Balassa (Balassi) Bálint (gyarmathi és kékkői báró),
Balassa (Balassi) Bálint (gyarmathi és kékkői báró),
XVI. századbeli énekköltő, szül. 1551-ben; atyja B. János, akkor szolnoki várkapitány, anyja Sulyok Anna volt; katonai s rangjához illő tudományos nevelést nyert és a család udvari papja Bornemisza Péter, befolyást gyakorolhatott nevelésére s ő buzdíthatta a költészetre is. A reformált vallásban növekedett és csak később (1586-ban) katholizált. 1572-ben atyjával együtt jelen volt a pozsonyi országgyűlésen és ott szept. 25. az udvar gyönyörködtetésére juhász tánczot járt. Ezután, vagy talán még előbb is Egervárában és környékén élte világát és ekkor tájban gyuladt szerelemre Losonczi Anna, a temesvári hős leánya (mások szerint unokája Ungnad-Losonczi Anna Mária) iránt; ezen ifjukori szerelme szerencsétlen volt s ennek emléke élete végeig ébren maradt benne. Midőn Báthory István vetélytársának, Békes Gáspárnak segítségére ment a császári hadakkal 1575-ben, Kornis Gáspár huszti kapitány éjjel megtámadta s szétverte csapatát. Balassa maga futás közben megsebesült, mire elfogták és a fejedelemnek kiszolgáltatták; ettől azonban 1577 elején kegyelmet nyert és szabadon bocsáttatott; sőt tíz évvel utóbb végrendeletében hitvese oltalmazójáúl is Báthoryt, a lengyel királyt, kérte meg. Ezentúl Magyarországon szolgált Rudolf részén a török ellen. 1580 tavaszán részt vett Hatvan ostromában. 1584 vége előtt Dobó Istvánnak, Eger egykori hősének leányával, Krisztinával lépett házasságra. E házasságával kezdődtek családi bajai; vérbűnnel vádoltatott, hogy unokahugát vette el. Nejének és saját magának irigy s örökségre sovárgó rokonai pörökbe bonyolították, becsületét is alá akarták ásni álhirek terjesztésével, melyek szerint fiával törökké lett volna. Még a pápánál is bevádolták, holott B. a katholikus vallásnak mindvégig buzgó hive volt. Végre 1589 (szept. 10–17. közt) a folytatott üldözések és szégyenvallások számkivetésbe űzték. Krakkóba költözött, honnan egész Lengyelországot beutazta s a tengerig hatolt. Öt év mulva ismét a hazában találjuk őt, 1594-ben a török háború folytatására nemesi fölkelés rendeltetvén, ő is a dunáninneni nemesség zászlóihoz csatlakozott és Esztergom sikertelen ostromában részt vett; ekkor mind két czombján megsebesült és május 26. a táborban meghalt.
Munkái:
1. Betegh léleknek való fives kertecske. Krakó, 1472. (Bock Mihály után németből ford., 2. kiadás. Bártfa, 1680., 3. kiadás: Felső-Lövő, 1693. Ism. Bud. Közlöny 1870. 281. sz. Szabó Károly.)
2. Istenes énekek. Lőcse, 1604.? Énekeit Rimay és más versszerzőkéivel együtt Nadányi János gyűjtötte össze; Szilády Áron 1806-ig 31 kiadást sorol föl, u. m. 1. Lőcse, 1604. (Rimayé,) 2. Várad (?) ? 3. Bártfa. Klösz Jakab 1630–40. körűl. 4. Várad 1646. (?) 5. Kassa. Severina özv. 1655. 6. Poson. Fáber M. 1676. 7. Bártfa, Berger M. 1679. 8. Colosvár. Veresegyházi M. 1681. 9. Lőcse. 1683. 10. Kolosvár. Veresegyházi Istv. 1691. 11. Debreczen. Kassai Pál. 1692. 12. Lőtse. Brewer Sámuel. 1693. 13. Lőtse. Brewer Sámuel 1700. 14. Kolosvár. M. Tótfalusi K. Miklós. 1701. 15. Debreczen. Vincze György. 1702. 16. Hely nélkül MDCCII. 17. Lőtse. Brewer Sámuel. 1704. 18. Lőtse. Brewer Sámuel. 1710. 19. Lőtse. Brewer Sámuel. 1720. 20. Bádán (Budán). 1728. (a lőtsei 1710. kiadás után.) 21. Lőtse. 1730. 22. Poson. Speiser Ferencz 1730. 23. Kolosvár. 1731. 24. Budán. 1741. 25. Debreczen. Margitai János. 1741. 26. Pozson. 1776. 27. Vátz. 1777. (debreczeni forma szerint.) 28. Pozsony. Landerer M. év nélkül. 30. Hely és év nélkül. 31. Pozsony és Pest. Füskúti Landerer M. 1806.
1874. aug. 21. a báró Randvánszky-család zólyommegyei radványi levéltárában Deák Farkas fölfedezett egy codexet, mely Balassa Bálint énekeit foglalta magában; ezekből kiegészített első teljes kiadást rendezett a m. tört. társulat: Gyarmathi Balassa Bálint költeményei. A m. történelmi társulat megbizásából szerkesztette, jegyzetekkel és bevezetéssel ellátta Szilády Áron, Bpest, 1879. Ism. Egyetértés 104. P. Napló 93. Nemzeti Hirlap 70. 71. sz. sat. A Szépliteraturai Ajándék 1821-ben négy énekét közli. Egyéb ismeretlen költeményeit Szabó Károly mutatta be a m. tört. társulat 1879. kirándulása alkalmával; ilyeneket közölt a Figyelő (1876.) is. Horányi Balassa latin verseiről is emlékezik. Versei közűl néhány a másik Balassaéivel vegyest XVIII. századbeli másolatban megvan a m. n. muzeumban.
Nevét ő és családja Balassinak irta.
Czivittinger, Specimen 28.
Bod Péter, M. Athenas 18.
Horányi Memoria 107.
Sándor István, M. Könyvesház 97. 179.
Szépliteraturai Ajándék 1821. 134.
Tudom. Gyűjtemény 1828. X. 127.
Pesti Napló 1858. 57–60. sz. (Szalay L. B. B. erdélyi fogságához adalék.) 1862. 235.
Nagy Iván, Magyarország Családai I. VII. 177.
Kerékgyártó Árpád, Magyarok Életrajzai I. 145.
Szalai László, Adalékok 1859. 243.
Uj M. Muzeum 1860. II. 164.
Thaly Kálmán, Régi M. Vitézi Énekek. 1862.
Toldy, M. Költészet Története. 191. 300. M. Költészet Kézikönyve. Munkái III. 73. M. Nemz. Irod. Tört. 1878.
Családi Kör, 1868. 39. sz. arczk.
Moenich és Vutkovich, M. Irok Névtára 160. 328.
Figyelő I. 1871. (P. Szatmáry K. és Eötvös Lajos.)
Figyelő I. (1876.) és köv. kötetei.
Ipolyi Arnold, Veresmarti Mihály élete 1875. 7. fejezet.
Századok 1873. (Károlyi Árpád, Szilády Aron, Toldy F.) 1874–76. 1879. 94. l. (Kiránd füzet.) 1882. 1884.
Budapesti Szemle XVI. (1878.) 6. 10. 261. 262.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. k.
Szilády Áron, Régi M. Költők Tára és Gy. B. B. Költeményei Bevezetésében.
Történ. Tár 1878. 385. 664.
M. Könyv-Szemle IV. 122. 289. VII. 89. 90.
M. Helikon I. oszt. 2. köt. (Endrődy Sándor.)
Egyetemes Philol. Közlöny 1885. (Gajáry Lajos.) 1866. 286.
Eger 1886. 13. 14. sz.
Tasnád 1887. 37. (Petri Mór.)
Beöthy Zsolt, Szépprózai Elbeszélés I. II. és M. Nemz. Irod. Tört. I.
Ellenzék 1888. 79. 80. sz. Közérdek 1888. 52. sz.
Tanulók Olvasó Tára 4: B. B. költeményeiből szemelvények. Bpest, 1888.
Csillag Mor, B. B. virágénekei 1890.
M. Nemzetségi Zsebkönyv I.
M. Könyvészet 1888.
Petrik Bibliographiája.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
