Hajgató Sándor,
Hajgató Sándor,
polgár-iskolai tanár, szül. 1845. márcz. 2. Keszthelyen Zalamegyében iparos nemes szülőktől; az algymnasiumot szülővárosában végezte s 1860-ban lépett a kegyes-tanítórendbe; két évet töltött Váczon és Kecskeméten, mire kilépett a rendből; tanulmányait Szombathelyen folytatta; innét tanítógyakornoknak ment és 1865–6-ban a tanító-képzőt végezte el Győrött. Mint segédtanító a somogymegyei községekben működött. 1869-ben Kis-Kanizsára került, hol még ugyanazon évben önálló tanító lett. 1873-ban a nagy-kanizsai felső leányiskolához választották meg rendes tanárnak. 1874-ben érettségi vizsgát tett és 1876-ban Budapesten felső-nép- és polgári iskolai tanképesítő oklevelet nyert és a nagy-kanizsai polgári leányiskolához helyeztetett át, hol jelenleg is működik. Hallgatta ezenkívül a Keszthelyen (1870–71-ben) rendezett gazdasági s paedagogiai tanfolyamot; a zalamegyei általános tanító-egylet főjegyzője lett 1871-ben. Részt vett az 1873. bécsi világtárlatban és Budapesten tartott tanítógyűlésen; mind a két helyre az iskolaszék küldötte fel. 1872-ben 100 frtos miniszteri jutalomban részesült. 1881-ben a nagy-kanizsai járás tanítói köre megválasztotta elnökének; 1882-ben pedig a tanítói nagy testület a budapesti (II-ik) országos képviseleti gyűlésre képviselőjeül küldte.
Irodalmi munkásságát a Győri Közlönyben (1863.) kezdette meg lyrai költeményekkel; 1864-ben a Zala-Somogyi, később a Zalai Közlönynek állandó munkatársa lett; több évig írt a Zalába (pályadíjat is nyert egy költeményével), 1883-ban a Zalai Tanügyben jelent meg: Minő eszközökkel rendelkezik az elemi, különösen a falusi tanító, hogy a tanulókat az állatok kímélésére szoktassa cz. értekezése, mely 60 arany pályadíjat nyert; írt még a Családi Körbe, a Lányok Lapjába, a Hasznos Mulattatóba, a Nevelési Szakközlönybe, a Gyermekbarátba, a Képes Gyermekvilágba, a Kisdednevelésbe (hol pályadíjat is nyert), a debreczeni Délibábba, a szombathelyi Tornába (hol szintén pályadíjat nyert költ.)
Munkái:
1. Kikelet, Költeményfüzér. Nagy-Kanizsa, 1868–72. Két kötet.
2. Világtárlati jegyzetek a tanügyi szakosztályból, Nagy-Kanizsa, 1873.
3. Dalos mező, Költemények. Bpest. 1877. (Ismert. Zalai Közlöny, Petőfi-Társaság Lapja, Délibáb.)
4. Miért emeljük a pohárt? Nagy-Kanizsa, 1879. (Felköszöntő-toaszt-könyv. Névtelenül. 2. kiadás Nagykanizsa, 1889.)
5. Dalos liget. Ujabb költemények. Bpest, 1884. (Ism. Zalai Közlöny 67. sz.)
6. Gyermekdalok és szavalmányok. Bpest, 1893.
Közreműködött a Wajdits által Nagy-Kanizsán kiadott: Rajta lányok mulassunk (év n.), Rajta párok tánczoljunk! (Tánczkönyv), Kiért ürítsük a pohárt és Halljuk a szép szót (Felköszöntők év n.) cz. gyűjteményes munkák szerkesztésében.
Társszerkesztője volt a Zalai Tanügynek 1882–83-ban és a Katholikus Népbarátnak (1883) Nagy-Kanizsán.
Álneve: Cserszeghy (a Keszthely cz. lapban) és jegye – ó – (a Zalai Közlönyben.)
Néptanítók Lapja 1870. 105., 1872. 665. l.
Petrik Könyvészete.
Kisslingstein Könyvészete.
Zalai Közlöny 1884. 23. sz.
Zalai Tanügy 1884.
M. Könyvészet 1893. és önéletrajzi adatok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
