Hebler Mátyás, | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Hebler Mátyás,

erdélyi ág. ev. supesintendens, korponai (Zólyomm.) származású; a vittenbergai egyetemen tanult, hol magisteri czímet nyert; hazatérve, előbb lőcsei lelkész, 1551-ben segédtanító, 1552. rector volt Nagy-Szebenben. 1554-ben ugyanott prédikátor és 1555. városi lelkész. 1556. jún. 29. a synodus superintendensnek választotta; ez állásában Izabella királyné is megerősítette. Ezen időben történt az ág. ev. egyház különválása, miután a szász superintendentia mellett egy magyar is alakult, melynek feje Dávid Ferencz kolozsvári lelkész volt. Ennek ellenében, ki csakhamar az ev. ref. tanokat vallotta, H. az ág. ev. vallás mellett küzdött szóval és írásban; különösen az ő érdeme, hogy a szászok vallásukhoz híven ragaszkodtak. A gyulafehérvári tíz napos vitatkozáskor, mely 1568-ban a két vallásfelekezet közt folyt, ő volt az ítélő biró. Az 1561. medgyesi zsinatnak az úrvacsoráról szóló hitvallását ő szerkesztette. A szellemi összeköttetést Németországgal (a tanulók számára) a német egyetemeken alapított segélyösszegekkel tartotta fenn. Meghalt 1571. szept. 18. Nagy-Szebenben. Siremléke az ottani székesegyházban van, melynek Mellembriger Jakab és Kerzius Pál által készített latin verses epitaphiumát Trausch közli.

Munkái:

1. Brevis Confessio de Sacra Coena Domini Ecclesiarvm Saxonicarvm & coniunctarum in Transylvania: Anno 1561. Vna cvm ivdicio qvatvor Academiarum Germaniae super eadem controuersia. Psal. CXIX. Seruus tuus sum ego: da mihi intellectum, ut sciam testimonia tua. Coronae, 1563. (Névtelenül. Ennek megczáfolásául írta Melius Péter: Refutatio confessionis de Coena Domini, Matthiae Hebler... Debreczen, 1564. cz. munkáját).

2. EIleboron ad repurganda Phanaticorum quorundam Sprituum Capita, qui primum in Transylvania Calvinismi semina spargere ceperunt, authore Martino Calmanchaei, sub patrocinio Petrovitz, Locumtenente Reginae Isabellae, An. 1556. Recens editum a Pastoribus Saxonicis in Transylvania, 1560. Rom. 16. Obsecro autem, vos fratres – corda simplicium. (E művét azonban Trausch csak kézirat után ismeri.)

Czvittinger, Specimen 167.

Bod, M. Athenas 102. l.

Horányi, Memoria II. 80.

Klein, Nachrichten 214.

Katona, Historia Critica XXV. 630.

Budapesti Szemle III. Pest, 1858, 161.

Fabó, Monumenta I. 5.

Frankl, Hazai s Külföldi Iskolázás 157. 360. l.

Trausch, Schriftsteller-Lexikon II. 76.

Teutsch, G. D., Die Bischöfe der ev. Landeskirche AB. in Siebenbürgen. Hermannstadt, 1863. (Statistisches Jahrbuch).

Allg. Deutsche Biographie XI. 201.

Szabó Károly, Régi M. Könyvtár II. 21. l.