Werbőczi István, Verbőczy
Werbőczi István, Verbőczy (Verbőc, 1458 – Buda, 1541. okt. 13.): ítélőmester, kir. személynök, nádor, kancellár. Köznemesi család sarja. Hazai és valószínűleg külföldi tanulmányok után (Bologna, Padua, Bécs? ) a kir. kancellárián teljesített szolgálatot. 1502-ben országbírói ítélőmester, járt külföldi követségekben is (V. Károlynál, Worms stb.). Politikai pályafutása a vármegyénél (Ugocsa) kezdődött, lassan a Szapolyai-féle köznemesi párt egyik vezére lett. Több, a köznemességet gazdaságilag is érintő politikai siker fűződött ekkor nevéhez (1498 – 1505: a szabad királyválasztás joga, a főrendek bandériumállítási kötelezettsége, a főpapok dézsmaszedési jogának korlátozása stb.). Közben jelentős vagyonra tett szert, mintegy 200 falut harácsolt össze a legkülönbözőbb címeken (kir. adomány, per stb.). A Dózsa György-féle parasztháború leverésében fegyveresen vett részt; egyik kezdeményezője a jobbágyság földhözkötöttségét kimondó 1514. évi törvénynek, 1516-ban kir. személynök (az ország egyik főbírája); majd követként (Róma, Worms, Nürnberg stb.) egy törökellenes koalíció megszervezésén fáradozott sikertelenül. 1525-ben – mint a köznemesség képviselőjét – nádorrá választották. Ezután részt vett a besztercebányai bányászok felkelésének elfojtásában. Ez idő alatt a felülkerekedett oligarchia Hűtlenség címén pert indított ellene; elmarasztalták, száműzetésre ítélték és minden vagyonától megfosztották. Mohács idején visszavonultan élt, majd Szapolyai János királlyá választása után ennek kancellárja és tanácsosa, törökbarát politikájának támogatója és követe a szultánnál. Budavár elfoglalása után 1541-ben a szultán a magyarok főbírájává tette, de hamarosan meghalt; valószínűleg megmérgezték. Életének fő műve a latin nyelvű Hármaskönyv (Tripartitum opus juris consuetudinarii inclyti regni Hungariae), amely a feudális jogrendszert a köznemesség szempontjából kodifikálja. Ehhez ~ írt – valószínűleg külföldi forrásművek alapján – a legfontosabb jogi fogalmakról, cselekményekről szóló elméleti bevezetést. A munka formálisan nem emelkedett törvényerőre, mert bár ~ azt az ogy.- nek bemutatta, és az el is rendelte a mű átvizsgálását (1514: 63. t. c.), szentesítésre, mint törvénykönyv, a főnemesség ellenállása miatt sohasem került. ~, hogy munkáját az elkallódás veszélyétől megóvja, Bécsben kinyomatta (1517; a könyv 400 év alatt még 51 kiadást ért meg). A művet utóbb magyarul (1565: Veres Balázs Debrecenben), majd németül, horvátul, újgörögül stb. is kiadták. Mint „szokásjogi” forrást 300 éven át törvényként használták. A munka rögzítette a parasztháború leverése után beállott helyzetet, számos jogintézmény megkonstruálásával összefüggő rendszert teremtett a jobbágyság kizsákmányolásához és fenntartásának évszázadokon át „jogi” alapja volt egészen a polgári forradalomig. – Irod. Palugyay Imre: W. rövid életrajza (Pest, 1842); Szalay László: W. és Verancsics (Bpesti Szle, 1857); Csiky Kálmán: W. I. és Hármaskönyve (Bp., 1899); Fraknói Vilmos: W. I. (Bp., 1899); Csekey István: W. és a magyar alkotmányjog (bibliográfiával, Kolozsvár, 1942).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
