Vas Zoltán, Weinberger
Vas Zoltán, Weinberger (Bp., 1903. márc. 30. – Bp., 1983. aug. 13.): politikus. 1919-ben belépett a KMP-be és harcolt a Vörös Hadseregben. A proletárdiktatúra bukása (1919. aug. 1.) után részt vett a kommunista ifjúsági mozgalom újjászervezésében. 1920-ban a kommün alatti magatartásáért és kommunista agitáció miatt kizárták a bp.-i Barcsay utcai gimn.-ból. Ezután Csehszlovákiába ment, ahol bekapcsolódott a kommunista emigráció ifjúsági mozgalmába. 1921-ben pártutasításra titokban visszatért Mo.-ra, ahol 1921. ápr.-ban letartóztatták. A rögtönítélő bíróság lázadás bűntette miatt 15 évi fegyházra ítélte, amit a Kúria fiatal korára tekintettel 10 évre mérsékelt. 1922-ben a fogolycsere-egyezmény keretében kijutott a SZU-ba, ahol egy.-re járt. A KMP első kongresszusa (1925) után a KMP Központi Bizottságának tagjai közé kooptálta és a KIMSZ (Kommunista Ifjúmunkás Szövetség) Központi Bizottságának titkárává nevezték ki. 1925-ben illegális úton, mint a Komintern küldötte, visszatért Mo.-ra. 1925. szept.-ben másokkal együtt letartóztatták, nov.-ben statáriális bíróság elé állították lázadás vádjával, de a nemzetközi tiltakozás hatására ügyüket rendes bírósághoz tették át. 1926. aug.-ban, az első Rákosi-perben a bp.-i büntetőtörvényszék 8 évi fegyházra ítélte, amit a tábla 6 évre mérsékelt. 1929. jan.-ban részt vett a váci fegyházban szervezett éhségsztrájkban. 1929. aug.-ban hatálytalanították korábbi ítéletét, és összbüntetésül 13,5 évi fegyházra ítélték. 1940. okt.-ben a SZU Rákosival együtt 1848-as magyar zászlókért kicserélte. 1940. nov.-től Moszkvában élt és a Komintern munkatársa volt. 1942-ben belépett a Vörös Hadseregbe, közben a moszkvai Kossuth Rádió adásaiban is közreműködött. 1943 elejétől részt vett a frontpropagandában és az antifasiszta iskolák tanfolyamainak szervezésében. 1944. okt.-ben visszatért Mo.-ra. 1944. dec.-től 1945. jan.-ig felügyelete alá tartoztak a katonai, a karhatalmi és pártgazdasági ügyek. 1945. jan.-febr.-ban a Központi Vezetőség (KV) Központi Titkárságának vezetője, 1945. jan.-ápr.-ban a KV Titkárság tagja, 1945. febr.-máj.-ban Bp. közellátási kormánybiztosa, 1945. máj.-nov.-ben Bp. polgármestere. 1945-49-ben a Gazdasági Főtanács főtitkára, 1945-46-ban a szénügy kormánybiztosa. 1948-51-ben az MDP Politikai Bizottságának póttagja, 1951-53-ban tagja. 1949-53-ban az Orsz. Tervhivatal elnöke. 1953-ban tisztségeiből leváltották és „önkritika” gyakorlására kényszerítették. 1953-54-ben a Komlói Szénbányák ig.-ja, 1954-55-ben a Minisztertanács Titkárságának vezetője, Nagy Imre köréhez tartozott. 1955-56-ban külkereskedelmi miniszterh., 1956-ban a SZÖVOSZ elnöke, 1956. okt. 26-tól a Közellátási Kormánybiztosság elnöke, okt. 28-tól közellátási kormánybiztos. 1956. nov. 4-én a bp.-i jugoszláv követségre menekült, ahonnan nov. 18-án távozott, amikor a szovjet hatóságok letartóztatták és Romániába internálták. 1958 végén térhetett vissza Mo.-ra. Visszavonultan élt, kizárólag irodalmi tevékenységet folytatott. – F. m. Tizenhat év fegyházban (Moszkva, 1944; több nyelven is); Halhatatlan ifjúság (Cikkgyűjtemény, Moszkva, 1944); Nemzetgazdaságunk helyzete és fejlődése (Bp., 1949); A hároméves terv befejezése: népünk győzelme (Bp., 1950); Az ötéves terv második évének feladatai (Bp., 1951); A Szovjetunió ötéves terve hatalmas lépés a kommunizmus építésének útján (Bp., 1952); A fény felé (Bp., 1955); Két igaz férfi. Marx és Engels életregénye (Bp., 1956); Cserébe a világot (Bp., 1961); Hamburg fia. Ernst Thälmann élete (Bp., 1962); Esik eső karikára (Kossuth élete. Bp., 1965); Ha még egyszer azt üzeni (Kossuth Lajos élete 1849-1861. Bp., 1967); Annyi áldás szálljon rája (Kossuth Lajos élete 1861-től haláláig. Bp., 1968); Hazatérés, 1944 (Visszaemlékezések. Bp., 1970); Őfelsége szárnysegéde: Horthy Miklós (életrajz, Bp., 1969); Horthy vagy a király (Bp., 1971); Horthy (2. átdolgozott, bővített kiadás. Bp., 1975); Viszontagságos életem (Bp., 1980); Akkori önmagunkról (Visszaemlékezések. Bp., 1982); Betiltott könyvem (szerk., előszót írta Veliky János. Bp., 1990). – Irod. Sükösd Mihály: V. Z. Végjáték (Magy. Napló, 1990. 35. sz.); „Nem nézhetek úgy a tükörbe” (interjú, riporter Boros István, Magy. Nemzet, 1991. 58. sz.); Interjú V. Z.-néval (riporter Kozák Zoltán, Buksz, 1992. nyár); Ember Judit: Menedék jog – 1956. A Nagy Imre-csoport elrablása (Bp., 1989.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
