Györök Leó György (alsó-eőri),
Györök Leó György (alsó-eőri),
főreáliskolai tanár, előbbinek fia, szül. 1847. ápr. 22. Pápán (Veszprémm.); középiskoláinak Székesfejérvárt befejezése után a tengerészeti pályát végezte, majd azt elhagyva, egy évig Angolországban (Cardiffban) élt; tanítással és festéssel kereste kenyerét. Innét Párisba került, hol három évig az École des Ponts et Chaussées, az École des Beaux-Arts és a Sorbonne előadásait hallgatta. Az 1870. franczia forradalom (a köztársaság kikáltása) és a város ostroma a poroszok által véget vetett tanulmányainak és ő beállott katonának. Később, midőn a Commune ügye rosszra fordult, Gy. védelmére sietett, pár hét alatt törzskari kapitány, majd Páris kulcsának, a Port Maillot és környékének tüzérparancsnoka s a 2. genie-zászlóalj őrnagya lett. Midőn itt egy éjjel, úgyszólván az ellenség orra előtt, egy födött üteget állíttatott föl s reggelre kelve az ellenség ütegeit szétszórta, két nap mulva pedig egy hatalmas támadását is visszaverte, a Commune a romba lőtt Issy vár parancsnokává nevezte ki az ezen állásról lemondott Eudes tábornok helyére. Később a Commune utolsó mentsvárának, az általa megerősített Montmartre-nak lett parancsnoka. A Commune leveretése után fogságba került, két ízben agyonlövésre ítélték s csakis az utolsó pillanatban menekült meg a haláltól. Ezután az Aube transport-hajón a bresti hadi kikötőben négy hónapig sinlődött 900 társával, kik közűl a negyedik hónap végén már csak 300 maradt életben, mert a többit a kiállott sanyarúságok elpusztították. A bresti kikötőből csodával határos módon megszabadulva, 1871 végén visszatért Magyarországba s mint mérnök itt működött egy belga vasútépítő társaságnál mindaddig, míg a krach következtében a munkát abba nem hagyták. 1876-ban tanári képesítést nyert a nyelvészetből és Trefort közoktatásügyi miniszter kinevezte Fiumébe a magyar és franczia nyelv tanárának az ottani gymnasiumhoz. 1880-ban Budapest főváros szolgálatába állott és előbb mint kisegítő tanár, 1886 óta pedig mint rendes tanár a IV. kerületi főreáliskolában a franczia és magyar nyelvet tanítja. Mint jeles tájképfestő ismeretes, képeivel többször részt vett a képzőművészeti tárlatokon. Tengerészeti szenvedélyéről most sem mondott le, minden nagyobb szünidejét az Adrián tölti, többször társaságban; 1891-ben a saját terve szerint épített kis vitorlás hajón tette meg ezen kalandos utazásait; Szinnyei Ottmár, ki szintén részt vett ezen tengeri kiránduláson Fiumétől Spalatoig, leírta azt Magyar lobogó az Adrián (Bpest, 1892) cz. munkájában; a képeket Gy. rajzolta hozzá.
Czikkeket írt az Egyetértésbe (1876–78.)
Munkái:
1. Grammatica metodica della lingua ungherese con exercisi pratici. Fiume. 1880. (I. rész, több nem jelent meg. Ism. Bud. Szemle LXXIII. 1893., mely a legjobb olasz nyelven írt magyar nyelvtanok közé sorolja.)
2. Lázadó hajósnép viszontagságai a csendes tengeren. Való történet. Az ifjuság számára írta és rajzolta. Bpest, 1890. (Ism. Bud. Szemle.)
Néptanítók Lapja 1872. 738. l.
Budapest, IV. ker. főreáliskola Értesítője 1886–90.
Horváth Ignácz Könyvészete 1889–90.
Rajner Névkönyve.
Pallas Nagy-Lexikona VIII.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
