Herich Károly (radacsay), lovag,
Herich Károly (radacsay), lovag,
jogi doktor, horvát országgyűlési képviselő és nyug. miniszteri osztálytanácsos, szül. 1846. szept. 23. Varasdon; a gymnasiumot ugyanott és Zágrábban, az egyetemi jogi tanulmányokat Bécsben végezte s rövid ideig ügyvédi irodában működött. 1868-ban mint Varasdmegye aljegyzője részt vett a megyei mozgalmakban. Ezalatt gyakran jelentek meg tőle kereskedelmi szakczikkek a fővárosi hirlapokban, melyek a magasabb körökben is figyelmet keltettek, úgy, hogy 1869 elején a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. miniszteriumba hívták, hol 1870-ben titkárrá, 1875-ben osztálytanácsossá nevezték ki. A miniszteriumban 18 évig működött és pedig két osztálynak, úgymint az ipar és kereskedelmi, valamint a bányaosztálynak volt a vezetője. Vezértitkára és szakelőadója volt a Budapesten 1876-ban megtartott nemzetközi statisztikai congressusnak; képviselte a m. kir. miniszteriumot Zágrábban, Bécsben, Berlinben, Párisban, Bernben és Triesztben. Az 1882. Triesztben rendezett iparkiállítás magyarországi bizottságának elnöke volt. Az ügyvédi vizsgáló bizottságnak 1875 óta, a m. tud. akadémia nemzetgazdasági és statisztikai bizottságának 1883 óta tagja volt. Tíz évig a budapesti kereskedelmi akadémia rendes tanára volt és számos tiszteletbeli hivatalt, így tőzsdebiztosi tisztet is vise1t. 1876 óta működött a budapesti egyetemen mint a váltó- s kereskedelmi jog magántanára s ugyanott a tengeri jogot is előadta. Beutazta egész Magyarországot és közép Európát; mindenütt kutatott könyvtárakban, múzeumokban és tanulmányozta az idegen országok törvényeit és szokásait. Tanulmányai közben csaknem az összes európai nyelveket elsajátította, s azokon írt és beszélt. Az 1885. országos kiállítás rendezésénél kiváló szerep jutott neki; ő volt a nemzetközi osztály vezetője, a keleti pavillon szervezője, továbbá biztosa s egyszersmind rendezője a házi iparcsarnoknak. Különösen nagy tevékenységet fejtett ki a háziipar meghonosítása és terjesztése körűl. Működését királyunk és több külföldi államfő tüntette ki rendjelekkel: lovagja volt a vaskorona-rendnek és a Ferencz-József-rendnek, valamint a becsületrendnek is; nemkülönben birtokosa az olasz koronarendnek, a Medjidi- és a görög megváltó-rendnek; végre a spanyol Izabella-rend és a portugalli Krisztus-rend vitéze és a budapesti kereskedőifjak társulatának tiszteletbeli elnöke. 1886 óta sűrűn betegeskedvén, nyugdíjaztatását kérte és nyerte. 1892 óta előbb a glínai, majd a pisarovinai kerület részéről a horvát országgyűlésbe választatván, tagja lett a magyar országgyűlésnek és mint ilyen nehány alkalommal felszólalt. 1893. decz. ágyban fekvő beteg lett és 1894. szept. 1. meghalt Budapesten.
A nemzetgazdasági. statisztikai, de kivált a váltó- és kereskedelmi szakirodalomban folyton serény tevékenységet fejtett ki. Írt czikkeket a váltó- és csődjogról, ipartörvényről. szerzői, vasúti, vizi-, bánya- és szabadalmi jogról, a tőzsdei jogszokásokról, vámpolitikáról, a keleti államok jogviszonyairól, iparművészetről, házi iparról és a politikai napi kérdésekhez is gyakran hozzászólott a budapesti, zágrábi és bécsi lapokban. Czikkei az Igazságügyben (1874. Az V. magyar jogászgyűlés hiteltörvényi szakosztályának tárgyalásai), a Jogtudományi Közlönyben (1874. A m. jogászgyűlés második szakosztályának határozatairól, 1875. A részvénytársaságok alakulásáról, 1877. A statisztika mint tudomány), a M. Themisben (1878. Az elsőbbségi kötvények jogi természetéről, czikksorozat); írt még a Pester Lloydba a biztosítási-, bank-, tőzsde- és kereskedelmi zálogjogról és néhány czikket a vasúti jog köréből; a Nemzet is közölt szakczikket tőle sat.
Munkái:
1. Dr Apáthy István «Magyar kereskedelmi törvény tervezetének birálata». Bpest. 1873. Két füzet.
2. Előterjesztés a Tiszaszabályozás keletkezéséről, fejlődéséről és jelenlegi állásáról, a m. kir. közmunka- és közlekedési miniszter úr rendelete következtében. Bpest, 1873.
3. A magyar váltótörvényjavaslat a szakértekezlet megállapodásai nyomán és összehasonlítva eddigi törvényünkkel, valamint a legnevezetesebb külföldi törvényhozásokkal. Bpest, 1874.
4. Das ungarische Handelsgesetz (XXXVII. Gesetzartikel vom J. 1875.) Deutsche Ausgabe. Redigirt von K. H., Dr. Nicolaus v. Szvetenay und Ödön Steinacker. 1. Heft. Bpest, 1875.
5. A kereskedők kézikönyve, vagyis vezérfonala a kereskedelmi tudományoknak. Kereskedelmi tanintézetek számára, valamint magánhasználatra. Bpest, 1876.
6. Törvénytervezet az írói és művészi jogról. Bpest, 1878.
7. Keleti viszonyok Jogbölcseleti, társadalmi és történelmi tanulmány. Bpest, 1879. (Előbb a Jogtudományi Közlönyben).
8. A Tisza-szabályozás és a szegedi válság. Bpest, 1879. (Különnyomat a M. Mérnök- és Építész-egylet XIII. köt.)
9. Kultura és toilette. Felolvasta a kereskedő ifjak társulata 1881. ápr. 12. estélyén. Bpest, 1881. (Különny. a Fővárosi Lapokból).
10. A vasuti jog jelenlegi érvényében. Különös tekintettel a nemzetközi vasuti árufuvarozási jog iránt Bernben két ízben folytatott tárgyalásokra. Bpest, 1881. (M. Jogászegyleti Értekezések 5.)
11. A bronzművészetről. Műipari tanulmány. Bpest, 1884.
12. Iparművészeti tanulmányok. Bpest, 1885.
Arczképe: kőnyomat, Marastoni rajz. a Hajnal cz. albumban. (Pest, 1867.)
Akadémiai Értesítő 1883. 113., 1886. 168. l.
M. Salon III. 1885. arczk.
Komárommegyei Közlöny 1886. 10. sz.
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
1894 : M. Hirlap 244. sz., Fővárosi Lapok 242. sz., Nemzet 242. sz., Vasárnapi Ujság 36. sz. (Nekr.) és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
