Bódogh Albert, | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Bódogh Albert,

orvostudor, közegészségi felügyelő, Borsodmegye főorvosa, B. Péter megyei tisztviselő és Szegő Erzsébet fia, szül. 1829-ben Nemes-Bikken Borsodmegyében; Miskolczon kezdte iskolai pályáját, majd Kassán és Debreczenben folytatta, hol mint jogot végzett ifjút találták az 1848. események és honvéd lett; részt vett több csatában s jelen volt Buda ostrománál; a világosi fegyverletétel után szüleihez tért vissza. 1849 végén Pestre ment s az egyetemen az orvosi tanfolyamot végezve, ez idő alatt Szentkirályi Mórnál nevelősködött; ezután orvosi teljes kiképeztetése végett két éven át Bécsben időzött, egyszersmind Széchenyi István fiai mellett mint házi nevelő működött. 1855-ben orvostudorrá lett és gyakorló-orvosnak Boros-Jenőre hivatott, hol a kerületi uj kórház igazgató-orvosa is volt. Innen 1858-ban Nagy-Szalontára ment, s ott mint városi főorvos 1861-ig hivataloskodott, mikor Borsodmegye egyik főorvosává választotta; azonban már 1861. deczemberében az ismét uralomra jutott absolut kormány alatt szolgálni nem akarván, a megye többi alkotmányos tisztviselőivel együtt leköszönt; ekkor lakását állandóan Miskolczra tette át és ott mint gyakorló orvos folytatta pályáját. Az 1867. alkotmányos tisztujítás alkalmával Borsodmegye őt ismét főorvosává választotta. 1869-ben a kormány a 48. honvéd-zászlóaljhoz századosi ranggal orvosúl nevezte ki; később ezredorvos lett. Az országgyűlésen 1879-ben és még egy izben Hajdu-Böszörményt képviselte s a függetlenségi párthoz tartozott; leginkább a közegészség ügyeinek tárgyalásánál emelt szót, erélyesen sürgetve a hiányok orvoslását. 1885-ben nevezték ki országos közegészségi felügyelővé. Meghalt 1886. ápr. 12. Miskolczon.

A magyar orvosok- és természetvizsgálóknak Fiuméban 1869-ben tartott közgyűlése alkalmával mint titkár szerepelt, s e gyűlésen a Darwin-féle theoriáról, Győrben a XVII. nagygyűlésen a higany-készítményekről; Máramaros-Szigeten 1876-ban mint alelnök Az orvostudomány befolyásáról a közművelődésre; az 1882. debreczenin ismét mint alelnök. Az átöröklés és öröklékenységről értekezett; a borsodi orvos- és gyógyszerészegylet által rendezett népszerű felolvasásokban is több izben részt vett és néhány értekezése a Gyógyszatban (1864.) és az Orvosi Hetilapban jelent meg, másnemű irodalmi czikkei a többi orvosi és nagyobb napilapokban jelentek meg.

Szerkesztette a magyar orvosok és természetvizsgálók Napi Közlönyét 1869. szept. 6–11-ig Fiuméban és a Miskolcz cz. hetilapot 1878–80-ban.

Honvéd 1870. 28. sz.

M. Orv. és Term. vizsgálók Munkálatai X. XII–XIV. XVII–XXIII. köt.

M. kir. Honvéd Törzstisztek Albuma. Pest, 1870. 201. l. arczk.

Oláh Gyula, Közegészs. Statistika 398.

Vasárn. Ujság 1886. 16. sz.

Borsod-Miskolczi Közlöny 1886. 30. 32. sz.

Borsod 1886. 15. sz.

Egyetértés 1886. 105. sz.

Chyzer Kornél, Megemlékezés a Vándorgyűlés Elhunytairól. Bpest, 1887. és gyászjelentés.