Bodola Lajos (zágoni),
Bodola Lajos (zágoni),
kir. főmérnök, szül. 1825. aug. 10. Kézdi-Markosfalván (Háromszék); középiskoláit a nagy-enyedi ev. ref. főiskolában végezte 1847-ben; onnét Nagy-Szebenbe ment, hogy az ottani Montanistikánál a bányászmérnökségre előismereteket szerezzen. Az 1848. események beálltával visszament szülőföldére; részt vett az agyagfalvi gyűlésben; később Gábor Áronnal együtt öntötték az első székely rézágyúkat Sepsi-Szent-Györgyön; vezette és oktatta a tüzérséget Háromszék védelme közben 1849. febr. 15-ig, mikor Bem tábornokhoz csatlakozott ütegével és jelen volt Nagy-Szeben bevételénél és az oroszok kiüzetésénél a Vöröstorony-szoroson át, hol a szoros védelmére neveztetett ki és az ezüst koszorús érdemjellel lett kitüntetve. 1849. júl. 21. Lüders tábornok által kiszoríttatva, török földre menekült. Itt Kossuthot követte Kiutahiáig; 1850. febr. végén megvált az emigratiótól, török szolgálatba lépett és mint tüzér-százados egy lovas ütegnek volt parancsnoka Monasztirban 1851. augusztusig. Ekkor Kiutahiába ment Kossuthoz, kitől megbizást kapott Olaszországba; innét Svájczba s Francziaországba utazott, mig végre 1852. végén visszavonult a politikától és szaktudományához tért vissza. Genuában több emigráns mérnök társával szövetkezve 1853. tavaszán mint egy vállalkozó megbizottja Piemontban a Scrivea folyón kőhidat épített, azután vasutépítésnél tett mérési munkálatokat; 1854–58-ban a genuai kikötőben a Cavour molonak és a passonuovo alagutnak kiépítését vezette; 1859–60-ban genuai kereskedők számára közraktárakat épített; 1860–63-ban az Ancona-Róma vonalon a Fossató és Fabriano alagut munkálatait vezette; 1864–66-ban egy franczia társulatnál volt alkalmazva, mint másod osztály-főnök a Tranto-Reggio vasut tervezésénél. 1866 végén állami szolgálatba lépett ugyanazon calabriai vasutvonalon; 1868-ban mint szakaszmérnök vezette a Rossano és Corigliano közti vasuti szakaszt; 1870-ben osztály-főmérnökké neveztetett ki s 1877-ig vezette a Pisticci-Ferrandino vasutvonal kiépítését. 1878-ban Siciliába helyeztetett át, mint az ottani commissariatus technikai osztályának vezetője s vasuti felügyelő. 1379-ben kilépett az olasz állam szolgálatából és visszatért hazájába, hol a földmivelés és ipar terén működött, Peklán rizst termelt, Dettán rizshántoló malmokat készített és Kis-Sztapáron meghonosította az olasz kenderáztatási rendszert; végre a Kőrös által elpusztult Bél-Zerind községnek uj területre költöztetésekor a telkeket mérte ki s osztotta fel.
Több czikket irt a Honba (1879–82.), Ellenőrbe (1879–82.), Nemzeti Hirlapba (1879.), Pesti Naplóba, Vasárnapi Ujságba (1879. 1881. 1882. 1885.), Nemzetbe (1882–83. 1885–88.), Gazdasági Lapokba (1880. 1885. A rizstermelés meghonosítására tett kisérletek Dél-magyarországon cz. hosszabb közlemény, 1888.), Mezőgazdasági Mérnökbe (1881–85. gazdasági czikkek), A Székely egylet Képes Naptárába (1890-re, a kendertermelésről).
Munkái:
1. Memoire sur la guerre d'independence Hongrois. Genua, 1853. (Olaszra is lefordíttatott.)
2. Az olasz kenderkészítő gépekről. Bpest, 1880. (Függelékűl Bakay Nándor: A kender termesztése és kikészítése cz. művéhez.)
3. A rizs meghonosítása Magyarországon. U. ott, 1881. Hat rajzt.
4. A kender jövője Magyarországon. U. ott, 1881. Két rajzzal.
M. Könyvészet 1880. és önéletrajzi adatok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
