Hentaller Lajos,
Hentaller Lajos,
országgyűlési képviselő és hirlapíró, előbbinek és H. Edének fia, szül. 1852. okt. 23. Jászberényben (Jász-Nagy-Kun-Szolnokm.); atyja korán elhalt, özvegy anyja Budára költözött és H. a gymnasiumot ott és a pesti piaristáknál végezte. 1871-ben már szerepelt mint az egyetemi fiatalság egyik szóvivője; tevékeny tagja volt a jogász-segélyző-egylet választmányának és 1872-ben a központi ellenzéki körnek. Ezután a főváros szolgálatába lépett és a polgármester mellett a közigazgatást tanulmányozta. Az 1875–76. árvíz alkalmával tanusított fáradozásaiért a bizottsági közgyűlés elismerését vívta ki. 1876-ban élénk részt vett a főváros török-barát mozgalmaiban. 1881-ben jegyzője volt az akkor tartott függetlenségi pártgyűlésnek és ugyanezen évben, mint a fülöp-szállási kerület országgyűlési képviselője függetlenségi programmal helyet foglalt a parlamentben. 1885-ben a magyar írók és művészek köre igazgatójává választotta s mint ilyen kapta 1886-ban a franczia akadémia tiszti rendjelét. 1886 őszén a Gresham biztosító-társulat kinevezte dunántúli képviselőjének Győr székhelylyel. 1889 óta a gyöngyösi kerületet képviseli. Az egyházpolitikai harczok idejében kivált az anyapártból és az Eötvös-fractióval tartott. A hírlapírás mellett a függetlenségi harcz történetével is foglalkozott. A szabadságharcz történetére vonatkozó gazdag könyvtárral és kéziratgyűjteménynyel bír. Neje H. Mariska (Pauli Rikárd énekművész leánya) színművésznő (szül. 1868. júl. 1. Bpesten.)
1877. az Egyetértés szerkesztőségébe lépett; 1879–83-ban a Függetlenség munkatársa s 1882-ben aug. 1-ig segédszerkesztője, 1881–83-ban a Kecskemétnek, 1884-ben a M. Ujságnak munkatársa volt; 1884–86-ban a Pesti Hirlapba írt tárczákat. 1887-ben Győrben lakván, a Győri Hilapba írt czikkeket; 1888–98-ben ismét az Egyetértésnek volt munkatársa (mely lapba mai napig ír); az utóbbi években írt még a Pesti Naplóba, Ország-Világba, Magyarországba, Magyar Hirlapba s a Budapestbe is. Czikkei a Nefelejtsben, az Abauj-kassai Közlönyben, a Sárosmegyei Közlönyben, a debreczeni Polgártársban (187 7. 22. sz. A párbajról), a Debreczenben (1877. 202. sz. A nemzet és minisztere, 206. sz. Köztársaság a mi reményünk, 222., 228., 233. és 234. sz., 1878. 11., 12. sz. György Aladár, 4., 7., 17. és 18. sz. Lauka Gusztáv, 20., 22., 29., 31. sz. Tóvölgyi Titusz, Thaisz Elek, 32., 45. és 62. sz. A mai kor gyermekei, 87., 94., 130., 158. sz. 1882.); a Függetlenségben (1880. 318. sz. Az osztrák tisztikar, Adatok az úgynevezett Almásy Pál-féle összeesküvéshez 1881. Geszler kalapja, Az ördögmalom, Az áruló, Panem et circenses, melegítő házak és népkonyhák alakítása ügyében, A zsidó-ügy, A rendőrség és a strike, A Pesti Hirlap és Görgey Arthur, 1882. decz. Az 1795. vértanuk, 1889. A ki Ferencz Józsefet elakarta fogni sat.); a Kecskemétben (1881–85., 1890. több czikk); a Budapesti Hirlapban (1882–83. A Facia Negra, A párisi kirándulók Kossuthnál, A köztársasági elnök estélye, Velenczében, 87. sz. A rejtélyes ember, 1884. 116. sz., 1888. Keresztesy bácsi sat.), a Pesti Naplóban (1883. ápr. Életre halálra, 1886. 128. sz. Petőfi követjelöltsége, 1890. 42. sz. Nelli-Lonovics Hollósi Kornélia, Karácsonyi melléklete: a Lovassyak elfogatása, 1891. szept. A külföldre menekült magyarok névsora, 251. sz. Pár szó a szinész-egyletről sat.), a M. Szalonban (II. 1884–85. Elbeszélés, Az alsóház, Egy német könyv Kossuthról. 1889. Két episod, XV. 1891. elb., XVII. 1892. A szabadságharcz dalai), a Hazánkban (1889. Tolnamegye felirata Lovassyék ügyében), az Egyetértésben (1890. nov.-decz. Kossuth és Görgei utolsó találkozása, 1891. 267. sz. Kossuth bankette Turinban, 1892. szept. Budapesttől Turinig, Kossuth Lajos alkotmánytervezete, 268. sz. Kossuthnál 1892. 144. sz. A Klapka- és Petőfiügy, 1894. nov.-decz. Maderspachné megvesszőzése, 1894. márcz. Kossuth Lajos, 52 hasáb sat.), az Ország-Világban (1891. 13. sz. Petőfi Sándorné szózata), az Ellenzékben (1892. márcz. Kossuth és Görgei aradi találkozása), a Budapestben (1891. 28. sz. Hentzi szobra, a 73. sz. A Vilmos-huszárok hazajövetele 1848-ban sat.), a Magyar Hirlapban (1893–95. A magyar katonai akadémia, Kossuth egy kiutahiai levele, A nagy-sarlói csata évfordulója, Október 6. Bécsben 1848-ban, Sajtócenzura ostrom alatt, Kossuth és Metternich, 46. és köv. sz. Jászay Pál naplója, 97. és 104. sz. Száz év előtt, Budavár bevétele 1849. máj. 21. sat.), a Dugonics-társaság Évkönyvében (1894. A szabadságharcz nőalakjai), A Magyarországban (1895. 121. és köv. sz. Fekete könyv, ifj. báró Kemény István alsó-fehérmegyei főispánnak emlékiratai 1848–49-ből, eredetileg németűl írva); írt még a Pester Lloydba s a Budapester Tagblattba is.
Munkái:
1. A fülöpszállási választókhoz. Beszámoló beszéd. Kecskemét, 1884. (Különnyomat a Kecskemétből.)
2. Politikusaink pongyolában. Tollrajzok a képviselőházból. Bpest. 1886.
3. Görgei mint politikus. Történeti tanulmány. Bpest, 1889. (Ism. Budap. Hirlap 120. sz. a nagyváradi Szabadság 19. és köv. sz.)
4. A czivilizált oláhok. Pár megjegyzés a román fészkelődésekre. Szeged, 1891.
5. Kossuth és kora. Bpest. 1894.
6. Gróf Esterházy Miksa emlékezete. Bpest, 1894.
7. A balavásári szüret. Bpest, 1894. (Ism. Erdélyi Múzeum.)
8. Petőfi mint követjelölt. Bpest, 1894. (Ism. Vasárnapi Ujság 39. sz. és Erdélyi Múzeum)
9. A szabadságharcz dalai. (Anthologia). Bpest, 1895.
Szerktesztette a Magyar Ujság cz. politikai lapot 1882. szept. 15-től Budapesten, mely azonban még azon évben megszünt.
Álneve s jegyei: Hajnóczy Lajos, H. L., -nt- és -r. (a Függetlenségben és más lapokban.)
Komjáthy Béla, Védbeszédek politikai sajtóperekben. H. L. sat. védelmére. Bpest, 1884.
M. Könyvészet 1888., 1889., 1891.
Gyöngyösi Lapok 1889. 21. sz.
Ország-Világ 1891. 34. sz. arczk.
M. Salon 1892. arczk.-melléklet.
Pallas Nagy Lexikona IX. 83. l.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
