Esterházy László Pál (galánthai gróf), | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Esterházy László Pál (galánthai gróf),

pécsi püspök, gr. E. Ádám és Berényi Erzsébet fia, megkeresztetetett 1730. máj. 23. Alsó-Pátyon Vasmegyében; 1746-ban a remete sz. Pál szerzetébe lépett; tanulmányainak folytatására Rómába küldetett, hova 1749. okt. 27. érkezett; visszatérvén hazájába, 1761-ben és 1764. szept. 23. a rend provincziálisává, 1769-ben pedig a rend generalisává választatott meg. A rend feloszlatása után 1776-ban Váczon cz. püspök, nagyprépost és püspök-helyettes, 1780. jún. 23. pécsi megyés püspök lett. Meghalt 1799. nov. 7. Mohácson.

Munkái:

1. Szent Ignácz patriárkának Jézus társasága szerzőjének érdemes dicsérete. Nagyszombat, 1756.

2. Kortonai sz. margitnak csudálatos megtérése. Sopron, 1757.

3. Választott edény. Nagyszombat, 1758. (Xav. szent Ferencz tiszteletére mondott beszéd.)

4. A mennyei jegyes galambja, az az szüz szent Klára. U. ott, 1759.

5. A sas-vári csudálatos képnek az uj templomba való áttételekor. Kolozsvár, 1763.

M. Kurir 1799. II. 654. l.

Katona, Historia Critica XLI. 578.

Brüsztle, Recensio I. 504. l.

Danielik, M. Irók. II. 72. l.