Eötvös Loránd (vásáros-naményi báró),

Full text search

Eötvös Loránd (vásáros-naményi báró),
bölcseleti doktor, a m. tud. akadémia elnöke, egyetemi rendes tanár és a m. főrendiház tagja, b. E. József miniszternek és Rosty Ágnesnek fia, szül. 1848. júl. 7. Budapesten; szeretettel és gonddal nevelték szülei s hogy az ismeretek körébe is bevezessék, Keleti Gusztávot, az országos rajztanoda mai igazgatóját és dr. Vicsey Tamást, most egyetemi tanárt, bizták meg, hogy házi tanulmányaiban vezessék; de hogy az élettel idejekorán hozzák érintkezésbe, gymnasiumba a piaristákhoz adták, hol 1860–61-ben a IV. osztály tanulója volt. Pesten kezdte az egyetemi tanfolyamot is, hol két évig a jog- és államtudományoknak volt hallgatója. Azonban már ekkor is inkább hajlott a természettudomány felé s nagy érdeklődéssel hallgatta Petzwal mathematikai s kivált Than Károly vegytani előadásait. 1867-ben külföldi egyetemeken folytatta tanulmányait három évig, hol már határozottan a természettudományi szakmában képezte magát; legtöbb időt Heidelbergában töltött Kirchhoff, Helmholtz és Bunsen világhirű tanárok mellett; innét Königsbergbe ment, hová a német physikai iskola megalapítójának, Neumann Ferencznek hire vonzotta. Ez idő alatt atyjával folytatott sűrű levelezésében számot adott tanulmányairól, előhaladásáról és 1869-ben Heidelbergából értesíti is atyját, hogy komoly elhatározása a tanári pályát választani s a természettutodmányokban szerzett ismereteit a tanári széken érvényesíteni. 1870 őszén a külföldről hazakerült, mire tudományos fölolvasásai s értekezései csakhamar felköltötték iránta a figyelmet; 1871-ben a pesti egyetemen magántanárnak habilitáltatta magát; 1872. máj. már rendes tanár lett, 1875-ben pedig a kisérleti physika eőadásával bizatott meg és ekkor kisebbszerű physikai laboratoriumot kapott az egyetemen; ekkor lépett át a kisérleti kutatás terére. E téren gyorsan haladt előre s alig pár évvel később uj experimentális kutatási módszereket állított fel, melyek a physikában egy eddig kisérleti úton kevéssé művelt mező kutatására képesítették. E tér a capillaritas (hajcsövesség) vizsgálata volt. Mindezeken kívül számos szakelőadást tartott a természettudományi társulat ülésein, úgyszintén népszerű előadásokat, utóbb, 1888 telén, ugyanezen társulatban tiz előadásból álló cziklust; s fontos, általános érdekű volt azon előadása, melyet a m. tud. akadémia egyik közgyűlésén a távolba hatás törvényéről tartott. A magyar tudom. akadémia 1873. máj. 21. levelező- s 1883. máj. 17. rendes taggá választotta; 1889. máj. 3. óta pedig az akadémiának elnöke. A természettudományi társualt egyik legtevékenyebb tagja s választmányának egy évtized óta alelnöke; a természettani intézet igazgatója. Részt vett az 1883-ban Párisban tartott emlékezetes nemzetközi elektromos congressusban. Mint a magyar Kárpátegyesület budapesti osztályának elnöke is nagy buzgalmat fejt ki. Már gyermekkorában kiváló előszeretetet tanusított a természet és annak szépségei iránt s egyike volt a legmerészebb turistáknak; bejárta az országot és a külföldnek természeti szépségekben gazdag helyeit is, különösen sokat járt az Alpesek vidékén, Tirolban, a hol oly csúcsokat járt be, melyeket addig hozzáférhetetleneknek tekintettek. 1876-ban vette nőül Horváth Boldizsár akkori igazságügyminiszternek leányát Gizellát.
Munkálatai a Vasárnapi Ujságban (1869. A skarisorai jégbarlang), a Természettudományi Közlönyben (1871. Doppler elve és alkalmazása a hang- és fénytanban, Az éjszaki fény színképéről, A fluorescentia tanának egy törvényéről, Indítvány országos értékű kutatások eszközlésére, 1872. A nap physikai alkatáról, Van-e a holdnak befolyása az időjárásra, Ujabb Bunsen-féle galvanelemek, A víz szinéről, A Chlorophyll természettani szempontból, 1873. A fényiró sugarak elnyeletése a nap légkörében, A fény kettős törése, A folyadékok összetartása, Hydraulikus légszivattyú, Villanyszikra némely hatása, A capillaritas elméletéről, Az égi testek látszólagos alakjáról, Fénymérő és relief-érzetre alapítva. 1881. A cseppekről); az Akadémiai Értesítőben (1871. A rezgési elméletből következő távolbani hatás törvényéről, 1874. A rezgések intensitása, 1885. A folyadékok felületi feszültségének összefüggéséről a kritikus hőmérséklettel, székfoglaló, 1888. Vizsgálatok a gravitatio jelenségeinek körében, 1889. Jelentés a Szent-Gellérthegy vonzó erejére vonatkozólag, Elnöki székfoglaló beszéde, 1890. Elnöki megnyitó beszéd máj. 11., A föld vonzása különböző anyagokra, Nagy lengésidők méréséről 1892. Elnöki megnyitó beszéd); a Műegyetemi Lapokban (1875. Uj módszer a capillaritás jelenségeinek vizsgálatára); a Mathem. és Term. Értesítőben (III. 1884. A folyadékok feszültségének összefüggése a kritikus hőmérséklettel, IV. 1885. A folyadékok felületi feszültsége és vegyi alkata közt fennálló kapcsolatról), az Annalen der Physik u. Chemieben (XXVII. 1886. Über den Zusammenhang der Oberflächenspannung der Flüssigkeiten mit ihrem Molecularvolum), a Budapesti Szemlében (L. 1887 Néhány szó az egyetemi tanítás kérdéséhez), a Mathematikai és Physikai Lapokban (1892. A földi gravitatióról, két előadás, Megjegyzések a Wiener-féle kisérletek magyarázatához, A folyadékhártyák feszültségének méréséről.)
Munkái:
1. A rezgési elméletből következő hatás törvényéről. Bpest, 1871. (Akadémiai Értesítő V.)
2. A rezgések intensitása, tekintettel a rezgési forrásnak és az észlelőnek mozgására. U. ott, 1874. (Értekezés a mathem. tud. köréből III. 4. sz. Németűl: Poggendorff, Analen der Physik und Chemie-jában CLII.)
3. Népszerű tudományos előadások, Helmholtz Hermann után ford. U. ott, 1874. (Előszóval b. E. L.-tól Jendrassik Jenővel együtt. A kir. m. term. társulat Könyvkiadó-Vállalata VI.)
4. A távolba hatás kérdéséről. U. ott, 1878. (M. t. Akadémia Évkönyve XVI. 1.)
5. Vizsgálatok a gravitatio jelenségeinek köréből. U. ott, 1888. (Mathem. és term. tud. Értesítő VII. 2. 3.)
6. Rectori székfoglaló beszéd 1891. szept. 15. U. ott. 1891.
7. A physika tanításáról az egyetemen. U. ott, 1892. (Az egyetemi ünnepen 1892. máj. 13.)
A Pallas Nagy Lexikonának munkatársa.
Magyarország és a Nagyvilág 1873. 33. sz. arczk.
Szinnyei Könyvészete.
M. Könyvészet 1886.
Akadémiai Értesítő 1889. 131. l.
Vasárnapi Ujság 1889. 19. sz. arczk. 1892. 8. sz.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1892. 129. l.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT