Halász Ignácz, | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Halász Ignácz,

bölcseleti doktor, egyetemi tanár és a magyar tudom. akadémia levelező tagja, H. Gyula testvérbátyja, született 1855. május 26-án Tésen Veszprémmegyében; atyja, ki eleinte tanító volt, ez állását a kereskedőivel cserélte föl, de nem cserélhette el vele szegénységét; mindkét nagyatyja és nagybátyja is a tanítói pályán működtek ifju korukban. Fiát tudományos pályára szánta atyja s erején felül taníttatta. Elemi iskoláit Várpalotán végezte. A gymnasium hat osztályát Veszprémben látogatta; majd feljött a fővárosba, de a nagy küzdelmek és nyomor miatt kénytelen volt elhagyni Budapestet és Székesfejérvárt nevelősködött, hol az érettségi vizsgát is letette. A nyelvészet iránt való hajlandóság korán nyilatkozott nála s már gymnasista korában nagy buzgalommal tanulta az idegen nyelveket, úgy hogy midőn 1873-ban a fővárosban az egyetem bölcsészeti karába beiratkozott, a magyar és német nyelven kívül már folyékonyan beszélt francziául, angolul és olaszul. Mint másod éves bölcselő a tanárképző intézetnek négyszáz forintos ösztöndíját elnyerte. Tanárai Toldy Ferencz, Greguss Ágost, Heinrich Gusztáv, Télfy Iván és Budenz József voltak, kik közül különösen az utolsó az összehasonlító nyelvészet terén kifejtett nagy munkásságával őt is hasonló irányú munkálkodásra serkenté. Egyetemi hallgató korában pályadíjat is nyert egy lapp alaktannal, melyet Szilasi Móriczczal együtt írt. Tanári szakvizsgálatát 1877-ben tette le, de már a megelőző, úgyszintén a rákövetkező évben a gyakorló gymnasiumban tanított. 1878. február havában a zsidó tanítóképzőbe került mint helyettes tanár, honnét még ugyanazon évben a szekesfehérvári főreáliskolában a magyar nyelv és irodalom helyettes tanára lett. Alig néhány hónapra rá a miniszter rendes tanárnak nevezte ki ugyanoda, 1881-ben bölcseletdoktori oklevelet nyert. 1888. máj. 4. a m. tudom. akadémia levelező tagjai közé választotta; 1889 óta lev. tagja a helsingforsi finn-ugor társaságnak (Suomalais-Ugrilainen Seura). 1892. szept. Budapestre került a VI. kerületi reáliskolához, 1893 elején a magyar nyelvhasonlítás magántanára lett a budapesti egyetemen és ugyanezen év decz. a kolozsvári egyetemhez nevezték ki a magyar nyelv és ugor összehasonlító nyelvészet ny. r. tanárává. A m. tudom. akadémia segélyezésével három tanulmányutat tett a svéd-és norvégországi lappok között, hol sok becses nyelvi s népköltési anyagot gyűjtött. Első útját 1884. jún. kezdte meg és szept. végén fejezte be; útját Varsón, Szentpéterváron át vette Finnországba s innét ment a lappokhoz. Ott lakott a lappokkal együtt a sátrakban, eljárt az iskolajukba, s buzgón jegyzé föl mindazt, a mi nyelvökre, szokásaikra, műveltségökre vonatkozik; továbbá majdnem az egész újabb lapp irodalmat megszerzé s e munkákat magával hozta hazájába. Másodízben 1886 nyarán és harmadszor 1891-ben kereste föl a lappokat és mindannyiszor érdekes és értékes nyelvészeti adatokkal tért vissza.

Irodalmilag három irányban működött: a nyelvészet, az irodalomtörténet és ifjusági irodalom terén. Nyelvészeti működése részint a magyarra, részint más ugor és altáji nyelvekre vonatkozik. Czikkei a Magyarország és a Nagyvilágban (1874. Finn népmesék, Suomalainen egy novellája, 1877 Yrjö Koskinen egy elbeszélése), a Vasárnapi Ujságban (1874. Finn népmese), a M. Nyelvőrben (1874. Tudom, tom., Az alom, elem képző, A mány, vány képző, 1875. Az ít igeképző, Kazinczy ujításai, 1876. Az ul, ül igeképző, 1876. Az és kötőszó, 1878–81. Ritkább és homályosabb képzők, a magyar tudom. akadémiától a Sámuel-díjjal kitüntetve, 1881–83. Visszahódított magyar szók, Kazinczy mint fordító, 1888–89. Magyar elemek az északi szláv nyelvekben, 1892–94. Szómagyarázatok), a Kisfaludy-társaság Évlapjaiban (Uj F. XI. 1875. Lea, szinmü egy felv. Kivi Elek után fordította Szilasi Móriczczal), a Fővárosi Lapokban (1877. 63., 64. szám. könyvismertetés, A véres fiú finn ballada fordítása, 1884. Lappok közt), a Budapesti Szemlében (XI. 1876. Költemények finnből, XXII. 1880. Sajnovics hatása a magyar költészetre, XLI. 1885. Svédországi lappok között, LI. 1887. Második lappföldi utam, LXX. 1892. Harmadik lappföldi utam és könyvismertetés), a székesfejérvári reáliskola Értesítőjében (1878. Göthe «Werther»-e, 1880. Eposzköltésünk a mult század végén és a jelen század elején, különös tekintettel Vörösmartyra, 1885. A svédországi lappok közt), a Philologiai Közlönyben (1877., 1880., 1890. könyvism., 1883. költemény finnből), a Külföldben (1879. könyvism.), az Akadémiai Értesítőben (1884. Jelentés a svéd-lappok közt, nyelvészeti czélból, 1887. Jelentés második lappföldi utamról, 1889. A svédországi lapp nyelvjárásokról, 1891. Jelentés harmadik lappföldi utamról, 1893. Az ugor-szamojéd nyelvrokonságról), a Nyelvtudományi Közleményekben (XVII. 1881. Orosz-lapp nyelvtani vázlat, a Sámuel-díjjal jutalmaztatott, XVIII. 1884. Magyar elemek a déli szláv nyelvekben, 1892. Török dalok, 1893. A déli lapp nyelv hangjairól, Az ugorszamojed nyelvrokonság kérdése), a Budenz-Albumban (1884. Budenz József, életrajz, Lapp népdalok, A lapp nyeIvjárások), a M. Salonban (I. 1884. Pietari Päivärinta elbeszélése finnből, IX. 1888. Lappföldön), a Hunfalvy-Albumban (1891. Eredeti hangállapot a svéd-lapp dialektusokban), a Földrajzi Közleményekben (1890. Nyolcz nap a Skalstugu hegységbeli lappok közt), az Életben (1892. finn népdal fordítása), a Pesti Naplóban (1898. Jóka ördöge a finneknél és lappoknál, 1893. Kirándulás egy norvég gleccserre, 1894. Magyar népmese Ludas Matyi a norvégoknál, Lappok az állatkertben; azon kívül 1893–95. a Pesti Napló majd minden vasárnapi számában egy gyermekmese Móka bácsi álnév alatt), az Én Ujságomban (1893. négy mese Móka bácsi neve alatt), a M. Geniuszban (1893. Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond.)

Munkái:

1. Kármán József. Irodalomtörténeti tanulmány. Bpest, 1878. (Ism. Bud. Szemle XVI., Petőfi Társaság Lapja, Közérdek, Pester Lloyd, Figyelő IV., Fővárosi Lapok 20. szám).

2. Gyermekmesék. Grimm testvérek után. Bpest, 1878. (2. kiadás 1887).

3. Svéd-lapp nyelvtan és olvasmányok. Bpest, 1881. (Ugor Füzetek 3., Különnyomat a Nyelvtudom. Közleményekből.)

4. Német nyelvtan középiskolai használatra. Bpest, 1882. (Simonyi Zsigmonddal együtt.)

5. Zürjén nyelvmutatványok. Bpest, 1883. (Ugor Füzetek 2., Különny. a Nyelvtud. Közleményekből)

6. Lule- és Pite-lappmarki nyelvmutatványok és szótár. Bpest. 1885. (Különny a Nyelvt. Közlemények XIX. köt. Ugor füzetek 7., Svéd-lapp nyelv I. Az akadémia 1886-ban a Marczibányi nagyjutalom felében részesítette).

7. Jemtlandi lapp nyelvmutatványok. Bpest. 1886. (Ugor füzetek 8., Svéd-lapp nyelv II. Különny. a Nyelvtud. Közl.)

8. Ume- és Tornio-lappmarki nyelvmutatványok. Bpest. 1887. (Ugor füzetek 9., Svéd-lapp nyelv III.)

9. Déli lapp szótár. Bpest. 1891. (Ugor Füzetek 10., Svéd-lapp nyelv IV.)

10. Népköltési gyűjtemény a Pite-lappmark arjepluogi egyházkerületéből. Bpest. 1893. (Svéd-lapp nyelv V.)

11. Pite-lappmarki szótár. Bpest. 1895. (Svéd-lapp nyelv VI.)

12. Móka bácsi mesés könyve. Bpest. 1893.

13. Andersen válogatott meséi. Fordította Móka bácsi. Bpest. 1893.

M. Akadémiai Értesítő 1884. 46., 154., 212., 1886. 138., 1888, 120. l.

M. Könyvészet 1887., 1891., 1893.

Egyenlőség 1891. 5. sz.

Magyar Géniusz 1893. 52. sz. arczk.

Pallas Nagy Lexikona VIII. 497. l. (Simonyi Zsigmond).