Barabás Ábel,
Barabás Ábel,
bölcselettudor, főreáliskolai tanár, szül. 1853. jun. 3. Homoród-Karácsonfalván, Udvarhely-megyében, 1864-től a kolozsvári unitáriusok főgymnasiumában kezdte tanulását és az ottani theologiai seminariumban végezte s ott tanította az elemi osztályokban és algymnasiumban a magyar nyelvet hetedfél évig; az anyaeklezsia segédkántora volt két évig. 1877-ben az unitáriusok tordai középiskolájához neveztetett ki iskolafőnöknek és gymnasiumi tanítónak; egy év mulva visszament a kolozsvári főiskolához és egyetemi tanfolyamot hallgatott negyedfél évig, a magyar nyelv és irodalom, philosophiai, paedagogiai tudományokból, valamint a görög classikusokból, történelemből és angol nyelvből. 1881. decz. 15. az abrudbanyai unitárius eklézsia rendes lelkésze lett, 1887. aug. 1. a temesvári főreáliskolához tanárnak neveztetett ki, hol jelenleg is működik.
Munkája: Az uj-kori philosophia keletkezése, különös tekintettel Descartes rendszerére birálati szempontból. Kolozsvár, 1884.
Horváth Ignácz, M. Könyvészet 1884.
Temesvári Főreálisk. Értesítő 1888. és önéletrajzi adatok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
