Dégen Gusztáv, (felsőhegyi),
Dégen Gusztáv, (felsőhegyi),
jogi doktor, jogakadémiai tanár és országgyűlési képviselő, D. János kir. tanácsos és egyetemi jogtanár fia, szül. 1834. máj. 24. Pesten, hol a kegyesrendiek gymnasiumában végezte középiskolai tanulmányait; 1849-ben az ottani egyetemen bölcselethallgató lett és 1851-ben a jogi karba lépett. Tanulmányainak végeztével birói s államtudományi vizsgát tett, 1854-ben pedig a letett tanári pályázati vizsga alapján ösztöndijjal a bécsi cs. kir. egyetemre került tanárjelöltnek és az ott töltött két évi tanárjelölti gyakorlat és letett jogtanári szigorlatok után 1856-ban kineveztetett minősített jogtanárnak, tanársegédnek és könyvtárnoknak Kassára. 1857-ben a pesti egyetemen jogi, doktori oklevelet nyert. A kassai jogakadémián mint helyettes tanár a nemzetgazdaságot, pénzügyi törvényt és pénzügyi politikát adta elő, az akadémia 30,000 kötetből álló könyvtárát rendezte s azt szak- és betűrendes katalogusokkal látta el; a kassai püspöki megye papnövendékeinek egyúttal előadta a magyar és osztrák jogot öt évig; egyszersmind a seminariumi könyvtárrendezést is végezte, miért a püspöktől 1860-ban dicsérő oklevelet nyert. 1857-ben a kassai birói államvizsgálatnak lett bizottsági tagja. Érdemei elismeréseűl 1861. decz. 7. a pozsonyi kir. jogakadémiához neveztetett ki rendes tanárnak, hol a politikai tudományokat, a váltó- s kereskedelmi jogot tanította; a tanári testület idősbje, többször az alap- és államvizsgálatok elnöke, 1863-tól fogva a jog és államtudományi vizsgálatok bizottsági tagja volt. A pozsonyi második takarékpénztár, kereskedelmi bank, népkonyha, foagyasztási egylet, megyei régészeti, természettudományi, gazdasági egyesületek, városi statisztikai hivatal, jogászsegélyző egylet, úgy más társulatoknak részben alapítója s elnöke, részben munkás tagja volt. Érdemei elismeréseűl 1879. jún. 2. felsőhegyi előnévvel nemességet és 1881. cs. és kir. asztalnoki méltóságot nyert. A pozsonyi kir. jogakadémiának 1884-ben tartott százéves fennállásának jubileiumán 3000 kötetből álló könyvtárát a jogakadémiának ajándékozta s a jogászsegélyző egyletnél alapítványt tett. 1884-ben országgyűlési képviselőnek választották meg a sopronmegyei nagymártoni kerületben; azután 1887. és 1891-ben is ugyanott. Ennek következtében a tanári pályáról visszalépett és Budapestre költözött; itt is tagja a birói s az államtudományi államvizsgálatoknak és az ügyvédi vizsgálatnak, a magyar vöröskeresztegyesületnek országos meghatalmazottja, a taraczvölgyi vasút alelnöke, a budapesti kereskedelmi s iparbank-részvénytársulat igazgatója 1889-ben a III. oszt. vaskoronalovagrendet kapta.
Irodalmi működését Kassán kezdte meg; több jogtudományi czikket irt a poszonyi Zeitschrift für Gesetzkunde u. Rechtspflege (1860.), a bécsi Repertorium zum Magazin für Rechts u. Staatswissenschaften (1861.) és a Jogtudományi Hetilapba (1867.) és Jogtudományi Közlönybe (1869.)
Munkái:
1. A magyar váltójog. Pest, 1865.
2. A magyar váltóeljárás. U. ott, 1866. (Ism. Jogtud. Közlöny.)
3. A közjegyzőség. U. ott, 1866.
4. A váltó történelme a legrégibb időktől korunkig. U. ott, 1870.
Petrik Könyvészete.
M. Könyv-Szemle 1882. k14. 29.
Ortvay, Száz év. 143. l.
Sturm, Uj Országgyülési Almanach és önéletrajzi adatok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
