Gyalókay Lajos (szentgyörgyi és gyalókai idősb),
Gyalókay Lajos (szentgyörgyi és gyalókai idősb),
ügyvéd, szül. 1825. novemb. 13. Szalacson Biharmegyében ; atyja a nagyváradi latin szert. püspökség uradalmainak főfelügyelője s Biharmegye táblabírája volt; Gy. a gymnasiumot és jogi tanulmányait Nagyváradon 1845-ben végezte, mire Csengery Imre Biharmegye 3-ik aljegyzője mellett 1846. novemberig mint kiadó írnok alkalmaztatott. 1847-ben ügyvédi vizsgát tett és nov. visszatért szülővárosába, hol a megye közgyűlésein az akkori politikai mozgalmakban részt vett. Az 1848. márcziusi napok után Beőthy Ödön főispán megtette titkárjának s ajánlatára a partiumok visszacsatolásával megbizott kir. comissió titkárjának neveztetett ki s Beőthy Ödön elnöklete alatt, Somossy Ignácz bizottsági tanácsossal együtt, Zaránd és Kraszna vármegyék kormányzati szervezetében munkálkodott. A rácz lázadás alkalmával Biharmegye egyik önkéntes zászlóaljába állott be közembernek és a Kiss Ernő vezénylete alatt álló becskereki dandárságnál 14 hétig szolgált, részt vett több ütközetben és a perlaszi tábor bevételében; Kiss Ernő ezredes és Vetter Antal alezredes megbízásából a kormányhoz intézett hadi jelentéseket és a csapatokhoz szóló felhivásokat fogalmazta. Zászlóaljával okt. végén Nagyváradra visszaérkezvén, a bihari 55. honvéd-zászlóaljhoz, rangjának megtartásával beosztatott és nov. végével a zarándmegyei oláhok lázadása által fenyegetett kristyóri hegyi út védelmére rendeltetett. 1849. febr. 9. részt vett a piskii csatában, hol megsebesült, mire Bem tábornok őt századossá léptette elő. Ezután Beke József alezredessel csapatok szervezése végett a Székelyföldre rendeltetett és Háromszékben márczius végeig 4 zászlóalj gyalogságot és két osztály huszárságot felszerelvén, ezekkel Wander Null tábornok seregét Fekete-Halomnál megverte, ennek és a Brassóban levő orosz hadosztálynak kiűzésében s Brassó bevételénél 1849. márcz. 30. szintén részt vett. Innét főnökével együtt Gyulafehérvár ostromához küldetett; ápr. végén pedig Bem magához rendelte táborkarába s hadsegéddé nevezte ki. Az oroszok betörése után részt vett a beszterczei, sepsi-szent-györgyi, segesvári s bánfihunyadi ütközetekben. Petőfi Sándor Marosvásárhelyről Segesvárig egy kocsin utazott vele s az ütközet alatt a vezér körében mellette állott; midőn azonban a túlnyomó erő által minden oldalról körülszárnyalt kis sereg (összesen 2800 ember) futásban szétbomlott, Petőfi Fehéregyháza felé fordult; ő pedig megmenekült. A szabadságharcz után (1853. febr. 2.) megnősült és 1859. jan. 1-ig Ér-Köbölkúton gazdálkodott; ez évben a diószegi árvabizottmány jogtudójának választotta, mely tisztét 1860. decz. 19-ig folytatta, midőn Biharmegye megválasztotta aljegyzőjének, 1861-ben főjegyzőjének. Az általa szerkesztett jegyzőkönyveket akkor a hazai lapok közölték. Miután a megyei bizottmányt 1861. nov. 5. fegyveres erővel feloszlatták, ügyvédi pályára lépett. Az 1868. márcz. 16. megalakult biharmegyei Deák-párt alelnökének választotta, mely állásáról 1872. jan. 1. leköszönt; azonban a párt gyarapítására később is tevékeny politikai befolyást gyakorolt. 1872. szept. a nagyváradi kir. törvényszék elnökévé neveztetett ki. A biharmegyei történelmi és régészeti egylet alakítását indítványozta s megalakulása óta annak alelnöke; a nagyváradi László gőzhengermalmi részvénytársaságnak egyik alapítója s több évig alelnöke volt; a nagyváradi tűzoltó-egyletnek egyik kezdeményezője és a szervezésig elnöke volt sat.
A 40-es években a Regélő és Honművészbe több czikket írt; a Pesti Naplónak 1854-től nemzetgazdászati, kereskedelmi s társadalmi levelezője volt tíz évig. Az 1862. szept. 15. megindított Bihar cz. lapnak munkatársa volt; midőn pedig annak szerkesztője Győrffy Gyula pörbe fogatott, Gy. 1863. júl. 12. a szerkesztést is átvette; azonban midőn Győrffy Gyula 1863. okt. 28. hadi törvényszéki ítélet folytán elzáratott, másnap a lap is megszűnt; később pedig (1864. máj. 9.) a lap egy czikkeért Gyalokay is két hónapi fogságot szenvedett. Midőn a biharmegyei Deák-párt a Nagyváradi Lapokat megindította (1868. máj. 2.), ennek megszűntéig (1870. decz. 30.) egyik kiadótulajdonosa s főmunkatársa volt. A későbbi nagyváradi lapoknak, u. m. a Biharnak, Nagyváradnak és a Szabadságnak is munkatársa volt; írt a kor- és napi kérdésekről és a társadalom különböző érdekeiről. Mint jeles szónok is ismeretes.
Czikkei a Gazdasági Lapokban (1858. Az Érmellék borkiállítása), a Falusi Gazdában (1859. Érmelléki levelezés), a Hazánkban (VII. 1887.), a Fővárosi Lapokban (1888. 215. sz.), a biharmegyei régészeti s történelmi egyletnek 1885–88. Évkönyvében és az erdélyi lapokban jelentek meg: Segesvár és Petőfi cz. reminiscentiái.
Szerkesztette a Bihar cz. politikai lapot 1863. júl. 12-től 1866 végeig Nagyváradon.
Bozóky, Nagyváradi kir. akadémia százados multja. Bpest, 1889. 212. l.
Önéletrajzi adatok (Márki Sándor gyűjteményében).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
