Bacsinszky András,
Bacsinszky András,
munkácsi gör. kath. püspök, szül. 1732. nov. 14. Benetine ungmegyei helységben, hol atyja B. Tivadar, ki Bacsináról, Galicziából beszármazott nemes család sarja volt, mint lelkész működött. Ungvárt kezdte tanulmányait a jezsuitálnál; a bölcseletet és theologiát Nagyszombatban végezte. Fölszentelése után előbb Hajdú-Dorogon volt segédlelkész, azután rendes lelkész, később esperes s kevéssel utóbb főesperes. 12 évi működés után kanonok lett. Egyházi ügyekben Bécsbe küldetvén, sikeres működésének köszönhette, hogy hitsorsosai 1772. aug. 5. munkácsi püspökké tették. 1777-ben valóságos belső titkos tanácsos lett és ő volt az első, a ki a főrendi házban magának és utódainak helyet eszközölt ki. A munkácsi káptalan ugyanazon évben Ungvárra költözött át, melyet 1780-ban maga a püspök is követett és itt halt meg 1809. decz. 19. Kormányzása utolsó évében a papnevelő-intézetben már minden tantárgy latinúl adatott elő. 9000 kötetből álló könyvtárt hagyott utódaira. A jénai mineralogiai társaság 1804. május 20. választotta tagjává.
Munkája: Brevis adumbratio solennitatis, qua haereditariam augustissimi Francisci secundi imperialem dignitatem austricam, in ipso SS. Maiestatis onomastico die celebravit. H. n. (1804). A liturgikus nyelven kiadatta a szentirást és kátét.
Felső-Magyarországi Minerva 1827. II. 1148. 1. arczk.
Egyetemes M. Encycl. V. 122.
Kazinczy, Magyar Pantheon. (Nemzeti Könyvtár XXXVI. 370.)
Felvidéki Sion 1829. 29. sz.
Petrik Bibliogr.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
