Táncsics Mihály, Stancsics
Táncsics Mihály, Stancsics (Ácsteszér, 1799. ápr. 21. – Bp., 1884. jún. 28.): jobbágyszármazású író, publicista, politikus. Takácsként szabadult Szombathelyen. Tanítóképzőt végzett Budán, ezt követően szolgadiákként gimn.-ot Kecskeméten, Nyitrán és Pesten. Jogi tanulmányait nem fejezte be, érdeklődése az irodalom és – Horvát István hatására – a magyar nyelvészet felé fordult. Nevelő Bács vm.-ben Szalmássy báróéknél, Dukán és Pesten a Rudnyánszky családnál, 1835-től Kolozsvárott Teleki Sándor mellett. Nyelvészeti kérdéseket taglaló munkáit erős kritika fogadta, nagy kelendőségnek örvendtek számos kiadást megért tankönyvei. A cenzori hivatallal történt összetűzései, a fiatal és haladó gondolkodású írókkal, költőkkel való ismeretsége (Vajda Péter, Garay János, Kunoss Endre, Horárik János), a reformkor politikai irodalmának tanulmányozása, a reformogy.-ek ~ figyelmét a politika felé terelték. Az 1830-as évek közepétől megjelent irányregényeiben (Rényképek, I., Pest, II – III., Kolozsvár, 1835; Pazardi, Kolozsvár, 1836) és cikkeiben, a Kunoss Endrével szerk. Természet (1838) c. lapban a polgári átalakulás Széchenyi által megfogalmazott programját népszerűsítette. 1838-ban megnősült Seidel Terézt, egy józsefvárosi csizmadia lányát vette el. A Pesti Hírlap megjelenésétől Kossuth mellé állt. A cenzúra miatt nagyrészt külföldön megjelent politikai röplapjaiban és népkönyveiben (Népkönyv, Pest, 1842; Sajtószabadságról nézetei. Egy rabnak. Lipcse, 1844; Széchenyi István gróf két garasára nyilatkozat, Lipcse, 1844; Népkönyv, Lipcse, 1846; Hunnia függetlensége, Jéna, 1847) a reformellenzék programjának elfogadtatásáért, megvalósításáért, az érdekegyesítés paraszti bázisának megteremtéséért harcolt. Owen, Fourier, Cabet nyomán foglalta rendszerbe 1843-ban (Józanész, Bp., 1848) elképzeléseit a magántulajdont kiküszöbölő, osztály nélküli kommunista társadalomról, kifejezve a falusi és városi szegénység még hosszú ideig meg sem fogalmazott ösztönös vágyát a kizsákmányolás mindennemű megszüntetésére. ~-ot utópikus kommunisztikus nézetei nem akadályozták meg abban, hogy felismerje és hirdesse: Mo.-on a történelmi fejlődés a polgári átalakulást tűzte napirendre. Felvetette a jobbágyság minden váltság nélkül történő megváltásának, a feudális viszonyok forradalom útján történő felszámolásának lehetőségét. 1846-os európai útjáról visszatérve, Batthyány Kázmér bródi birtokán rejtőzött. Itt írt röpirataiban (Nép szava, isten szava, Buda-Pest, 1848; Korteskönyv), melyeket az ellenzék márc.-i konferenciájára küldött Kossuthnak kiadás végett, határozott cselekvést követelt a rendektől. 1847 márc.-ában elfogták és sajtóvétségért bűnvádi eljárást indítottak ellene. Börtönéből 1848. márc. 15-én szabadította ki a pesti nép. A siklósi kerület ogy.-i képviselője lett. 1848 ápr.-ában Munkások Újsága címmel a parasztság és a munkásság érdekeit megszólaltató hetilapot adott ki. Noha tevékenységét a szabadságharc követelte nemzeti egység érdekeinek rendelte alá, programja, mely a forradalom vívmányainak továbbfejlesztését célozta, írásainak hang; a heves ellenállást váltott ki. Lapját betiltották, ~ot megkísérelték elszigetelni, nevetségessé tenni. A szabadságharc bukása után in effigie kivégezték, nyolc évig rejtőzött. Felesége saját házuk alatt készített számára rejtekhelyet, s itt élt 1857. máj.-ig az amnesztia kihirdetéséig. Illegalitásban írt röpirataiban 1848 – 49 tanulságait elemezte, ellenállásra szólított az önkényuralom ellen és felkelést készített elő. 1860-ban a márc. 15-i tüntetés szervezése, röpiratainak terjesztése miatt elfogták és 15 évi börtönre ítélték. 1860-ban ismét letartóztatták, felségsértésért 10 évre ítélték. Az 1867-es kiegyezéskor csaknem megvakulva szabadult. Az 1869 – 72-i ogy.-en az orosházi választókerület képviselőjeként interpellált a választójog kiterjesztése; a virilizmus megszüntetése, az egyház és állam szétválasztása, a zsellérek földhözjuttatása érdekében. 1869-ben csatlakozott az Általános Munkásegylethez, mely elnökévé választotta. Arany Trombita c. lapja 1869 júl.-ától a munkásegylet közlönyeként jelent meg. Az Általános Munkásegylet vezetőivel a munkásmozgalom internacionalista iránya miatt támadt nézeteltérései következtében 1870 jún.-ában leköszönt elnöki tisztéről, kapcsolata a szocialista mozgalommal azonban haláláig megmaradt. Képviselői mandátumának lejárta után a közélettől visszavonult. Nyelvészeti kérdésekkel (Legrégibb nyelv a magyar), a nemzetiségek magyarosításának terveivel (Nemzeti káté), utópista rendszerek kidolgozásával foglalkozott. Önéletírásán dolgozott és összes művei gyűjteményes kiadását készítette elő. A nyomdaköltségek miatt anyagilag tönkrement, házát elárverezték. A parasztságban már nem látott a fennálló társadalmi és gazdasági viszonyok megváltoztatására alkalmas potenciális erőt, a munkásosztályra mint egy távoli időszak politikai tényezőiére tekintett. A dualizmus rendszerével haláláig szembeszállt. – M. Táncsics Mihály művei (I – XII., Bp., 1873, 1885). – Irod. Lestyán Sándor: Az ismeretlen T. (Bp., 1945); Bölöni György: Hallja kend T. (Bp., 1958); Révész Mihály: T. M. és kora (Bp., é. n.); Vörös Antal: T. M. kiadatlan cikke a sajtószabadságról és a cenzúráról (Tört. Szle, 1958. 1 – 2. sz.); Pándi Pál: Utópista szocialista eszmék a reformkori Magyarországon (Magy. Tudomány, 1965. 3. sz.). – Szi. Ady Endre: Emlékezés T. M.-ra (vers); Barabás Tibor: A szabadság magvetője (r., Bp., 1951).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
