Balog (Séllyei) István, | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Balog (Séllyei) István,

dunántuli ref. püspök, szül. 1627. körűl Sélyén, Nyitramegyében; a magyarországi s erdélyi iskolákban a latin és görög nyelvben tökéletesítvén magát, külföldi akadémiákra ment, hol a theologián kivül, az orvosi szakban is szerzett ismereteket és tudorrá avattatott. Hazájába visszatérvén, születése helyén papi hivatalt nyert, de csakhamar Huszt városával cserélte azt fel. 1646-ban Szatmár Németi gyülekezete hivta meg lelkészeűl; innen Gyulafehérvárra ment II. Rákóczy György udvarába lelkésznek. A lengyelországi hadjárat alatt tatár rabságba esett; onnan kiszabadulván, nem akart többé Erdély zavaraiban részt venni. 1656-ban Magyarországba jött és pápai tanár lett, 1669-ben pedig dunántuli ref. püspök. 1674-ben Pozsonyba idéztetvén, elitéltetett; tömlöczbe, majd a nápolyi gályákra került; onnan kiszabadulván 1676. febr. 11. Velenczébe, majd Svájczba ment, honnan Németországon keresztül 1677-ben visszatért hazájába s papi hivatalát Pápán folytatta, hol 1692. okt. 17. meghalt.

Munkái:

1. Temető kert. Várad, 1655. (Halotti prédikácziók.)

2. Uti társ U. ott, 1657. (Alkalmi egyházi szónoklatok.)

Kézirati műve Kemény József gr. könyvtárába kerűlt, czíme: Danksagungs-Rede, mit welcher die verstriebene Ungarische Prediger von der Zürichische Stadt Abschied demüthigst nehmen... Anno 1677.

Levele Teleki Mihályhoz 1663. szept. 18. (Prot. Közlöny 1888. 26. sz.)

Hodosi Sámuel, Pályáját állhatatosan megfutó Isten hű szolgájának eltétetett igazság koronája. Debreczen, év n. (Gyászbeszéd.)

Bod, M. Athenas 237.

Horányi, Memoria III. 237.

Weszprémi, Succincta Med. Biogr. IV. 24–36. l.

Tóth Ferencz, Tul a Dunai ref. Püspökök Historiája és a Pápai ref. Ekklesiának Históriája.

Közhasznu Esm. Tára II. 36. (A. Balogh Pál.)

Kemény József gr. Tört. és Irod. Kalászatok 205.

Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 383. 393. 627.

M. Könyv-Szemle VII. 102.