Vincze Imre

Full text search

Vincze Imre (Kocs, 1926. nov. 26.Bp., 1969. máj. 3.): zeneszerző, Erkel-díjas (1952, 1956). A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk.-n Szabó Ferenc növendéke volt, a diplomát 1951-ben szerezte meg. Előbb mestere mellett tanársegéd, majd önálló tanárként oktatott 1968-ig. Élete utolsó évében fokozatosan elhatalmasodó betegsége miatt abba kellett hagynia a tanítást és a komponálást egyaránt. Pályája hagyományos műfajú művekkel indult: I. Szimfónia (1951); II. Szimfónia (1953); I. Vonósnégyes (1954). Az ellenforradalom reflexióit megörökítő Movimento sinfonico (1957) készítette elő stílusváltását. II. Vonósnégyes (1958) az első szigorúan szerkesztett m. dodekafon kompozíció a II. világháború után. Kiemelkedő két utolsó műve, az Omar Chajjam szövegére írott Perzsa dalok és a zongorára és zenekarra írott Rapsodia Concertante (1966–67). – M. Kantáta szöveg nélkül (1960); III. Vonósnégyes (1961); III. Szimfónia (1963). – Irod. Mihály András: V. I. (Magyar Zene, 1969. 2. sz.); Raics István: V. I. (Muzsika, 1969. 8. sz.); Máriássy Judit: Emlékezés V. I.-re (Muzsika, 1970. 8. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT