Hari Péter (betleni), | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Hari Péter (betleni),

ev. ref. igazgatótanár, H. Péter ev. ref. lelkész és Szász Éva fia, szül. 1762-ben Nagy-Idán Kolozsmegyében; 1770-ben a kolozsvári kollégiumban tanult nagy szegénységben, mert szülőinek nem volt módjuk reá költeni.«Míg kisebb voltam (írja jegyzeteiben), mégis csak valahogy tápláltak, de nagykoromban oly sanyarún tanultam, hogy néhány esztendőkig... főtt ételt sem kóstoltam.» ... Tanítói között hálával említi Pataki Sámuelt, ki a régi görög irodalom ismeretébe vezette be. 1784-ig Kolozsvárt a poesist tanította; ekkor M.-Szigetre ment tanítónak (conrector), 1787-ben igazgató-tanárnak választották meg. Ő azonban kiképeztetését nem látta befejezettnek és 1788. júl. 10. külföldi egyetemekre indult. Pesten megállapodván, ismeretségbe jutott Ráday Gedeon és Teleki József grófokkal; Teleki a külföldi útra pénzsegélyt is adott neki s e mellett mindketten Wartensleben Vilmos gróf rokonuk fiai mellé ajánlották nevelőnek. Ez ifjakkal jutott el Bécsbe s innen a külföldre, nevezetesen Göttingába s Belgiumba. M.-Szigeten 1792. aug. köszöntott be ismét professorságába. Az egész iskolát reorganizálta; az emberi nevelés végczéljáúl a humanitást tűzte ki. H. rendszerének volt is sikere, mert az iskola felvirágzott és már 1802-ben anyagilag is gyarapodott. 1818-ban «az esztendők súlya alatt megnehezedett tagjainak pihenést akarván szerezni», tanári hivataláról lemondott. Máramarosmegye táblabirósággal tisztelte meg és számvevői hivatalt vállalt, melyet 1828. január 1-én bekövetkezett haláláig viselt.

Költeményeket írt a bécsi M. Musába (1787., 1789.) és egy latin ódája van Csomós Mihály tiszteletére (ennek: Dissertatio juridica, Ad Decreti Tripartiti. Partis I Tit. LVII. Claudiopoli, 1784. cz. munkájában).

Munkái:

1. Egy a teremtőhöz felemelkedett elmének szabad gondolkodásai. Az az: olyan egynehány levelek és elmélkedések, melyekben a teremtőnek nagysága, és a józan okosságnak némely fontos igazságai; nevezetesen az embernek halhatatlanságáról és boldogságának fundamentomiról; természeti erős okokból, sok szívreható erkölcsöket formáló s hasznos gyönyörködtető gondolatokkal elé-adatnak. Bécs, 1789. (Úrnőjének,Wartensleben grófnőnek ajánlotta, ki ezer darab császári aranynyal ajándékozta meg.)

2. Erkölcsi és mezei három énekek, melyeket mintegy próba gyanánt kiadott és barátainak szenteltetteknek lenni akart. Bécs, (1789. 2. kiadás. Marosvásárhely, 1794.)

3. A szigethi h. vallástételt tartók fő-oskolájának tanitásbéli systemája. A tanuló s tanító ifjúság könnyebbítésére s vezéreltetésére kiadta. Kolozsvár, 1802.

Levele: Szigeth, 1807. okt. 16. Tóth Ferenczhez (ennek Analectái közt) és latin Oratioja (a m. n. múzeum kézirattárában).

Horányi, Nova Memoria 475. l.

Tudom. Gyűjt. 1828. IX. 125.

Szilágyi Lstván, Betleni Hari Péter emlékezete. M.-Sziget, 1861.

Toldy Ferencz, Magyar Költészet Története 402.

Kiss Áron, Nevelés Története 206. l., M. Népoktatás Története 132. l. és M. Népiskolai Tanítás Története 220. l.

M. Paedagogiai Szemle 1881. (Kiss Áron).

Koncz József, Marosvásárhelyi ev. ref. könyvnyomda története 33. l.

Petrik Bibliogr.

Kazinczy Ferencz Levelezése II. 230. l.