Deskó András,
Deskó András,
orosz államtanácsos és gymnasiumi tanár, szül. 1816-ban Deskófalván Beregmegyében, hol atyja görög kath. lelkész volt; a gymnasiumot M.-Szigeten és Ungvárt, a két bölcseleti évet Szatmárt és Kassán, a hittudományokat az ungvári papnevelőben végezte. A papi pályához azonban nem volt kedve, azért jogot tanult Pesten. Itt ismerkedett meg az Oroszországba kivándorolt és ott magas állásra felvergődött Balugyánszkyval, kinek biztatására 1845-ben ő is kiment Oroszországba. 1847-ben a kievi egyetemen kiállván a szigorlatokat, állami tanári pályára lépett és előbb Kamenecz-Podolszkban, később a Volgánál Szimbirszkben, majd Pszkovban oktatta a gymnasiumi ifjuságot. Az utóbbi városban mint a nemes ifjak nevelőintézetének felügyelője s könyvbiráló nyugalmaztatott. Ezután Szentpétervárra költözött, hol 1874. őszén meghalt. Buzgó szolgálatai elismeréseül orosz birodalmi nemességet, államtanácsosi czímet és a Szaniszló lovagrend keresztjét nyerte.
Még mint ungvári papnövendék irt egy szindarabot ily czímmel: A munkácsi vár égése, vagy az új tőr.
A kárpáti oroszokról irt műve 1847-ben jelent meg nyomtatásban.
Szimbirszkben alkalma volt a csuvass és cseremisz nyelvekkel megismerkedni és kiadta az első magyar nyelvtant orosz nyelven: Vengerskaja grammatika. Szentpétervár, 1855. (Ism. Nemzet 1888. 54–56. sz. Eben a csuvass és cseremisz nyelvvel összehasonlítja a magyart.) Halála előtt meglátogatta szülőföldét; ekkor szerzett tapasztalatait és utazását új hazájában leirta.
Lehoczky, Beregvármegye Monographiája. Ungvár, 1881. II. 134. l.
Nemzet 1888., 54–56. sz. (Szabó Endre és Csopey László.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
