Gál (Gaál) János (hilibi),

Full text search

Gál (Gaál) János (hilibi),
nyug. kir. kuriai biró, G. Domokos lyceumi igazgató és Donát Mária fia, szül. 1799. okt. 13. Kis-Magyaron Pozsonymegyében; 1830-ban az erdélyi kir. főkormányszéknél irnoki hivatalba lépett, azután csakhamar Küküllőmegyében törvényszéki ülnök- és aljegyzőnek választatott; később az erdélyi királyi táblához ülnökké neveztetett ki, mely állását a királyi táblának 1849-ben történt eltörléseig viselte. 1850-ben Bécsbe hivták, mint bizalmi férfit az erdélyi úrbéri kérdések fölötti tanácskozásra. A szervezendő bécsi cs. kir. legfőbb törvényszékhez előadóvá leendő kinevezését, a mivel megkinálták, politikai okokból nem fogadta el. 1857-ben az erdélyi úrbéri főtörvényszéknél tanácsos lett; ennek 1861-ben történt megszüntével ismét az erdélyi kir. tábla ülnöke lett. Ez állásából, minthogy a nagyszebeni gyűlésen megjelenni nem akart, 1863-ban elbocsátották. 1865-ben azonban kir. táblai ülnöki hivatalába visszahelyeztetvén, innen a legfőbb ítélőszék erdélyi osztályának birájává, majd ennek a kir. kuriával történt egyesítése után kuriai rendes biróvá nevezték ki. 1885-ben történt nyugdíjazásáig itt működött. Az erdélyi összes országgyűléseken 1836 óta részint mint kir. hivatalos, részint mint Oláhfalu követe részt vett s az uniónak életbeléptetésétől kezdve mint Oláhfalu képviselője, az összeférhetetlenség kimondásaig, minden magyar országgyűlésen képviselő volt. Tagja volt állandóan az erdélyi róm. kath státusgyűléseknek. 1880-ban a király a Lipótrend lovagkeresztjével tüntette ki. Meghalt 1891. febr. 11. Budapesten.
Mint publicista a hirlapirodalomban a gyakorlati kérdések fejtegetésében vett részt. Soha sem szünt meg szóval és irásban a centralistiko-bürokratikus rendszerek ellen küzdeni, minek következtében a provizórium alatt meg is tiltották neki saját neve alatt bárminő politikai czikket irni. Czikkei a kolozsvári Mentorban (1842. Törvénykezési előismeretek falusi szegény sorsuakhoz alkalmazva, 1843. Alkotmányi előismeretek), a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (X. 1865. Az erdélyi gazdászati viszonyok), a P. Naplóban (1867. 142. sz. Utóhangok az erdélyi törvényes állapotok visszahelyezése tárgyában stb.), a Borászati Füzetekben (II. 1870. a küküllőmegyei mikefalvai és szász-csávási szőlleit ismertette.)
Nagy Iván, Magyarország Családai IV. 310. 311. l.
M. Világ 1869. 48. sz.
Budapesti Közlöny 1869. 733. sz.
M. Polgár Nagy Naptára 1869. 106. l.
Budapesti Hirlap 1891. 43. sz. és gyászjelentés.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT