Toldalagi Pál
Toldalagi Pál (Kolozsvár, 1914. jan. 7. – Bp., 1976. ápr. 15.): költő. Bp.-en az egy. jogtudományi karára iratkozott be, de tanulmányait abbahagyva tisztviselő lett. Első versei a Pesti Naplóban és az Életben 1934-ben, majd a Nyugatban, a Magyar Csillagban és az Erdélyi Helikonban jelentek meg, első verseskötete, a Hajnali versenyfutás 1936-ban. A Vigília és az Ezüstkor c. folyóirat köréhez tartozott. A Végítélet ablaka c. verseskötete 1948-ban jelent meg. Ezután kilenc évig hallgatásra kényszerült. Az Írószövetségből kizárták. Ebben az időben az Elektromos Műveknél volt tisztviselő. 1957-ben jelentkezett újra válogatott verseivel. Szitáló évek (Bp., 1957) c. kötete a magányban töltött időkről adott vallomást. – M. Ím, üdvözöllek (versek, Bp., 1940); Szárnyalás (Bp., 1965); Valamilyen éden felé (versek, Bp., 1968); Igézet és valóság (versek, Bp., 1971); A visszahívott tenger (Bp., 1973); Napló (versek, Bp., 1974); Ámulattól a döbbenetig (versek, Bp., 1976); Zord labdajáték (versek, Bp., 1976). – Irod. Radnóti Miklós: Ím, üdvözöllek (Nyugat, Próza, Bp., 1971); Sőtér István: T. P. (Tisztuló tükrök, Bp., 1966); Rónay György: Szárnyalás (Olvasás közben, Bp., 1971); Rónay László: A költészet Nemecsekje (Hűséges sáfárok, Bp., 1975); Thurzó Gábor: T. P. (Élet és Irod., 1976. 16. sz.). – Szi. Károlyi Amy: Három sóhaj T. P.-ért (vers, Magy. Nemzet, 1976. szept. 12.); Rónay György: Sarastro temetése. T. P. emlékének (vers, Új Írás, 1977. 4. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
