Gál (csíkszentgyörgyi Gaál) Sándor,

Full text search

Gál (csíkszentgyörgyi Gaál) Sándor,
1848–49. honvéd-ezredes, G. József nyug. kapitány és Földváry Mária fia, szül. 1817. szept. 21. Csík-Szent-Györgyön; atyja katonának nevelte, nyolcz éves korában a kézdi-vásárhelyi katonai nevelő intézetbe adta; 15. évében az olmüczi kadét iskolába vétetett föl, honnan 1838-ban a Máriássi-ezredbe mint kadét lépett ki, de kérésére mindjárt szülőföldére a csíki I. székely gyalogezredhez tétetett át. Itt kadéttársaival magyar önmívelőkört és olvasó társaságot alakítottak. A kadét-iskola egyik osztályában, mint ritka képzettségü fiatal ember, a történelem, hadi földrajz és szolgálati szabályzatok előadásával bizatott meg. 1842-ben hadnagygyá neveztetett ki; de fölebb nem tudván menni, nyugalmaztatta magát és kilépett a szolgálatból. A szabadságharcz kezdetén honvéd lett és Berzenczeivel a Székelyföldre ment, hol egymaga müködött a Kossuth-huszárok szervezésén s a 12. zászlóalj kiállításán. 1848-ban Udvarhelyt nőűl vette Dobai Polyxenát. Később Háromszék védelmét vezette szintannyi bátorsággal, mint ügyességgel; az ő erélyes intézkedéseinek köszönhette később Bem ama tömérdek ujonczot, kik seregét annyira megszaporították. Utoljára egymaga volt kénytelen ellentállani Háromszéken az orosz szorongatásoknak, a midőn sok belátást és bátorságot, s nevezetesen hadtestének a két győzelmes ellenséges sereg közűl való szerencsés kiszabadítása által, jeles vezéri tehetséget tanúsított. Gál a székelyek bálványa volt, kik lángeszű földijöket tisztelvén benne, kedveért mindent megtettek; csak egyet kelle intenie, hogy minden úgy történjék, mint ő kivánta. Bem 1849. jan. 23. kinvezte ezredesnek az 1. székely-ezredhez. Erdély legkitünőbb katonai tehetségei közé tartozott. Világos után Hamburgba, onnét Angolországba, majd Konstantinápolyba menekült. Garibaldi hadjárata alatt Kossuth parancsára magyar legiót alakított. 1861-ben azonban ellenszegült és Kossuth rendeletéből Türr által máj. 11. Nápolyban elfogatott. G. mentségére a franczia Presseben levelet közölt; később kiszabadult, de megőrült és 1866 elején Noceraban (Nápoly mellett) meghalt.
Már a szabadságharcz előtt nevet szerzett magának a magyar hadi-irodalomban.
Munkái:
1. Oktatási szabályzat a magyar gyalogság számára. (A cs. kir. sorgyalogság oktatási szabályzata), az eredeti németből fordítva. Pest, 1848. Két füzet.
2. Rövid utasítás az előörsök (Vorposten) szolgálatát illetőleg, a honvédek és mobil-nemzetőrség számára. Pest, 1848.
3. Rövid utasítás egyes földszini tárgyak és helységek védelmezésében és megtámadásában. A sorkatonaság gyakorlati szabályzatának függeléke szerint. Pest, 1848.
4. A nemzeti őrsereg oktatási, gyakorlati és őrszolgálati szabályzata. Pest, 1848. (Magyar és német szöveggel.)
5. A pestvárosi nemzeti őrsereg ideiglenes oktatás, gyakorlat- és szolgálati szabályzata. Pest, 1848. (Magyar és német szöveggel.)
6. Szuronyvítan a gyalogság számára; t. i. a puskának vífegyver gyanánti használata gyalog és lovas ellen... a sorkatonaság oktatási szabályzata alapján. Pest, 1848.
7. Rendelet a táborból... Felszólítás «Székelyek szabadság harczosai»... 1849. jún. 29. Marosvásárhely.
A Történelmi Lapok következő munkáit közlik: I. 1874. 29. sz. Kiadványa a székelyekhez, II. 1875. 39. sz. Hadműtételi terv a Nyárádtövénél táborozó ellenség megtámadására 1848. nov. 5.
Közlöny 1849. 19. 151. sz.
Presse, Wien, 1862. 128. sz.
Ujabbkori Ismeretek tára III. 647. l.
Kertbeny, Namensliste Ungrischer Emigration 16. l.
Szinnyei Könyvészete.
Vasárnapi Ujság 1881. 15. sz. arczk.
Südungarische Reform 1890. 124. szám (Klapka György).
Öcscsének Gál Józsefnek és unokaöcscsének Gaál Lajos tanárnak szives közlése.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT