kebel
kebel – ‘mell’; ‘női mell’: dúskeblű; ‘‹régebben› a ruha mellrésze’:…van szagos gyümölcse, / Mellyel a sétáló kebelét megtőltse (Csokonai); ‘szív, lélek, érzelem’: dagad a keble az örömtől; ‘csoport, szervezet, intézmény köteléke’: kivált az intézet kebeléből, kebelbeli. Származéka: (be)kebelez.
Ismeretlen eredetű szó.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
