Czimeg (Cimeg) János,
Czimeg (Cimeg) János,
kir. és bányatanácsos, szül. 1823-ban Szegeden, hol atyja Cz. György iparos polgár volt; midőn a bölcseletet az ottani kath. lyceumban elvégezte, a selmeczi bányász-akadémiára ment. Szeged fiai fözül az első s eddig egyedüli, ki e pályát választotta. Akadémiai növendék korában a német nyelven kivül a franczia s angol nyelvet is elsajátította és az idegen irodalomnak természettudományi, földtani, őslénytani, vegytani sat. irodalmát eredetiben tanulmányozta. 1848-ban mint a honvédelmi műszaki osztály mérnökkari tagja részt vett a főváros megerősítésében. A szabadságharcz lezajlása után egy alárendelt bányászhivatalban nyert alkalmazást; de nem sokára Bécsbe rendeltetett. Innen gyakorlati tervei kivitele végett Párisba ment, hol a nagy figyelmet keltett ezüstözött tükrök gyártására adta magát. Találmányát gazdagon jutalmazták, a londoni s párisi kiállításon pedig kitüntették. Később a selyemszálak ezüstözését és aranyozását találta fel. 1861-ben üdülési czélból néhány hétre szülővárosába haza utazott, ekkor ismertette meg találmányát a Szegedi Hiradóban. Párisból a szegedi Széchényi-tér rendezésére kitűzött pályázatra tervet küldött, melyet a város és helytartótanács jutalomra méltónak talált, mire a szabályozás az ő tervezete szerint vitetett keresztül. Kezdeményezésére létesült Szegeden az ipar- és kereskedelmi bank. 1865 nyarán Szegeden telepedett le s okt. 7. Szeged czímmel közművelődési hetilapot kindított meg, melyet 1867. ápr. 6-ig szerkesztett, midőn az megszünt. 1867-ben a tápéi kerület országgyűlési képviselőjének kérte fel, de ő ehelyett a pesti állatkerti igazgatóságot fogadta el. E téren csak rövid ideig működhetett, mert a kormány a körmöczbányai pénzverő intézetnél alkalmazta. 1873-ben a Szegedi Lapok 1. számában az ezüstnek a réztől való elválasztására vonatkozó igen előnyös módjának feltalálójáúl lőn bemutatva, mely módnak köszönheté a kormány, hogy a forgalmon kivül helyezett régi hatosok és tizesek nagy meggazdálkodás mellett rövid idő alatt új alakban jelenhettek meg. Működése elismeréseűl kir. és bányatanácsossá s fő fémkémlővé neveztetett ki. Megrongált egészsége helyreállítása végett Bécsbe s onnét Gráczba utazott, hol 1876. febr. 26. meghalt.
Szegedi Lapok 1876. 10. és 11. sz. (Emlékezete Szabó Mihálytól.)
Reizner János, A Szegedi Hiradó, Szeged. 1884. 39. sz. és Reizner J. külön szives közlése.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
