Besze János (megyeri),
Besze János (megyeri),
a pénzügyi törvényszék nyug. elnöke, szül. 1811-ben Szendrőben Borsodmegyében, hol atyja, szintén János, gazdatiszt volt Csáky István grófnál; iskoláit Szomolnokon, Kassán, Miskolczon, Egerben és Pesten végezte. 1829-ben Kassán beállott katonának és a 34. sorezredben két évet töltött; atyja kiváltotta és folytatta vele a törvénytanulást Kassán és Egerben; 1832-ben Zemplénmegyéből az országgyűlési követek mellé rendeltetett, Pozsonyban jurátus lett s minden zajosabb ifjusági mozgalom élén állva, több izben megdorgáltatott; ez okból gyalog Olaszországba indult, honnét tiz havi kalandteljes barangolás után ismét Pozsonyba ment, hol 1834-ben ügyvédi oklevelet nyert. 1835-ben Komárommegyében, Szemerén, a Balogh-családnál mint házi nevelő működött. 1836-ban Esztergomban telepedett le s a megyei életben mint ellenzéki szónok figyelmet keltett és a vidék népszerű embere lett, úgy hogy a fegyveres polgárság őrnagyparancsnokává, a megyei nemesség hadnagyává s 1848-ban országos képviselőnek választatott, hova István nádor rendeletéből 2000 fegyveres polgárt vitt föl a király fogadtatására s ő üdvözölte az ujonnan kinevezett magyar miniszteriumot az ország népének nevében. Komárom várat B. biztosította az esztergomi nemzetőrökkel Jellachich ellen, harczolt, szónokolt, lelkesített és Kossuthnak jobb keze volt. B. látva, hogy a szabadságharcz nem vezet győzelemre, bujdosóvá lett; 11 havi bujdosás után kézre kerülvén, kegyelem utján tiz évi várfogságra itéltetett, melyből hét évet ki is töltött. 1861-ben ismét Esztergom képviselőjévé választatott s a határozati pártnak volt hive; 1865-ben Deákhoz állott, 1869-ben a pénzügyi törvényszék elnöke lett s annak a kuriába olvasztása után fél fizetéssel nyugdíjaztatott, mely nyugdíjról, tekintve a haza tulterheltségét, lemondott és jelenleg visszavonultan él.
Elbeszéléseket irt a P. Divatlapba (1847.), M. Néplapba (1857.); 1848–49. visszaemlékezéseiből: A kis-tomai puszta vendégei (Vörösmartyról és Bajzáról a Figyelőben VII. k. 1879.), Naplójegyzetek 1848–49-ben és A bánhalmi csárda 1849. decz. 21. Arad és Vidékében (1887. 12–30, 102–105. sz.). Történt dolgok: visszaemlékezései 1840–45. a Kritikai Szemlében (1889. decz. mut. sz.) és az 1845. védegyletről a Zemplénben (1890. 38. sz.), Politikai czikkei is jelentek meg több lapban.
Munkái:
1. Szózat a haladás barátaihoz. Esztergom, 1841.
2. Papi nőtlenség. U. ott, 1848.
3. Der Schlüssel unserer schöneren Zukunft. Pest, 1865.
4. Az életunt betyár. 1849–50. U. ott. 1872.
5. Helyzetünk fekete rámába foglalt tükre. Bpest, 1875.
6. Történelmi bölcsészet vázlata Szeged, 1885.
7. Öreg szabadkőműves hattyúdala. Nagy-Szent-Miklós, 1888. (Ism. Vasárn. Ujság 36. sz.)
Magyar Hirlap 1851. 581. sz.
Ország Tükre 1862. 12. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 45. sz. arczk.
Országgyűlési Emlékkönyv 1866. 94.
Egyet. M. Encycl. VI. 174.
Vasárnapi Ujság 1868. 48. arczk.
M. Lexikon III. 603.
Petrik Könyvészete.
Zeilliger, Esztergom-várm. Irok.
Perger, Esztergom Iróinak Koszoruja.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
