn-magyar helynevekről, Osztják evangelium s az éjszaki osztják nyelv, Tudósítás az észtországbeli utazásomról, kivonat, 1870. A magyar nyelv szótára elveiről és azok miképi alkalmazásáról, 1871. Az európai ősműveltség képe Worsaae után, 1873. A kondai vogul nyelv, Dravida nyelvek, különösen a «Tanul» nyelv, 1876. Magyar mythologiai adatok, 1878. Új tudományok, új előítéletek; meg adalék a finn-ugor népek történetéhez, A rumun nyelv és könyvism. minden évf.); a Reformban (1870. 20. sz. Látogatás Lönnrottnál, 1871. 14. sz. Nyilt levél, 280., 283. sz. Bologna, okt. 4. A régészek gyűléséből, 14. sz. Nyilt levél, Lukácsy Kristóf, őstörténelmünk örmény kútfők világánal cz. munkájára, 1873. 99–101., 104–106. sz. A gymnasium és a görög nyelv); az Archaeol. Értesítőben (1872. Jelentés a történelem előtti régiségek vizsgálóinak Bolognában 1871. okt. 18-ig tartott nemzetközi gyűléséről); az Ungar. Lloydban (1873. 73. sz. Offenes Schreiben an dr. Max Müller); a M. Nyelvőrben (1872. A magyar naptár némely sajátságai, Lehet-e a kiejtés a helyesírásnak egyetlen alapja, 1873. A magyar helyesírásról, Szökőév, Forduló hold, 1874. Az összehasonlító magyar nyelvtudomány nevezetéhez, könyvism., 1884. A pluralis, mint névképző); a Müller felolvasásai a nyelvtudományról. ford. Steiner Zs. Bpest, 1874. (395–413. l. Észrevételek M. M. nyelvtud. felolvasásaira, különösen a nyolczadikra); a Századokban (1876. Magyarország ethnographiai képe a frank-német uralkodás korában, 1877. Nyilatkozat Kossuth Lajos levelére és könyvism., 1878. A rumun történetírás, 1879. Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus Erdélyben, 1880. könyvism., 1881. A székely kérdéshez, 1886. Krajovánok eredete, Az oláh káté, 1887. Könyvism, 1888. Herman Ottónak halászati könyve, nyelvi, társadalmi, néprajzi és régészeti tekintetben és könyvism., 1889. A trajanusi Dákia rumunjainak történetei, Xenopol munkája, 1890. A magyar nemzeti krónikák és könyvism.); az Ellenőrben (1877. 83. sz. Magyar mythologiai töredék, 92. sz. Az Ukkonpohár lehet-e usucapio pohár?); a Literarische Berichteben (1877. Einleitung, Die Ungarische Sprachwissenschaft, Ungarn und Rumänien, Ungarn und Serbien, Der Anthropologen-Congress zu Budapest im J. 1876., 1878. Rumänische Geschichtschreibung und Sprachwissenschaft, 1880. Die Unitarier in Siebenbürgen); az Egyetemes Philolog. Közlönyben (1879. Észrevételek a mai nyelvtudomány némely nézeteire. 1880. Magyar folyó és helynevek, 1885. Teljes és nem teljes szótövek a magyarban, Görög tanítás és görög olvasókönyvek); az Ungarische Revueben (1881. Der Kumanische oder Petrarca-Codex und die Kumanen, Rumänische Declamation und rumänische Politik. 1882. Woher der Hass gegen Ungarn, 1881. Wann entstand das ehemalige walachische Fürstenthum?, 1885. Wie die Rumänen Geschichte schreiben, 1886. Zur Geschichtsforschung über die Rumänen, 1888. Die Völker des Ural und ihre Sprachen): a Nemzetben (1882. 59., 62. sz. Anthropologia. ethnographia, tekintettel Vámbéry legújabb művére, 80., 83. sz. A románok és igényeik, 1885. 80., 87. sz., Nyelvtudomány és nyelvtanítás, Hogyan csinálódik némely historia, czikksorozat 1889., 330. sz. Nyilt levél a budapesti egyetemek ifjúságához, 341. sz. Válasz a műegyetem hallgatóságának nyilt levelére); az Abhandlungen d. V. intern. Orientalisten-Congresses, gehalten zu Berlin in Sept. 1881. Berlin, 1882. cz. munkában (Über das bildende Princip der Nationen); a nagyszebeni Korrespondenzblattban (1887. Die Landesnamen Siebenbürgens); a Földrajzi Közleményekben (1888. Az Ural vidékei és népei); az Ethnographiában (1890. Elnöki megnyitó a néprajzi társaság alakító közgyűlésén 1889. okt. 27., A hunn tulajdonnevek magyarázata); az Irodalomtörténeti Közleményekben (1891. Oláh Miklós családi viszonyai és Hungariája.) Az Unsere Zeit cz. külföldi folyóiratban is jelentek meg czikkei (Ungarn und Siebenbürgen seit 1849.) Utolsó dolgozatát, melyet Xenopol, L'empire Valacho-Bulgare cz. értekezése ellen írt, kéziratban hagyta.
Munkái:
1. Beszéd, melyet a késmárki ev. lyceumban törvénytanítói hivatalba igtatásakor 1842. tizenegyedhó 23-án mondott. Lőcse, 1843.
2. Magyar váltó- és kereskedelmi törvények. Lőcse, 1843.
3. Beszéd, melyet Felséges V. Ferdinánd királyunk születése napján a késmárki ev. főtanodában az 1845. év negyedhavának 19. mondott. Kassa, 1845.
4. A késmárki főtanodában Spóner Pál gyászünnepén mondott beszéd. 1847. harmadhava 13. Lőcse.
5. Tanodai szózat, melylyel a késmárki ev. kerületi főtanodában folyó 1847-ki év hatodhavának 22., 23., 24-én tartandó nyilvános vizsgálatokra minden rendű s rangú pártfogókat... meghí. (Hit, vallás és egyház.) Lőcse.
6. Tájékozás a magyar nyelvtudományban. Pest, 1852.
7. Plátón munkái. Fordította. Pest, 1854. I. kötet. (Eüthüfrón, Szokratesz védelme, Kritón, Faidón, Alkibiades, Lakhesz, Prótagorász, Menon, Gorgiasz; Hellén és római remekírók Könyvtára. Ism. P. Napló 247. sz.)
8. A török, magyar és finn szók egybehasonlítása. Pest, 1855. (Különnyomat az Akadémiai Értesítőből.)
9. A dakota nyelv. Pest, 1856. (Különny. az Akadémiai Értesítőből.)
10. Finn olvasókönyv. Első kötet. Finn olvasmányok a finn nyelvet tanulók számára. Pest, 1861.
11. Deák Ferencz felirati javaslata mellett Hunfalvy Pál. Pest, 1861. (Kiadta Toldy Ferencz.)
12. Reguly Antal hagyományai. A magyar tudom. akadémia megbízásából kiadta. I. kötet. A vogul föld és nép. Reguly Antal hagyományaiból kidolgozta. Pest, 1864. (M. T. Akadémia Évkönyvei XII. l. Darab. Ism. Budapesti Szemle).
13. Bericht über den Reichstag von 1865–8. An die Wähler des Käsmarker Wahlbezirkes. Pest, 1869.
14. Utazás a Balt-tenger vidékein. Pest, 1871. Két kötet. (Ism. Reform 25. sz., Hon 185. sz.)
15. A kondai vogul nyelv. A Popov. G. fordításának alapján. Pest, 1872. (Nyelvtudom. Közl. IX. kötete. Az akadémiai nagy jutalmat nyerte.)
16. Tanulmányok. Bpest, 1873. (Emlékezés Késmárkra. Drezdai levelek. Rhapsodiák. Thukydides Platoni vendégség. Platoni köztársaság. Aristoteles elmélete a jogról és államról.)
17. Reise in den Ostseeprovinzen Russlands. Frei aus dem Ungarischen. Leipzig, 1874.
18. Az északi osztják nyelv. Vologodszki fordításainak és orosz-osztják szótárának alapján, tekintettel mind Castrén déli osztják grammatikájára, mind a Reguly hozta szójegyzékre s eredeti osztják énekekre. Bpest, 1875. (Nyelvtud. Közlem. XI. köt.)
19. Jelentés az orientalistáknak Londonban 1874-ben tartott nemzetközi gyűléséről. Bpest, 1875. (Értek. a nyelv- és széptud. köréből VI. 6.)
20. Magyarország ethnographiája. Bpest, 1876. (Ism. Századok. Németül: Schwicker J. H. ford. Pest, 1877.)
21. On the study of the Turanian language. London, 1876.
22. Uj tudományok. uj előítéletek, meg adalék a finn-ugor népek történetéhez. Bpest, 1878. (Különny. a Nyelvtud. Közlem. XIV. k.)
23. A rumun nyelv. Bpest, 1878. (Kül. ny. a Nyelvt. Közlem. XIV. k. Ism. Erdélyi Múzeum.)
24. Über rumänische Geschichtschreibung und Sprachwissenschaft. Bpest, 1878. (Kül. ny. a Liter. Berichte II. köt.)
25. Ukkonpohár. A régi magyar jogi szokásnak egy töredéke. Bpest, 1879. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. VIII. 6.)
26. Le peuple Roumain ou Valaque. Étude sur son origine et celle de la langue qu'il parle. Tours, 1880. (Extrait des comptes rendus du Congrés tenu a Vienne par la société française d'archaeologie en Sept. 1879.)
27. A székelyek. Felelet a székelyek scytha-hun eredetűségére. Bpest. 1880.
28. Die Ungarn oder Magyaren. Wien u. Teschen, 1881. (Die Völker Oesterreich-Ungarn's V. Bd.)
29. Emlékbeszéd Haberern Jonathan fölött. Bpest, 1881. (Értek. a bölcseleti tud. köréből. II. 6.)
30. A Kún- vagy Petrarka-Codex és a kúnok. Bpest. 1881. (Értek. a nyelv- és széptud. köréből. IX. 5.)
31. A magyar tudományos Akadémia és a szómi társaság. Bpest, 1882. (Értek. a ny.- és széptud. kör. X. 3.)
32. Ugor vagy török-tatár eredetű-e a magyar nemzet? Bpest, 1883. (Értek. a ny.- és széptud. kör. XI. 1.)
33. A számlálás módjai és az év hónapjai. Bpest, 1883. (Értek. a ny.- és széptud. köréből IX. 6.)
34. Vámbery's Ursprung der Magyaren. Wien u. Teschen, 1883.
35. Die Rumänen und ihre Ansprüche. Wien u. Teschen, 1883.
36. Jos. Ladisl. Pič's, Der nationale Kampf gegen das ungarische Staats-Recht. Besprochen von... Wien u. Teschen, 1883.
37. Nyelvtudomány és nyelvtanítás. Tanítók és tanárok figyelmébe ajánlja. Bpest, 1884. (Ism. Tanáregylet Közlönye.)
38. Hogyan csinálódik némely historia. Bpest, 1884. (Különny. a Nemzetből.)
39. Emlékbeszéd Lönnrot Illés, a m. t. Akadémia kültagja felett. Bpest, 1885. (Emlékbeszédek III. 3.)
40. Neuere Erscheinungen der rumänischen Geschichtschreibung. Wien und Teschen, 1887. (Ism. Budapesti Szemle.)
41. Der Ursprung der Rumänen. Wien, 1888. (Ism. Századok.)
42. A görög nyelv ügye Magyarországon. Φωνη εν ερημα. Bpest, 1890. (Ism. Pesti Napló 95. sz. Főv. Lapok 96. sz.)
43. Az aranyos-széki mohácsi nyelvemlék. Bpest, 1890. (Értek. a ny.- és széptud. köréből XV. 4.)
44. Az oláhok története. Bpest, 1895. Két kötet. (A könyvkiadó vállalat XVIII. XIX. k. Sajtó alá rendezte Réthy László. Ism. Vasárnapi Ujság 4. sz.)
Szabó István, Homer Iliasa (Pest, 1853.) cz. munkát bevezetéssel és jegyzetekkel kisérte.
Szerkesztette a Hellen és római remekírók könyvtárát, bevezetéssel és jegyzetekkel kisérve. (Pest, 1853.); a Magyar Nyelvészet I–VI. évf. Pest, 1856–61; a Nyelvtudományi Közlemények I–XIV. kötetét. Pest, 1862–72. és Bpest, 1873–78.; a Literarische Berichte aus Ungarn I–IV. köt. Bpest, 1877–80., mely folyóiratnak kiadója is volt; az Ungarische Revue l. és 2. évf. egyedül adta ki, a 3–11. évf. Heinrich Gusztávval.)
Két levele Moenich Károlyhoz: Pest, 1866. febr. 4. és ápr. 8. (Irodalomtört. Közlemények 1892. 408. l.)
Arczképét festette Wellner Róbert és Biczó Géza, mind a kettő a m. tudom. akadémia képestermében.
Pesti Hirlap 1842. 142. sz. (Névmagyarosítás.)
Kisfaludy-Társaság Évlapjai III. 26., Uj F. I. 15. l.
Ujabbkori Ismeretek Tára IV. 413. l.
Budapesti Hirlap 1855. 778–780. sz.
Pesti Napló 1855. 74. sz.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 214. l.
Magyar Akadémiai Almanach 1861., 1863–68., 1872–74., 1877., 1881–82., 1884., 1886–90. (Munkálatai.)
Vasárnapi Ujság 1862. 38. sz. arczk., 1890. 16. sz. arczk., 1891. 49. sz. arczk. (Váczy János.)
Országgyűlési Emlékkönyv 1867. 203. l. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 5. sz. arczk., 1874. 45. sz. arczk.
Egyetemes M. Encyclopaedia. Bpest, 1871. IX. 300. l.
Toldy F., Összes Munkái VI. 129. l.
M. Akadémiai Értesítő 1872–1882., 1885., 1890., 1892.
Figyelő I. 52., 223., 271., II. 141., III. 8., 32., VI. 213., 359., XI. 61. l.
Protestáns Uj Képes Naptár 1875. arczk. (Dúzs S.)
M. Könyv-Szemle 1876. 307., 1878. LXVII., XLIX. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Horváth Ignácz Könyvészete 1886–87.
Nemzet 1886. 333. sz. (H. történeti iskolája Szathmáry Györgytől.)
Doleschall, E. A., Das erste Jahrhundert. Bpest, 1887.
Kiszlingstein Könyvészete.
Sturm, Uj Országgyűlési Almanach. Bpest, 1889. 140. sz.
Beőthy Zsolt, M. Nemzeti Irodalom Történeti Ismertetése II.
M. Könyvészet 1891., 1894.
Irodalomtörténeti Közlemények 1891. 333–336., 346., 347., 1893. 308. l.
Hunfalvy-Album. Bpest, 1891. arczk. (H. életéből A pálya kezdete, Fraknói V., H. mint nyelvész, Simonyi Zs., H. mint ethnographus, Hermann A., Gyulai Pál beszéde H. ravatala fölött.)
Valvoja. Finn folyóirat 1892. (Sätäle, H. nyelvészeti működéséről, kivonatban a Nyelvtudom. Közleményekben 1893.)
Pallas Nagy Lexikona IX. 469. l. (Simonyi Zs.) és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
