Gebhardt Lajos, | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Gebhardt Lajos,

orvosdoktor, Budapest főorvosa, előbbinek és Muzsik Józéfának fia, szül. 1836. júl. 28. Pesten, hol 1860-ban orvosi és 1861. sebészdoktori oklevelet nyert és Sauer Ignácz tanár mellett mint kórházi tanársegéd alkalmaztatott. 1864-ben több hónapot töltött Párizsban kórházi tapasztalatok gyűjtése végett; azon évben a Rókus-kórház belgyógyászati osztályának főorvosává választatott meg; 1874-ben ideiglenesen, 1877-ben pedig véglegesen ugyanazon kórház igazgatója lett. A kórház elavult rendszerét a kor igényeinek megfelelő intézményekkel váltotta föl; a zsufoltság megszüntetése végett fiókkórházak fölállítását létesítette, melyek az általa készített programm szerint építtettek és rendeztettek. Már 1864-től a pesti egyetem belgyógyászati tanszékén mint helyettes tanár működött a tanszék végleges betöltéseig három évig és további egy évig az elméleti orvostannak volt helyettes tanára. 1868-ban a mellkór- és gyógytan rendkívüli tanárának neveztetett ki; két évtizeden túl tanított és folytatott orvosi gyakorlatot, míg tiszti főorvossá történt kineveztetésekor tanári működését megszüntette. 1863 óta a főváros törvényhatósági bizottságának tagja. Az 1885. országos kiállításnál az egészségügyi osztály és biráló bizottság elnöke volt; itt szerzett érdemeiért a harmadosztályú vaskoronarendet kapta. Mint budapesti tiszti főorvos különös gondot fordított a főváros csatornázási rendszerére s a jó ivóvíz szolgáltatására; különösen az 1888–1889. hagymázjárvány alkalmával fejtett ki nagy buzgalmat intézkedéseivel és jelentéseivel. Sürgetésére létesült 1890-ben a fővárosi bakteorologiai intézet és a himlő nyirk- és ojtóintézet; 1892-ben pedig a fertőztelenítő intézet kezdette meg működését.

Nevezetesebb czikkei a Gyógyászatban (1861. A szivbellob és szivburoklobról, Észrevétek a váltólázak isméje és gyógykezelése körűl, 1862. A szivhangok származásáról, 1863. A légmell isme és gyógytana, A szivhangok származása, 1887. A calomel mint diureticum szivbajoknál, 1889. Az 1888–89. typhus-járvány); a Magyar orvosok és természetvizsgálók által kiadott Budapest és környéke cz. munkában (1885. Kórházak és gyógyintézetek), az Orvosi Hetilapban (1889. Előterjesztés a főváros területén létesítendő fertőztelenítő intézet tárgyában.)

Munkái:

1. Az emberélettan alapvonalai. Wundt nyomán. Buda, 1869.

2. A kórházak és gyógyintézetek Bpest, 1879.

3. A szent Rókus-kórház évi Jelentése 1882. évről. Bpest.

4. Budapest főváros sz. Rókus-kórházának évkönyve. Bpest, 1885.

5. Jelentés a fő- és székvárosban 1892–93. évben fellépett choleráról. Bpest, 1893.

Ugyanaz 1893–1894-re. (Sajtó alatt.)

Szinnyei Könyvészete.

Vasárnapi Ujság 1885. 35. sz. arczk.

Budapesti Hygienische Zeitung 1893. 16. sz. arczk. és önéletrajzi adatok.