Haynald Lajos,
Haynald Lajos,
theologiai doktor, bibornok-érsek, valóságos belső titkos tanácsos és a rn. tudom. akadémia tiszteletbeli tagja, előbbinek és Jüttner Francziskának fia, szül. 1816. okt. 3. Szécsényben (Nógrádmegye); a gymnasiumot 1824-től Váczon, 1826. Pesten és 1828. Esztergomban végezte. 1830. szept. 3. növendék papnak vétetett föl és a pozsonyi Emericanumban töltött egy évet; 1831-től a bölcseletet Nagyszombatban, 1833. a theologiát Bécsben hallgatta. 1839. okt. 15. miséspappá szenteltetett föl. A bécsi Augustinaeumban készült a theologiai doktoratusra, melyet 1841-ben letett. Segédlelkész volt Pest-Lipótvárosban és Budavárban. 1842. aug. 11. a herczegprimás kinevezte az esztergomi presbyteriumba hittani tanárnak. 1846. máj. Kopácsy primás titkárának hívta meg udvarába; hivatalba lépése előtt azonban a külföldi egyházkormányzat és papnevelés tanulmányozására utazni küldte; kiszabott idejének legnagyobb részét Párisban töltötte. 1848 elején az egyházmegyei hivatal kanczellárja lett s rövid időn Bécsből udvari kápláni czímet nyert. Az 1849. ápr. 14. függetlenségi nyilatkozatot nem hirdette ki az egyházmegyében, mire jún. 18. hivatalából elmozdíttatott és visszavonult a szécsényi szülői házba. A szabadságharcz után a primási iroda igazgatójává s 1851. szept. 15. Kovács Miklós erdélyi püspöknek coadjutorává, felszentelt püspöki ranggal neveztetett ki. 1852. okt. 15. tényleges erdélyi püspök lett. 1854. jan. 24. a belső titkos tanácsosi czímet nyerte. 1861. márcz. 24. az erdélyi kir. kormányszék valóságos kormányszéki tanácsosává neveztetett. Mint erdélyi püspök több ízben bejárta megyéjét prédikálva s bérmálva; különösen az egyházi fegyelem megszilárdítása s a népiskolák ügyének emelése körül sok érdeme van. Tíz év alatt telt alapítványainak és adakozásainak összege a 300,000 frtot jóval meghaladja. Az 1860. okt. diploma után megindult mozgalomban a jogcontinuitás álláspontjára helyezkedvén, Magyarország és Erdély unióját sürgette. Álláspontját a gyulafehérvári történeti nevezetességű értekezleten fejtette ki 1861. február 19. (megjelent a P. Napló 41. sz.). Midőn az okt. 3. gyulafehérvári gyűlésen a bécsi kormány újabbi alkotmánysértése ellen ismét fölszólalt és azt mint absolutisticus tényt erősen elítélte, megindult ellene az üldözés. 1863-ban, hogysem a bécsi Schmerling-Nádasdy-féle kormány politikai czélzatai előtt meghajolna, inkább lemondott püspökségéről. A pápa által 1864. szept. 24. Carthago érsekének czímével kitüntetve. Rómába hivatott, hol mint a rendkívüli ügyek tárgyalásával megbizott congregatio tagja tekintélyes állást foglalt el, míg 1867. ápr. kalocsai érsekké kineveztetvén, hazájába visszatért. 1868. márcz. 17. a m. tudom. akadémia igazgató s 18. tiszteletbeli tagjává választatott. 1870-ben 12,000 frtnyi alapitványa tette lehetővé, hogy a m. n. múzeum növénygyűjteménye önálló osztálylyá szerveztessék. 1871-ben a vatikiáni zsinaton elfoglalt ellenzéki állásával IX. Pius pápa neheztelését vonta magára. 1874-ben a firenzei nemzetközi kertészeti congressuson megjelent; 1875. a brüsseli nemzetközi közegészségügyi congressus előmunkálataiban részt vett; 1876. Budapesten tartott nemzetközi statisztikai congressuson elnökölt. 1877. jún. 6. a szent István-rend nagykeresztjét kapta s 1879. máj. 12. bibornok lett. Kalocsán hasonló tevékenységet fejtett ki, mint előbb Erdélyben; alapítványai s adományai 4.209,730 forintot tesznek. Utazásai s összeköttetései lehetővé tették neki egy olyan növénygyűjtemény összeállítását, mely gazdaság s rendezettség tekintetében Európában az elsők egyike, melyet gazdag könyvtárával együtt a m. n. múzeumnak ajándékozott. A királyi pár ezüstmennyegzője, valamint belső titkos tanácsossá kinevezése alkalmából az egyházi zene, festészet és szobrászat előmozdítására alapítványt tett. A könyvvizsgálással, a hitterjesztéssel s a búcsúk és szent ereklyék ügyével megbizott római szent ügyek tanácsosa, római gróf, Róma város nemes polgára, a kath. religio római akadémiájának tagja, az Academia dei Nuovi Lincei római társulatnak, a San Luca-féle római képzőművészeti akadémiának, az Institut Egyptien, a palermói tud. akad., a bukaresti akadémiának, a természetvizsgálók Lipót-Károly-féle császári német akadémiájának Gerbert névvel, a magyar természetbuvárok budapesti egyesületének, a rajnai poroszországi és vestfáliai természetbúvárok társulatának, a franczia nemzeti cherbourgi, a budapesti m. kir. egyetem hittani karának bekebelezett, a magyarországi műemlékek országos bizottságának kültagja, a lőveni egyetemen a természettudományok tiszteletbeli doktora, Baja s Erzsébetváros díszpolgára, pápai arany érdemkeresztes és több rend tulajdonosa sat. Meghalt 1891. júl. 4. Kalocsán. A m. tud. akadémiában 1893. okt. 30. Fraknói Vilmos tartott fölötte emlékbeszédet.
Az 1841-ben alakult Religio és Nevelésbe és a Jelenkorba a franczia, angol és olasz lapokból kiszemelt fordításokat, később ismertető czikkeket, végül erélyes vitatkozásokat írt. Majd a német időszaki sajtó terén is nem egyszer képviselte a magyar egyház ügyét; egyebek közt 1845-ben az ágostai Allgemeine Zeitungban Horarik kath. pap kilépése alkalmából a magyar főpapság ellen intézett támadást éles tollvitában verte vissza; ő írta a freiburgi Kirchenlexikonba (1847) az összes magyar tárgyú s vonatkozású czikkeket; egyéb czikkei a M. Államban (1871. 22., 23. sz. Beszéde a magyar delegatio jan. 24. ülésén, 1872. 263. sz. Beszéde Pestvármegye nov. 12. közgyűlésén, 1886. 343. sz. Emlékbeszéde Ipolyi Arnold felett), a Földrajzi Közleményekben (1877. Beszéde, melyet a magyar Afrika-bizottságnak máj. 25. tartott alakuló ülésén tartott s melylyel a bizottság elnökét Fülöp szász Koburg és gothai herceget üdvözölte s levele a herczeghez jún. 26. Bécsből az afrikai társaság ügyében), a M. Növénytani Lapokban (az emlékbeszédeken kívül, 1881. Ceratophyllum Pentacanthum); .mint munkatárs működött még a Kerner, Flora exsiccata Austro-Hungariae cz. nagy művénél. Az 1861. közjogi beszéde s egyéb felszólalásai is a főrendiházban, a delegatiók üléseiben, melyeknek több évig elnöke s alelnöke volt, a vatikáni zsinaton és a kath. autonomiai congressuson figyelmet keltettek.
Munkái:
1. Epistolae pastorales... ad clerum saecularem et regularem dioecesis. Clandiopoli, 1852.
2. Felsőházi beszéde az erdélyi unio tárgyában (jún. 17.) Pest. 1861. (Különnyomat a Hirnökből.)
3. Emlékbeszéd, melyet... Bartakovics Béla egri érseknek, ... okt. 7. az egri érseki főegyházban tartott gyászünnepélye alkalmával mondott. Eger, 1873.
4. Parlatore Fülöp. Emlékbeszéd, melyet írt s a m. t. akadémia 1878. jún. 16. közülésén kivonatosan felolvasott. Bpest, 1879. (U. az különny. a P. Napló 1878. 151. és 153. sz. és mint különny. a kolozsvári M. Növénytani Lapokból 1878. Németül: Bpest, 1879.)
5. A szentirási mézgák és gyanták termőnövényei. Népszerű előadás, tartotta a m. t. akadémia közülésén. Bpest. 1880. (Akadémiai 1869. székfoglaló értekezésének ezen népszerű kivonata először a M. Növénytani Lapokban azután a Gyógyszerészi Hetilapban és különnyomatban jelent meg.)
6. Castanea Vesca. I. Solum in quo in Hungaria crescit. II. Incolatus eius in Hungaria. Colocae, 1881. (Előbb a firenzei Giornale Botanico-ban 1878.)
7. Litterae authenticae exhibentes origines scholarum Hungariae. Colocae, 1882–85. (Ezen általa kiadott három kötetes munka a katholikus középiskolák alapításának és kifejlődésének történeti emlékeit tartalmazza.)
8. Emlékbeszéd gróf Károlyi István, a sz. István-társulat elnöke fölött 1882. márcz. 23. Colocae.
9. Emlékbeszéd dr. Fenzl Ede, a m. t. akadémia kültagja felett. Colocae, 1885. (Emlékbeszédek II. 8. Ugyanez németül. Colocae, 1885.)
10. Emlékbeszéd Boissier Péter Edmund, a m. t. akadémia kültagja felett. Colocae, 1889. (Emlékbeszédek V. 7. Németül. Colocae, 1889.)
Levele 1873. (Irodalomtört. Közlemények 1893. 366. l.)
Arczképei: Kőnyomat Reiffensteintől, Elischertől és Kayser Ed.-tól Bécsben; olajfestésű arczképe Munkácsy Mihálytól a m. tud. akadémia képes termében.
Ország Tükre 1862. 3. sz. arczk., 1865. 2. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1862. 13. sz. arczk., 1869. 18. sz. arczk., 1879. 48. sz. arczk., 1889. arczk., 1891. arczk.
Oesterr. Botan. Zeitschrift 1863. 1. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 14. sz. arczk.
Országgyűlési Emlékkönyv 1866–67. arczk.
M. t. Akadémia Értesítője 1868. 98., 116., 1869. 30., 1873. 221., 1874. 261., 1878. 143., 1879. 37., 169., 1880. 84., 92., 97., 1882. 181., 1883. 115. l.
Egyetemes M. Encyclopaedia IX. 166.
Hazánk és a Külföld 1867. 21. sz. arczk.
Családi Kör 1870. 35. sz. arczk.
Arch. Értesítő 1870. (II. mint régész).
Értesítő a Kath. Congressusból 1871. 3. sz.
Fővárosi Lapok 1877. 186. sz. (Visszaemlékezés, Beszédes Kálmántól), 219. sz. (Herman Ottó).
Szabadság 1880. 122. sz.
Kanitz, August,Collectiones plantarum ex quibus horbarium Dr. Ludovici Haynald cardinalis... coaluit. Claudiopoli, 1881.
Petrik Könyvészete.
Uj M. Sion 1886. 113. l.
M. Salon 1888. arczk.; XII. 1889–90. (Kézirata).
M. Sion 1888. 299. l.
Sturm, Országgyűlési Almanach 16. l.
1889: Egyetértés 284. sz., Nemzet 284. sz., Kath. Szemle, Kalocsai Néplap okt. 15. ünnepi sz.
Magyar Sion Őrei II. Pozsony, 1889. (Ompolyi M. Ernő, Veszely Károly).
Néptanitók Lapja 1889. 666. l., 1891. 491. l.
Csiksomlyói r. kath. főgymnasium Értesítője 1890. (Imets F. Jákó).
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1891. 28. sz. (Feleki József).
Akadémiai Értesítő 1891. 656., (Életrajza), 681., 1892. 345., 1893. 636., 637., 1894. 166. l. (Fraknói V. emlékbeszéde).
M. Állam 1891. 154–156. sz. (Kanitz Ágost, H. mint botanikus).
Bácska 1891. 51. sz.
Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 164. l. és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
