Diószegi István,
Diószegi István,
orvosdoktor és ev. ref. lelkész, debreczeni származású; iskoláit szülővárosa főiskolájában végezte 1723. ápr. 26., mire seniorrá választatott; azután külföldi egyetemre ment, orvostudományt és theologiát tanult 1725-ben Utrechtben, hol 1727. febr. 4. orvosdoktorrá avatták. 1728-ban visszatért hazájába s a máramaros-szigeti gymnasium igazgatója volt két évig; azután lelkész lett Csengerben, hol 1749-ben meghalt.
Munkái:
1. Disputatio philologico-exegetica: De velamine oculorum sacrae. Gen XX. v. 16. Ultrajecti, 1725.
2. Disputatio theologico-mystica de velamine oculorum sacrae in Gen. XX. v. 16. U. ott, 1726.
3. Dissertatio inaug. medica de causo. U. ott, 1727.
4. Dissertationes medicae de hydrope et ejus curatione in domesticis scholis dictata. U. ott, 1727.
Kéziratban maradt és a debreczeni ref. könyvtárban őriztetik: Succincta morbos curandi methodus, suis auditoribus in domesticis scholis dicata. U. ott, 1726. és 1727.
Latin verse van Kals Vilmosnak De vero et legitimo ratiocinationis principio (Traj. ad Rh. 1727.) cz. munkájában.
Könyvtárát a debreczeni kollegiumnak hagyta.
Weszprémi, Succincta Med. Biogr. I. 31. IV. 140.
Herányi, Memoria I. 522.
Catalogus Bibl. Fr. Com. Széchenyi I. 276.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
