Dömötör Károly,
Dömötör Károly,
ev. ref. lelkész; D. Sámuel lelkész és Gózon Mária fia, szül. 1832-ben Harasztiban Baranyamegyében; a gymnasiumot Halason és Kecskeméten járta; tanulói pályáját megszakítá a magyar szabadságharcz, melynek lezajlása után ismét folytatá s elvégezte felsőbb tanulmányait; midőn az orvosi pályára szánta magát és a pesti egyetemre beiratkozott, a Noszlopy-féle összeesküvés idejében egy őszi estén elfogták, Bécsben és Kufsteinban egy évi vizsgálati fogságban tartották. A bécsi börtön magánzárkájában szerzé hangjegyre az országszerte ismert nóták dallamait: Jaj de búsan harangoznak Tarjánban, Kecskeméti emlék, Nem hallottam soha oly bús harangot, A ricaca sat. Kiszabadulása után a kecskeméti kollégiumban folytatta s elvégezte a theologiát, mire édes atyja mellé vonult; 1859-ben jogi vizsgát tett és kórósi káplán, majd helyettes pap lett; 1868-ban pacséri lelkészszé, 1874-ben egyházkerületi tanácsbiróvá választották; utóbb Nagy-Harsányban (Baranyam.) lelkészkedett, hol 1886. júl. 19. meghalt 55. évében.
A Nefelejtsben (1867.) van egy ford. beszélye és protestáns egyházi énekeket szerzett.
Munkája: A valódi hazafi élő képe. Dicsőült gr. Teleki László emléke. Temesvár, 1861. (Egyházi beszéd.)
Prot. Egyh. és Iskolai Lap 1886. 30., 31. sz. (Kálmán Farkas.)
Petrik bibliogr. és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
