Vágó Artúr

Full text search

Vágó Artúr (Bp., 1896. aug. 12.Bp., 1970. nov. 13.): gépészmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1952). Tanulmányait 1914-ben kezdte meg a bp.-i József Műegy. gépészmérnöki karán. 1916-ban katonai szolgálatra hívták be, 1917-ben orosz fogságba esett és csak 1921-ben került haza. Egy.-i tanulmányait anyagi okokból megszakítással folytatta, egy évig a Csepeli Posztógyárban kisegítő technikusként dolgozott. Oklevelét 1925-ben szerezte meg. Pályáját az Egyesült Izzólámpagyár mechanikai osztályán kezdte, ahol vasúti biztosító berendezések és távbeszélőközpontok tervezésében vett részt. Az ebből az osztályból 1928-ban kialakult Standard Villamossági Rt.-ban dolgozott mint mérnök, cégvezető főmérnök, 1949-től műszaki alig. A különböző alközpontok fejlesztési osztályát vezette, ő irányította az alközpontok szerelési munkáit, valamint a külföld számára készülő központok gyártását. 1950-ben a Távközlési Kutató Intézet távbeszélőtechnikai osztályának vezetője lett. Ugyancsak 1950-től kezdve oktatott az Áll. Műszaki Főisk.-n, 1951-től a bp.-i műszaki egy.-en meghívott előadó. 1951-től tanszékvezető egy.-i tanár a vezetékes híradástechnikai tanszéken. A műszaki egy. villamosmérnöki karának dékánja volt (1951–54), ez idő alatt alakult át az Áll. Műszaki Főisk. az egy. esti tagozatává, és indult meg a karon a műszerszakos képzés. Tevékenyen részt vett a Híradástechnikai Tudományos Egyesület munkájában, melynek alapításától elnökségi tagja volt és több éven át vezette a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) bp.-i szakosztályát. – 1968-ban Puskás Tivadar-emlékéremmel tüntették ki. – F. m. Helyközi távbeszélő központok (Bp., 1953); Távbeszélőtechnika (Bp., 1954); Telefonalközpontok (Bp., 1955). – Irod. (N. n.): Dr. V. A. (Híradástechnika, 1970. 12. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT